Együttműködés a másik szülővel I.

Ha pedig két ellentétes vélemény ütközik, annak nem egyszer a gyermek issza meg a levét. Olykor a szülő tiltja gyermekét a másik féltől, máskor egyszerűen "csak" összevesznek minden találkozás alkalmával, ez azonban sem a szülők, sem a gyermek számára nem jelent jót hosszútávon. Bár a válások többségének komoly oka van, s nem egyszer egyik vagy másik fél jogosan dühös egykori társára, az érzelmeket -bármilyen elkeserítően is hangzik- a gyermek érdekében félre kell tenni.

Add meg, amit másoktól elvársz

Számtalan közmondás, és bibliai idézet is azt bizonyítja, először adni kell, hogy utána kaphassunk. Először nekünk kell békejobbot nyújtani, és megadni a tiszteletet, hogy ugyanezt elvárhassuk a másik féltől is. Tiszteletben kell tartani, hogy a gyermeknek két szülője van, s a másik fél -bármit követett is el- örökké a szülője marad. A kölcsönös tisztelet nem csak egy kultúráltabb kapcsolat kialakításában segít, de a gyermeket is megóvja a fölösleges szenvedéstől.

A gyermek számára szülei jelentik az elsődleges példát, akkor is, ha már elváltak. A viták, a sértettség, az érzelmi ambivalencia nem tarthat örökké, hiszen ez a gyermek személyiségfejlődését erősen befolyásolja. Ha azonban szülei a válás ellenére képesek tiszteletben tartani egymás kívánságát és jogait, a gyermek egy igazságos, szerető környezetben nőhet fel, s nem kell hiányt szenvednie egyik szülő szeretetében sem.

A másik fél is igényli a megértést

Bármilyen embertelenül is hangzik, a gyermeket nevelő fél kezében van a hatalom, mellyel élhet, vagy visszaélhet. Válást követően sokan elfelejtik, hogy a másik szülő is ember, akit valaha szerettek, s aki központi szerepet játszott életükben. Nem egyszer a gyermeken csattan az ostor; sokszor előfordult már, hogy valaki azért nem engedte a másik félhez gyermekét, hogy azzal megbántsa, és saját sérelmeit megtorolja. Ez a viselkedés azonban egy életre szóló törést okozhat a gyermekben.

Nehéz megérteni a válásért "hibás" szülőt, de nem szabad megfeledkezni arról, bármit is tett a másik szülő ellen, azzal nem a gyermeknek akart ártani. Függetlenül attól, hogy elviselhetetlen természete, vagy egy harmadik fél volt a váláshoz vezető lépcső első foka, a saját sérelmeket, a negatív érzéseket egy időre félre kell tenni ahhoz, hogy a gyermeket ne érje több fájdalom. Talán a válás után néhány hónappal még túl frissek a sebek ahhoz, hogy tisztán lássuk a dolgokat, később azonban, ha sikerül új életet kezdeni, minden egészen másnak tűnik majd.

Kinek a problémája?

Válás után sokkal nehezebbé válik a gyermeknevelés, a szülői teendők megosztása. Szoros együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a gyermek mindkét szülőt maga mellett tudhassa. Talán ez az egyik legnehezebb, a szülőket érintő feladat. Pontos megbeszélést igényel, ki, milyen tanácsokat, engedélyeket adhat a gyermeknek, hiszen az nem megoldás, ha az egyik szülő elengedi egy programra, a másik pedig tiltja. Emellett sok olyan alkalom adódhat, amikor a szülőknek össze kell fogniuk.

Könnyen előfordulhat, hogy az egyik szülő halaszthatatlan feladata miatt nem ér rá a gyermekre vigyázni, a másiknak azonban van szabadideje; ilyenkor a legjobb megoldás, ha bébiszitter helyett a gyermek a másik szülővel töltheti idejét. A óvodai- iskolai értekezletek, előadások szintén fontosak egy gyermek életében, így legjobb, ha a szülők mindent megtesznek az együttműködés, a békés hangulat megteremtése érdekében.

A gyermek számára a válás hatalmas érzelmi megterhelést jelent, hiszen az egyik szülő (hacsak részben is) eltűnik a mindennapi életéből. A másik szülő szerepét betölteni nem lehet, ezért fontos az együttműködés, a saját érzelmek háttérbe szorítása. A legfontosabb a gyermek érdeke, melyet minden döntésnél figyelembe kell venni. A gyermeknek pedig két szülőre van szüksége, akkor is, ha már nem tudnak tovább együtt élni.