A klasszikus értelemben vett anyós a házaspár férfi tagjának édesanyja. Mentalitásától függően már menye megismerésekor tüzet okád, vagy hatalmas ajándékkal és sok szeretettel köszönti az új családtagot. Kétségkívül mégis az esküvő a döntő momentum, ez határozza meg a későbbi kapcsolatot. Egyes anyósok ezt az eseményt fiuk elvesztéseként, míg mások inkább egy új (leány)gyermek üdvözléseként élik meg. A rosszízű tréfák és anyósviccek ellenére az utóbbi csoportba tartozó édesanyák a későbbiekben hatalmas segítséget jelentenek, s emellett minden pillanatban örömöt okoznak.
De tekintsünk vissza inkább a féltékeny, rosszindulatú anyós-jelöltekre, hiszen ők azok, akik nagyobb (negatív irányú) befolyással bírnak gyermekük párkapcsolata terén. A jó házasság megrontását tovább segítheti, ha a férj képtelen "elszakadni" édesanyjától, s a normálisnál jobban kötődik hozzá. Persze azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy szerencsés esetben nem csak egy anyóssal, hanem rengeteg testvérrel és rokonnal bővül majd a családi kör, s közülük remélhetőleg akad olyan pártatlan ember, aki rosszindulatú ténykedések esetén oltalmába veszi a nejt.
Nap mint nap hallani olyan rémtörténeteket, melyben az anyós a családi vita kirobbantója. A nő, aki először örül, hogy gyermeke ápolt és rendes barátnőt talált, majd mikor megtudja, hogy fia ezzel a betolakodóval akarja leélni az életét, rögvest báránybőrbe bújt farkassá változik. Elhangzanak az első apró megjegyzések: "ne így főzd, a fiam nem így szereti", "ne azt a mosóport használd", és az untig ismételt jó szándékúnak feltüntetett, ám bántó közlések.
Az első tünet a kioktatás
A munkahelyen, a közértben, de még a fodrásznál is nap min nap megkapjuk a kioktatást, mégis képesek vagyunk túllépni rajta. Ha ugyanezt életünk párjának édesanyja teszi, bonyolódik a helyzet. Már egy rosszul kimondott válasz is teljes családi vitához, sértődésekhez vezethet.
Az első tipikus anyós tünetek:
"Ugye, én előre megmondtam..."
"ezt nem így kell csinálni..."
"a kisfiam nem így szereti..."
Vagy éppen a klasszikus "de-mondatok":
"csináld, ahogy gondolod, de..."
"tudom, hogy te így szoktad, de..."
"nem akarok beleszólni, de..."
Ha a fent említett mondat eleji kifejezések eltűnnek, akkor lesz csak igazán az élet megrontója. Mindent a menye szemébe mond, szidja a gyermeknevelési módszereit, szidja a háta mögött, vagy éppen a szemébe mond mindent, kerek perec. Persze csak olyankor, ha a fia nincs jelent, hiszen másképp kinek panaszkodna, hogy a menye folyton csak rágalmazza?
Alapvetően az anyósi rosszindulat mögött a féltékenység, a beteges ragaszkodás, vagy az elengedés képtelensége bújik meg. A menyeknek nem azért kell kiállniuk a sok rágalmazást mert rászolgáltak (bár ilyen is előfordul), hanem azért, mert az anyós féltékeny, meg akarja rontani a kapcsolatot, hogy gyermeke minél előbb visszatérjen a családi fészekbe. Ugyanakkor, ha előfordul az a nagyon ritka eset, hogy fia rájön az aljas szándékra: el is veszítheti gyermekét.
Jó tanácsok leendő anyósoknak
Kerüld a drámai jeleneteket, érzelmi túlcsordulásokat!
Ne telefonálj minden nap, hagyd őket élni!
Ne szólj bele a gyereknevelésbe, inkább csak ajánld fel a segítséged, ők majd eldöntik, szükség van-e rá!
Ne szídd a menyed-vejed a háta mögött, ne pletykálj róla a szomszéddal!
Véletlenül se szólj bele hányszor, hogyan és mit főz!
Ne emlegesd előtte, mennyire szeretted gyermeked előző párját!
Ne tegyél úgy, mintha te lennél Einstein, ő pedig Quasimodo!
E néhány szabály betartása segíthet a családi béke és egyensúly fenntartásában. A legfontosabb azonban elfogadni a tényt: egyszer minden gyerek felnő, és nem függhet a szüleitől, mert ha ők már nem lesznek, képtelen lesz egyedül vinni a felnőtt lét terheit.
.jpg){kind=small}