„Változnak az idők! – hangoztatja egy közismert szólás. Vagy ez már közhely? Tulajdonképpen mindegy minek is nevezzük, hiszen igaza van. Ami viszont megütötte a fülemet az az, hogy rengeteg ember ezt negatív értelemben használja. Mondjuk ül az idős néni a TV előtt, lát egy számára botrányos műsort, majd felshóhajt: Hát már nem ugyanolyan ez a világ mind annak idején! vagy: Bezzeg az én időmben! vagy: A mi korunkban ilyen még nem volt! És ide sorolhatjuk a „változnak az idők”-et is. Félreértés ne essék, a világért sem szeretnék egyetlen idős hölgyet / urat sem minősíteni, hiszen ez nem csak náluk fordul elő. Manapság én minden korosztályból hallok ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket. Igen, ezek erősen közhelyek. Ezért mindenki ösztönből, megszokásból hangoztatja őket. De a fele sem gondol bele, hogy igazából ez mit is jelent. Hogy mi az a változás. Talán az ember biológiailag nem változik? Jobb lenne örökké pólyás csecsemőnek maradni? És mentálisan nem változunk? Nem arra törekszik a legtöbb ember, hogy minél nagyobb tudás birtokába jusson? Azaz hogy mentális képességeit növelje! Megváltoztassa! Netán van aki jobban örülne ha nem változott volna meg a kifejezőkészsége, és még mindig csak gügyögne? Ezek igencsak alapvető példák arra hogy a változás egy természetes folyamat. És csodálatos is. Gondoljunk bele egy pillanatra, hogy mennyi mindenen megyünk keresztül az életünkben. Minden apró eseménynek hatása van ránk, megváltoztatja a gondolkodásunkat. Például ülünk a villamson, éppen azon törjük a fejünket, hogy mit fogunk vacsorára főzni. Ekkor felszáll egy ellenőr, és a fülünk hallatára lebuktat egy bliccelőt. Ekkor már nem a vacsorára gondolunk, hanem a párbeszédre amelyben a bliccelő azt magyarázza hogy miért nincs éppen nála a bérlete. Azaz megváltoztatta szituáció a gondolkodásunkat. A gondolkodásunkkal pedig saját magunk is változunk. Ugyanezen a hétköznapi példán haladva, láttunk egy olyan példát, ami a „blicceljek vagy vegyek jegyet” mérlegét a „vegyek jegyet” irányába elmozdítja tudattalanul is. Megváltoztatta egy csöppet a gondolkodásunkat az adott szituációról. De vannak ennél nagyobb változások is. Például amikor könyvet olvasunk, előforsulhat, hogy a végére úgy érezzük, olyan dolgot értettünk meg belőle, ami megváltoztatta az életünket. Ez is előfordul néha. És ennek a legtöbben örülnek. Akkor miért nevezik még mindig olyan sokat negatívnak a változásokat? Hogy lehetne egy egyhangú monoton világban élni? Egyáltalán hogy lehetne az, hogy generációkon keresztül ne történjen társadalmi változás?
Szóval csak egy pillanatra gondolkodjuk el azon, hogy az összes változás amin eddig keresztül mentünk, az tett minket olyanná, amilyenek most vagyunk. És ez akkor is pozitív ha most rosszul érezzük magunkat, ha most problémáink vannak. Hiszen gondoljunk csak bele, ha eddig is minden megváltozott, akkor ezután is meg fog! Ami most rossz, az csak rajtunk múlik hogy mikor változik meg jó irányba. Hiszen mi dönthetjük el, hogy melyik körülménykek engedjük meg hogy meváltoztassa gondolkodásunkat. Ha Te megváltoztatod a körülményeidet, mialőtt azok változtatnának meg Téged, máris kezedbe vetted az irányítást. Nem sodródsz, hanem sodorsz. És ezt kell elérnünk. Aki nem törekszik erre, az nem várhat semmit..de persze panaszkodni biztos könnyebb...így legfeljebb folyamatosan visszarántjuk maginkat a süllyesztőbe, ahol igencsak kényelmesen lehet sodródni. Te mit akarsz: sodródni, vagy sodorni?
És hadd zárjam ezt a gondolatmenetet, egy igencsak ideillő, és kifejező idézettel:
,,Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.”
/William James – 19. századi amerikai pszichológus és filozófus/
Változtass, hogy változhass! (Cikkíró pályázatra beküldött írás) |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |