Olvasónk leveléből
"Őszinte legyek, nagyon sok keserűség kísérte az iskolai éveinket, állandó kudarc, "Anyuka, lusta a gyereke...", s ehhez hasonlók, az én szakemberekhez való szaladgálásaim, a korrepetítorok jövése, menése, rengeteg rossz lelkiállapot kezelése, bizalom, hit bennük, melléállásunk, szülői vitáink, stb. Jaj! Nagy utat tettünk meg, de szinte egyedül, olykor azért egy-egy tanár, vagy szakember adtak hitet, erőt, hogy higgyünk gyerekeink tehetségeiben, de többször úgy érzem: én vagyok a "magyar anya", aki meg akarom védeni gyerekeimet a világgal szemben. Miután nekünk rengeteg gondot okozott az iskola, és a diszlexiához való jó hozzáállás, nagyon örülnék, ha másoknak ezt nem kellene végigcsinálni…"
Elfogadás, szakértelem
A pedagógusok között találunk lelkes, a gyerekekért valóban tenni akarókat, és olyanokat is, akik már belefáradtak az osztálymunkába, akik a változó világ új generációjával nehezen boldogulnak.
Minden gyerek más és más egyéni sajátosságokkal rendelkező kis lény. Minden embernek szüksége van egy-egy dicsérő szóra, biztatásra, hogy a feladataiban tovább tudjon lépni. Tudjuk magunkról mi felnőttek is, hogy jól esik az elismerés. Ahol folyton belekötnek a munkánkba, mindig kritizálnak, ott nem érezzük jól magunkat. Bár minden gyermek megkaphatná az egyéni odafigyelést, törődést! A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése-oktatása pedig kétségkívül többletterhet is ró a tanítójára, de a szüleire is.
Elfogadó, befogadó légkörben nevelkedő gyermek nyitottá válik az információk befogadására, a segítő közösség fejlesztő ereje sokat segíthet.
Egy kedves tanító néni, aki lelkesen vállalja fel a súlyos részképesség-zavarral, netán fogyatékossággal küszködő tanulót, még sajnos kevés lehet a sikeres integráció megvalósulásához. Amikor a napi munkában szembesül a kudarcokkal, a módszertani hiányosságok miatt a lelkesedése alábbhagyhat, a pedagógus és a gyerek közötti viszony is megromolhat.
Fontos, hogy a tanító rendelkezzen megfelelő ismeretekkel a rábízott gyermek sajátosságairól, tanulási képességeiről, ismerje a vele való bánásmódot, a szükséges tanítási módszereket, differenciálási eljárásokat.
A speciális iskolák elsorvasztása
A közelmúltban kiépültek a fogyatékosok, súlyos beszédhibások, diszlexiások speciális intézményei, ahol a gyógypedagógusok a sérülésnek megfelelő ellátást nyújtották a maximális időkeretben, amennyi csak a gyerekek érdekében szükséges volt.
Jómagam részt vehettem egy ilyen iskola kicsúcsosodásában, amikor is már úgy felfejlődött az iskolánk, hogy a kezdeti összevont csoportokból már nyolc önálló osztályban folyt a tanulásban akadályozottak oktatása-nevelése. Elláttuk a várost környező települések sérült tanulóit is. Szabadidős tevékenységeket szerveztünk, sok-sok programmal színesítettük tanulóink életét.
Bekövetkezett a gyermeklétszám csökkenése, ezzel egy időben a falvak szűkös anyagi helyzetbe kerültek. Intézményeik fenntartása sok kiadással járt, így az emelt fejkvóta kecsegtető összege miatt (melyek az önkormányzatokhoz kerültek) elmaradoztak a vidéki gyerekeink. A drasztikus létszámcsökkenés iskola-összevonással járt a speciális iskolában is. A tagintézményként tovább működő iskolánk is lassan megszűnik, kifuttatják a még meglévő osztályokat.
Az integráció kialakulása, küzdelmei
A szegregált iskolából vidékre hívtak egy községi általános iskolába, ahol felvállalták az integrálható tanulók oktatását. A teljes integrációban a gyerekek együttnevelődnek ép társaikkal, minden órán a tanítók, tanárok szavát hallgatják. Gyógypedagógusként mindössze heti három órám jut egy-egy tanulóra, a képességfejlesztést végzem csupán (habilitációs-rehabilitációs foglalkozások).
Lelkesen vágtam bele az integrációba, bíztam benne, hogy segítségére lehetek a gyerekeknek, pedagógusoknak. A szülők örültek, hogy gyermekeiket nem kell utaztatni, helyben járhatnak iskolába. A kollégák vélekedése megosztott volt az együttnevelésről. Az eltelt három év alatt bizony volt sok konfliktusom, veszekedések, harcok. Próbáltam védeni a rám bízott gyerekek érdekeit (főként a hét értelmi fogyatékosét és két súlyos diszlexiásét), de igen nehéz feladat olyan közegben dolgozni, ahol nem értik, és ezáltal nem is igazán értékelik a gyógypedagógiai munkát.
Egyik napról a másikra integrálni úgy, hogy a pedagógusok semmilyen képzettséggel nem rendelkeznek a fogyatékosságokról, részképesség-zavarokról, nem lenne szabad.
A finanszírozás gondjai
Ősztől halljuk, hogy az emelt fejkvótát olyan mértékben lecsökkentik, ami már a gyógypedagógus bérére sem lesz elegendő. Ebben az is közrejátszott, hogy olyan esetek is előfordultak, hogy a fenntartók ráerőltették a pedagógusokra a többletmunkát, de az önkormányzatokhoz került pénz nem az integrációra lett költve. Nem vásároltak eszközöket, és a tanárok többletmunkáját sem honorálták. Ha ezentúl a plusz pénz hiányában már nem "éri meg" a sérült gyerekekkel bíbelődni, akkor mi lesz velük? Közben a speciális iskolák is lassan megszűnnek. Ha a szülő ragaszkodik a helybeli iskolához, akkor gyógypedagógusok nélkül fognak ücsörögni az általános iskolákban minden segítség nélkül a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek?
Elindult egy integrációs folyamat, sajnos többnyire a megfelelő előkészítés, képzettség hiányosságaival. A pedagógus továbbképzésekhez idő és pénz kell, de sajnos a továbbképzések támogatását is csökkentik évről évre. A nevelőtestület legalább harmadának rendelkeznie kellene olyan ismeretekkel, amelyek az integrációhoz szükségesek, akkor lehetne eredményes a munka. Még szinte ki sem alakulhatott igazán, és az állami támogatás hiányában véget is ér az együttnevelés? Osztálylétszámok emelésével, a segítő szakemberek hiányával esélyük sem lesz a diszes és a fogyatékos gyerekeknek felzárkózni, a hátrányaikat csökkenteni.
A sikeres integráció
Az iskolákban a sikeres integrációhoz az oktatás, az osztálymunka újragondolására van szükség. Az iskola feladata, hogy a gyerekeket felkészítse a felnőtt életre, a felnőtt társadalom kultúrájának ismeretére. Ennek elsajátítása azonban nem egyéni úton történik, hanem közösségben. A csoportmunka alkalmazása, a tanulók aktív részvétele a munkában, a többféle képesség felhasználása mind a sikeres ismeretelsajátítás záloga. A tanórai együttműködés, a társaktól való tanulás, az egyének közötti versenyeztetések megszüntetése és az azonosság és különbözőség felismertetése, a szülőkkel való együttműködés az integráció sikerének záloga.
Szükségesek a tanügyi dokumentumok (alapító okirat bejegyzése, pedagógiai program, speciális tanterv); a fogyatékosság típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus; fogadókész, felkészült pedagógusok; tárgyi szükségletek (speciális taneszközök, segédanyagok, tankönyvek, játékok, szakirodalom); az osztálylétszám korlátozása.
Az integráció csak ott valósítható meg, ahol nyitottság és igény van a minőségileg jobb pedagógiára, ahol az általános iskola kész a megújulásra. Alapvető feltétel, hogy az érintettek akarják!
A gyermeki szeretet erőt ad
A fejlesztő munka során a tanítási folyamatot áthatja a személyiségfejlesztés, hiszen az iskolai kudarcok leküzdésében ennek nagyon fontos szerepe van. Az oldott légkör, az odafigyelő bánásmód jó kapcsolat kialakulását eredményezi a gyógypedagógus és a gyerekek között. Ez igen fontos az egyéni fejlesztések során, hiszen eredményeket elérni csak velük együtt lehet, és csak úgy, ha ők is akarják. A gyerekek nagyon ragaszkodóak, örülnek, ha olyan feladatokat kapnak, amit képesek elvégezni. Sok dicsérettel, egyéni megsegítéssel kell tanítgatni őket. Az óra végi képességfejlesztő játékok elősegítik, hogy legközelebb is szívesen jöjjenek órára.
Vajon a gyermekek szeretete elegendő ahhoz, hogy a hiányzó anyagi, erkölcsi, szakmai elismerést pótolja? Egy gyógypedagógus lelkének ez mindenképpen erőt ad.
A Varázsbetű a képességfejlesztés szolgálatában
A fejlesztő foglalkozásokon rendszeresen használjuk tanulóimmal a Varázsbetű programot. Minden korosztály megtalálja rajta a számára hasznos és érdekes feladatokat. Képességfejlesztésre, olvasás-, számolás gyakorlására fogyatékos és diszlexiás tanulóknak is egyaránt alkalmas. A gyermekek szívesen használják a játékos tanulás e formáját.
A betűdifferenciálás egyik legjobb módszere a "Dyslex" program. A gyakori problémát jelentő félreolvasásokat, betűfelcseréléseket lehet vele csökkenteni. Azokat a betűpárokat kell olvasás útján egyeztetnie a lottójáték szabálya szerint (fönt-lent azonos szótagok, szavak keresése), amelyeket könnyen lehet egymással összetéveszteni. Nagy figyelmet, koncentrálást, pontos olvasást követel a feladatot végzőtől. Időmérőjével ellenőrizni, fokozni lehet az olvasási tempót.
Játékötlet
Történetemlékezet
Válasszunk ki egy érdekes történetet, legendát, amit részekre osztunk. Ahány gyerek, annyi részre. Miközben felolvassuk, kérjük meg a gyermekeket, hogy figyeljenek jól, és próbáljanak fontos neveket, epizódokat, kulcsszavakat lejegyzetelni a történetből. Mindig jelezzük, ha a következő gyermek részlete következik.
Ha vége a történetnek, kérjük meg a gyerekeket, hogy a saját részüket meséljék el nekünk, használják hozzá a jegyzetüket. Természetesen szép kerek, egész mondatokat mondjanak. Miután visszamondták a történetet, képzeltessük el velük, mintha egy film részletei lennének. A számukra képileg megragadott, érdekes, fontosnak tartott jelenetet rajzoltassuk le! Ezek lehetnek részletesen kidolgozott, színes rajzok, mintha egy film diakockái lennének.
Az elkészült rajzok sorba állítása után ismét idézze föl egyvalaki az egész történetet.
A képek elősegítik a szöveg tartós megjegyzését. Ajánlom bármilyen megtanulandó tantárgy esetén is a rajzos ábrázolást. Jobban emlékeznek rá a gyerekek, mint az írott szövegre.
www.varazsbetu.hu
"Őszinte legyek, nagyon sok keserűség kísérte az iskolai éveinket, állandó kudarc, "Anyuka, lusta a gyereke...", s ehhez hasonlók, az én szakemberekhez való szaladgálásaim, a korrepetítorok jövése, menése, rengeteg rossz lelkiállapot kezelése, bizalom, hit bennük, melléállásunk, szülői vitáink, stb. Jaj! Nagy utat tettünk meg, de szinte egyedül, olykor azért egy-egy tanár, vagy szakember adtak hitet, erőt, hogy higgyünk gyerekeink tehetségeiben, de többször úgy érzem: én vagyok a "magyar anya", aki meg akarom védeni gyerekeimet a világgal szemben. Miután nekünk rengeteg gondot okozott az iskola, és a diszlexiához való jó hozzáállás, nagyon örülnék, ha másoknak ezt nem kellene végigcsinálni…"
Elfogadás, szakértelem
A pedagógusok között találunk lelkes, a gyerekekért valóban tenni akarókat, és olyanokat is, akik már belefáradtak az osztálymunkába, akik a változó világ új generációjával nehezen boldogulnak.
Minden gyerek más és más egyéni sajátosságokkal rendelkező kis lény. Minden embernek szüksége van egy-egy dicsérő szóra, biztatásra, hogy a feladataiban tovább tudjon lépni. Tudjuk magunkról mi felnőttek is, hogy jól esik az elismerés. Ahol folyton belekötnek a munkánkba, mindig kritizálnak, ott nem érezzük jól magunkat. Bár minden gyermek megkaphatná az egyéni odafigyelést, törődést! A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése-oktatása pedig kétségkívül többletterhet is ró a tanítójára, de a szüleire is.
Elfogadó, befogadó légkörben nevelkedő gyermek nyitottá válik az információk befogadására, a segítő közösség fejlesztő ereje sokat segíthet.
Egy kedves tanító néni, aki lelkesen vállalja fel a súlyos részképesség-zavarral, netán fogyatékossággal küszködő tanulót, még sajnos kevés lehet a sikeres integráció megvalósulásához. Amikor a napi munkában szembesül a kudarcokkal, a módszertani hiányosságok miatt a lelkesedése alábbhagyhat, a pedagógus és a gyerek közötti viszony is megromolhat.
Fontos, hogy a tanító rendelkezzen megfelelő ismeretekkel a rábízott gyermek sajátosságairól, tanulási képességeiről, ismerje a vele való bánásmódot, a szükséges tanítási módszereket, differenciálási eljárásokat.
A speciális iskolák elsorvasztása
A közelmúltban kiépültek a fogyatékosok, súlyos beszédhibások, diszlexiások speciális intézményei, ahol a gyógypedagógusok a sérülésnek megfelelő ellátást nyújtották a maximális időkeretben, amennyi csak a gyerekek érdekében szükséges volt.
Jómagam részt vehettem egy ilyen iskola kicsúcsosodásában, amikor is már úgy felfejlődött az iskolánk, hogy a kezdeti összevont csoportokból már nyolc önálló osztályban folyt a tanulásban akadályozottak oktatása-nevelése. Elláttuk a várost környező települések sérült tanulóit is. Szabadidős tevékenységeket szerveztünk, sok-sok programmal színesítettük tanulóink életét.
Bekövetkezett a gyermeklétszám csökkenése, ezzel egy időben a falvak szűkös anyagi helyzetbe kerültek. Intézményeik fenntartása sok kiadással járt, így az emelt fejkvóta kecsegtető összege miatt (melyek az önkormányzatokhoz kerültek) elmaradoztak a vidéki gyerekeink. A drasztikus létszámcsökkenés iskola-összevonással járt a speciális iskolában is. A tagintézményként tovább működő iskolánk is lassan megszűnik, kifuttatják a még meglévő osztályokat.
Az integráció kialakulása, küzdelmei
A szegregált iskolából vidékre hívtak egy községi általános iskolába, ahol felvállalták az integrálható tanulók oktatását. A teljes integrációban a gyerekek együttnevelődnek ép társaikkal, minden órán a tanítók, tanárok szavát hallgatják. Gyógypedagógusként mindössze heti három órám jut egy-egy tanulóra, a képességfejlesztést végzem csupán (habilitációs-rehabilitációs foglalkozások).
Lelkesen vágtam bele az integrációba, bíztam benne, hogy segítségére lehetek a gyerekeknek, pedagógusoknak. A szülők örültek, hogy gyermekeiket nem kell utaztatni, helyben járhatnak iskolába. A kollégák vélekedése megosztott volt az együttnevelésről. Az eltelt három év alatt bizony volt sok konfliktusom, veszekedések, harcok. Próbáltam védeni a rám bízott gyerekek érdekeit (főként a hét értelmi fogyatékosét és két súlyos diszlexiásét), de igen nehéz feladat olyan közegben dolgozni, ahol nem értik, és ezáltal nem is igazán értékelik a gyógypedagógiai munkát.
Egyik napról a másikra integrálni úgy, hogy a pedagógusok semmilyen képzettséggel nem rendelkeznek a fogyatékosságokról, részképesség-zavarokról, nem lenne szabad.
A finanszírozás gondjai
Ősztől halljuk, hogy az emelt fejkvótát olyan mértékben lecsökkentik, ami már a gyógypedagógus bérére sem lesz elegendő. Ebben az is közrejátszott, hogy olyan esetek is előfordultak, hogy a fenntartók ráerőltették a pedagógusokra a többletmunkát, de az önkormányzatokhoz került pénz nem az integrációra lett költve. Nem vásároltak eszközöket, és a tanárok többletmunkáját sem honorálták. Ha ezentúl a plusz pénz hiányában már nem "éri meg" a sérült gyerekekkel bíbelődni, akkor mi lesz velük? Közben a speciális iskolák is lassan megszűnnek. Ha a szülő ragaszkodik a helybeli iskolához, akkor gyógypedagógusok nélkül fognak ücsörögni az általános iskolákban minden segítség nélkül a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek?
Elindult egy integrációs folyamat, sajnos többnyire a megfelelő előkészítés, képzettség hiányosságaival. A pedagógus továbbképzésekhez idő és pénz kell, de sajnos a továbbképzések támogatását is csökkentik évről évre. A nevelőtestület legalább harmadának rendelkeznie kellene olyan ismeretekkel, amelyek az integrációhoz szükségesek, akkor lehetne eredményes a munka. Még szinte ki sem alakulhatott igazán, és az állami támogatás hiányában véget is ér az együttnevelés? Osztálylétszámok emelésével, a segítő szakemberek hiányával esélyük sem lesz a diszes és a fogyatékos gyerekeknek felzárkózni, a hátrányaikat csökkenteni.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
A sikeres integráció
Az iskolákban a sikeres integrációhoz az oktatás, az osztálymunka újragondolására van szükség. Az iskola feladata, hogy a gyerekeket felkészítse a felnőtt életre, a felnőtt társadalom kultúrájának ismeretére. Ennek elsajátítása azonban nem egyéni úton történik, hanem közösségben. A csoportmunka alkalmazása, a tanulók aktív részvétele a munkában, a többféle képesség felhasználása mind a sikeres ismeretelsajátítás záloga. A tanórai együttműködés, a társaktól való tanulás, az egyének közötti versenyeztetések megszüntetése és az azonosság és különbözőség felismertetése, a szülőkkel való együttműködés az integráció sikerének záloga.
Szükségesek a tanügyi dokumentumok (alapító okirat bejegyzése, pedagógiai program, speciális tanterv); a fogyatékosság típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus; fogadókész, felkészült pedagógusok; tárgyi szükségletek (speciális taneszközök, segédanyagok, tankönyvek, játékok, szakirodalom); az osztálylétszám korlátozása.
Az integráció csak ott valósítható meg, ahol nyitottság és igény van a minőségileg jobb pedagógiára, ahol az általános iskola kész a megújulásra. Alapvető feltétel, hogy az érintettek akarják!
A gyermeki szeretet erőt ad
A fejlesztő munka során a tanítási folyamatot áthatja a személyiségfejlesztés, hiszen az iskolai kudarcok leküzdésében ennek nagyon fontos szerepe van. Az oldott légkör, az odafigyelő bánásmód jó kapcsolat kialakulását eredményezi a gyógypedagógus és a gyerekek között. Ez igen fontos az egyéni fejlesztések során, hiszen eredményeket elérni csak velük együtt lehet, és csak úgy, ha ők is akarják. A gyerekek nagyon ragaszkodóak, örülnek, ha olyan feladatokat kapnak, amit képesek elvégezni. Sok dicsérettel, egyéni megsegítéssel kell tanítgatni őket. Az óra végi képességfejlesztő játékok elősegítik, hogy legközelebb is szívesen jöjjenek órára.
Vajon a gyermekek szeretete elegendő ahhoz, hogy a hiányzó anyagi, erkölcsi, szakmai elismerést pótolja? Egy gyógypedagógus lelkének ez mindenképpen erőt ad.
A Varázsbetű a képességfejlesztés szolgálatában
A fejlesztő foglalkozásokon rendszeresen használjuk tanulóimmal a Varázsbetű programot. Minden korosztály megtalálja rajta a számára hasznos és érdekes feladatokat. Képességfejlesztésre, olvasás-, számolás gyakorlására fogyatékos és diszlexiás tanulóknak is egyaránt alkalmas. A gyermekek szívesen használják a játékos tanulás e formáját.
A betűdifferenciálás egyik legjobb módszere a "Dyslex" program. A gyakori problémát jelentő félreolvasásokat, betűfelcseréléseket lehet vele csökkenteni. Azokat a betűpárokat kell olvasás útján egyeztetnie a lottójáték szabálya szerint (fönt-lent azonos szótagok, szavak keresése), amelyeket könnyen lehet egymással összetéveszteni. Nagy figyelmet, koncentrálást, pontos olvasást követel a feladatot végzőtől. Időmérőjével ellenőrizni, fokozni lehet az olvasási tempót.
Játékötlet
Történetemlékezet
Válasszunk ki egy érdekes történetet, legendát, amit részekre osztunk. Ahány gyerek, annyi részre. Miközben felolvassuk, kérjük meg a gyermekeket, hogy figyeljenek jól, és próbáljanak fontos neveket, epizódokat, kulcsszavakat lejegyzetelni a történetből. Mindig jelezzük, ha a következő gyermek részlete következik.
Ha vége a történetnek, kérjük meg a gyerekeket, hogy a saját részüket meséljék el nekünk, használják hozzá a jegyzetüket. Természetesen szép kerek, egész mondatokat mondjanak. Miután visszamondták a történetet, képzeltessük el velük, mintha egy film részletei lennének. A számukra képileg megragadott, érdekes, fontosnak tartott jelenetet rajzoltassuk le! Ezek lehetnek részletesen kidolgozott, színes rajzok, mintha egy film diakockái lennének.
Az elkészült rajzok sorba állítása után ismét idézze föl egyvalaki az egész történetet.
A képek elősegítik a szöveg tartós megjegyzését. Ajánlom bármilyen megtanulandó tantárgy esetén is a rajzos ábrázolást. Jobban emlékeznek rá a gyerekek, mint az írott szövegre.
www.varazsbetu.hu
.jpg){kind=small}