A kisbaba megszületése a család számára a boldog beteljesülés időszaka. A szeretett lény érkezését a túláradó öröm mellett féltő aggódás is kíséri. A családban minden a kisbaba körül forog, és minden figyelem felé irányul.A kisbaba megkezdi önálló életét. Az evés és az életfunkciók elvárt rendje örömmel tölti el az anyukát és az apukát, de ha sír a baba, ez sokszor megijeszti a környezetet. A kisbaba sírása nem mindig jelent bajt, hiszen az anyaméh biztonságot nyújtó melege után a külső körülményekhez kell alkalmazkodnia, és ez az adaptáció nem mindig és mindenkinek egyformán könnyű. Az esetek legnagyobb részében az újszülöttek és a csecsemők sírása az élet első hónapjaiban fiziológiás jelenség, a kommunikáció eszköze. Azonban a természetes közlési módként jelentkező sírás abbamarad, ha nem éhes a baba, és ha elfáradt szépen el tud aludni.
Fájdalmasan sír
A hosszan tartó keserves sírás, amit a szülők fájdalmas sírásnak neveznek, és nem szűnik meg etetésre, tisztába tevésre, a baba helyzetváltoztatására, gyanút kelt arra, hogy a kisbabának valami baja van. Előfordul, hogy a kisbaba felsír, és ezzel egyidőben felhúzza a lábát, mintegy jelzi, hogy a hasa fáj.
Mi tegyen ilyenkor az anya? Meg kell nézni nem éhes-e, nem szomjas-e a kisbaba, a külső hőmérséklet nem túl meleg vagy hideg. Böfizett-e rendesen, volt- e széklete, és meg kell mérni a lázát. Ha semmit nem tud tenni az anyuka a gyermek megnyugtatása érdekében (ilyen nyugtató technika például a has simogatása, a baba tornáztatása), az ismétlődő hosszantartó fájdalmas sírás esetén mindenképpen meg kell tudni, hogy nem beteg–e, és panaszai nem valamilyen betegség tüneteként jelentkeznek. Ilyen esetben meg kell mutatni a babát a gyermekorvosnak.
Ha nincs a gyermeknek semmilyen infekciója, láztalan, nem bukik, és mégis megmaradnak a panaszok, gondolni kell olyan okokra, melyek nem okoznak lázat vagy egyéb súlyos tünetet, csak a kisbaba sírása hívja fel a környezet figyelmét, hogy valamiért nem érzi jól magát.
Nem jól bomlik?
Mit tanácsolhatunk? Minden csecsemőkorban, gyakran már újszülött korban kialakuló problémára nem tudunk kitérni, de két fontos, panaszt okozó elváltozásra a tejcukor felszívódási zavarra, és a bél baktérium összetételének megváltozása által kiváltott tünetekre szeretnénk a figyelmet felhívni.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
A szoptatott kisbaba esetében, ha a hasfájásnak egyéb okát nem látják és a kisbaba kizárólag csak anyatejet fogyaszt, gondolni kell arra, hogy a táplálkozásával függnek össze a panaszok.
Az anyatej a legjobb táplálék a baba számára, de előfordulhat, hogy az anyatejben lévő tejcukrot a csecsemő tejcukorbontó enzimje nem tudja lebontani. Ez leginkább olyankor fordul elő, ha a csecsemőnek hasmenéses betegsége volt, antibiotikum szedésére szorult, vagy az édesanyának volt infekciója a szülés ideje körül. A tejcukor bontását a vékonybél kefeszegélyében lévő tejcukorbontó enzim, a laktáz végzi. Ez az enzim nagyon sérülékeny, és könnyen előfordul, hogy átmenetileg nem tudja feladatát megfelelően ellátni. Ilyenkor laktóz intoleranciáról beszélünk. A nem tökéletesen lebontott tejcukor erjedése során gázok szabadulnak fel, ami fájdalmat, hasgörcsöt okozhat a csecsemőnek. A gyermek széklete is megszaporodhat, vizessé, híggá válhat, néha robbanásszerűen ürül. A tejcukor bontás zavarának van olyan veleszületett formája, amikor az enzim nem megfelelően működik, de ez rendkívül ritkán előforduló kóros állapot. Sokkal gyakoribb a fent említett másodlagosan kialakuló forma.
A bélben lévő baktériumok összetétele is nagymértékben befolyásolja a kisbaba emésztését és jó közérzetét. A szoptatott kisbabák esetében Lactobacillus, Bifidus baktérium (jótékony hatású baktériumok) találhatók túlnyomó többségében a bélben. Ha az egyensúly megbomlik, dysbacteriosis jön létre. Ha a széklet gyakorivá válik, kellemetlen szagú, zöld, nyálkás, vagy zselészerű, mindez a bél nem megfelelő bakteriális állapotára utal.
Az anyatej marad
Mi a teendő? Anyatejes csecsemő esetében mindenképpen az anyatejtáplálás folytatása, hiszen az anyatej „testre szabott” összetételét és immunanyagait biztosítani kell a kisbaba számára.
Laktóz intolerancia gyanúja esetében, gyógyszerkészítmény formájában kapható laktáz enzimet adhatunk a csecsemőnek szoptatás előtt, ami lehetővé teszi az anyatejben lévő tejcukor bontását. Abban az esetben, ha a kisbaba nem anyatejes és laktóz bontási zavar gyanúja áll fenn, a csecsemőnek laktóz mentes csecsemőtápszert kell kapnia.
Ha a nem megfelelő bélbaktérium összetétel a panaszok kiváltója, a kedvező bélflóra kialakítására probiotikum tartalmú gyógyszerkészítmény adható, amitől a bél panaszok és a rossz közérzet megszűnése várható.
Ha a bélbaktériumok összetétele nem megfelelő és a csecsemő már nem anyatejes, olyan tápszert kell választani számára, ami természetes módon elősegíti a bélbaktériumok összetételének a szabályozását, a kedvező hatású baktériumok szaporodását. Ilyen tápszerek a prebiotikumokat tartalmazó tápszerek, melyekben a prebiotikus hatású, rövidláncú cukor összetevők hasonlóak az anyatejben lévő prebiotikus oligoszacharidokhoz.
A prebiotikus oligoszacharidok a csecsemőnek nem csak a székletét hozzák rendbe, megszüntetik a hasfájását és közérzeti panaszait, de a csecsemő immunrendszerére is kedvező hatást gyakorolnak. Ezt igazolják az utóbbi évek vizsgálatai, melyek szerint a prebiotikus tápszert fogyasztó csecsemők között kevesebb a hasmenés, a légúti megbetegedés és az allergiás bőrfolyamat, mint a prebiotikumot nem tartalmazó hagyományos tápszert fogyasztó babák között.
www.orvostkeresek.hu
.jpg){kind=small}