Magam lepődtem meg a legjobban, amikor néhány éve, az első együtt töltött Valentin-napra gyönyörű (azaz gyönyörűen becsomagolt), méregdrága töltött csokival leptem meg afrikai kedvesemet, akinek azonban nem akart megjelenni az arcán a romantika ájtatos mimikája, sem az öröm-extázis, egyszerűen megköszönte az ajándékot és feltette a polcra. Kicsit megsértődve kérdeztem, ki sem bontja? Mire ő kedvesen, de őszintén bevallotta, hogy nem szereti a csokoládét. Ez a fickó nem tudja, mi a jó, gondoltam, és el nem hittem volna, ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy éppen tőle lesznek gyerekeim, akik szintén nem fogják kimondottan szeretni az édességet!
Kapcsolatunk, házasságunk évei alatt rengeteget tanultunk-tanulunk kultúrájáról, szokásairól, jókat is, rosszakat is, érdekeseket, furcsákat is, s ez utóbbiak közé tartozott az a felfedezésem is, hogy az afrikaiak (az "igaziak", akik nem élnek külföldön évekig, és így az idegen kultúra nem változtatta meg az ízlésüket) általában nem rajonganak a csokiért. Hagyományosan jóval kevésbé édesítik ételeiket, és akkor sem répacukorral, ami köztudottan a legegészségtelenebb cukorfajták egyike. Vannak édeskés, vaníliával, kókusszal, gyümölcsökkel édesített rágcsálnivalóik a gyerekek számára, ezek azonban valóban csak édeskések, nem olyan émelyítőek, mint az Európában forgalomban lévő karamelles, kekszes, krémes, adalékolt, állományjavított, színezett, ízfokozott, rikító csomagolásukkal csábító édességek.
Itt van például a kuli-kuli nevű rágcsálnivaló, amely tulajdonképpen ledarált és vízzel kukac alakúra formázott, saját olajában sült mogyoró. Ez a nyalánkság az európai fognak elég kemény (nagyjából annyira, mint a krumplicukor), az íze pedig semmi errefelé ismerthez nem hasonlítható, de igen finom, és ezt velem együtt minden hazai ismerősöm, aki eddig megkóstolta, egybehangzóan állítja. Emellett az afrikai kisgyerek a mogyoróra, a nyers vagy főtt édeskrumplira, a yamszgyökérre és a keserűdióra "csábul". Ez utóbbi azonban sehogy sem akarta elnyerni a tetszésemet, lévén olyan keserű, amit eddig elképzelni sem tudtam. Ám nagyon egészséges, mondják, alkaloidja beépül a fogakba, és védi őket a baktériumoktól. Való igaz, Afrikában fogorvosnak lenni nem a legjobb meggazdagodási forma...
Természetesen nem kell ahhoz Afrikába utazni, sem kuli-kulit gyártani otthon, hogy csemeténket megmentsük a csoki-, cukorka- és sütifüggőségtől. Ez persze leginkább a kezdetektől lehetséges. Ha már kialakult a gyerek csoki-süti-csipsz-cukor imádata, csak hosszú hónapok alatt, példamutatással, s nagy kitartással lehet mérsékelni ezek fogyasztását, hiszen már rájuk szokott.
Így édesítünk mi
Sokan furcsán néznek ránk, amikor a vendégnek ígérkező barátokat, rokonokat megkérjük, ne hozzanak csokoládét, cukorkát a fiainknak, eddig mégis sikerült kitartanunk... Persze azért mi sem tudjuk - és mivel Magyarországon élünk, nem is akarjuk - teljesen kikerülni az édességfogyasztást, Ám állítom, gyerekeink jóval kevésbé édesszájúak, mint a többiek, és azt remélem, ez később is így marad.
Bár tisztában vagyunk vele, hogy az oviban, iskolában a társaktól, valamint a közétkeztetés által szerzett "édes" tapasztalatok hatására egyre kevésbé lehet majd befolyásolni őket, otthonra mégsem veszünk nekik csokikat, cukorkákat, ritkán "beugrik" egy Túró Rudi, egy müzliszelet egy kis korpás vagy háztartási keksz. Van viszont otthon mazsola, buláta, sótlan mandula és mogyoró, házi popcorn, nyers sárgarépa és karfiol, gyümölcs minden mennyiségben! Az édes ételeket nagyon kevés cukor-szőlőcukor keverékével, mézzel, vaníliával, banánnal édesítem. Sohasem vettem még nekik édesített "gyümölcs" joghurtot, hanem otthon készítem el azt.
Szörpöket, cukrozott leveket sem kapnak, a száz százalékos gyümölcslevet szénsavmentes ásványvízzel felhígítjuk, hogy ne legyen olyan tömény, ráadásul takarékosabb is. Így lehetséges, hogy nem nyafognak csokiért, sütiért a közös bevásárlások alkalmával, édesítetlenül isszák a gyógynövényteát és a citromlevet, és végül, valahányszor küldenek nekünk Afrikából olyan "borzasztó" keserű kóladiót, amit én képtelen vagyok megenni, a férjemmel versengve, arcukon földöntúli boldogsággal percek alatt befalnak belőle vagy fél kilót.
Édes étel - Édes élet?! - 2. rész
Fotó: mindchanger: Schildkröten?
.jpg){kind=small}