Hálelúja, ismét három év a GYES!

szia hamarevi

ahogy mondtam, nem az a cél, h álláspontjaink közelítsenek, hanem az, hogy beszélgessünk

ha maradok a te példádnál, ami jó példa, akkor azt is mondhatnám, h én inkább a többi sast biztatom és nem arról van szó, h a bálnát akarom repülni tanítani. nem beszélve a nagy sasról, aki úgy is gondoskodhatna a gyesen lévő kismamákról, h támogatja a munkában és nem nehezíti meg az életét

hidd el, elfogadom, ha valaki nem tud, vagy nem akar dolgozni (nálam elfogadóbb emberrel kevéssel találkozol, csak én képviselem az álláspontomat ), sőt, mivel csak kettőtökkel beszélgetek, az az érzésem, h én vagyok az egyedüli anyuka, akinek jó, ha megoldja, h otthon tudjon dolgozni.

én nem érek rá órákat autózni a munkahelyemre, én nem érek rá munkahelyen lábat lógatni (ahogy te is érezted ) én sajnálom a pénzt benzinre, engem zavar, ha itthon megy a fűtés az üres lakásban, mert senki nincs itthon, mert mindenki "dolgozóban" van, de a fűtésnek mennie kell, h ne hűljön ki estére a lakás. engem zavar, pontosabban nem tudok egy nyolc órás munkaidőt összeegyeztetni az óvoda és iskola nyitva tartásával, nálunk még bölcsőde sincs. viszont nekem kevés a gyes, borzasztóan kevés - ezért szeretek itthon dolgozni, amit az államnak támogatnia kéne, mert anyaként úgy aprózódom szét, h senkinek ne legyen kára belőle, még nekem sem. három gyerekkel, nagycsaládosként

ha nyugat európában az államok tudják preferálni a távmunkát, össztársadalmi szinten 24-30% körüli a távmunka foglalkoztatás, itthon miért csak 4% körüli?

ráadásul nemcsak a gyesen lévő kismamáknak lenne ideális munka, hanem ahogy előző cikkemben írtam, olyan személyeknek is, akik mozgásukban korlátozottak - lehet, ők is szívesebben dolgoznának több pénzért, mint a rokkant nyugdíjért otthon ücsörögnének.

igen, van, aki képtelen összeegyeztetni, de mi van azokkal, akik összeegyeztetnék, csak még nem gondoltak rá?

a részemről nem arról van szó, h az anyákat lábat lógatónak tartanám - hanem arról, hogy van egy hihetetlen rossz és igazságtalan szociális ellátórendszer, ami javítására én ezt az alternatívát látom megoldásnak, főleg hosszútávon, hisz a gyes letelte után is legalább annyiszor jelen kell lennünk gyermekeink életében, mintha itthon lennénk. ha lejár a gyes, nem azt jön, h betolod az oviba őket és éled életed, hanem bizony betegek lehetnek, nyári szünetek vannak, holnap megint 1/2 1-kor el kell hozni őket az oviból, mert a tantestület ünnepel, nem lesz, aki vigyázzon rájuk - ezt munkahely mellett nem lehet megcsinálni, bébiszittereket meg nem akarok fizetni.

amúgy tegnap ezt csináltuk - mindenki élvezte
http://kismamaruha.net/magazin/eletmod/238-karacsonyi-ajandek-babamancsok-altal

szép napot mindenkinek

üdv
rindt kata

Sziasztok!
Krisztának kell igazat adjak: nem fognak közelíteni az álláspontjaink. Nem baj. Tudunk egymásról, elfogadjuk egymást másnak.
Egyikünk sem tökéletes anya, mindegyikünk másban gyenge, és másutt vannak az erősségek. Én nem szoktam meg soha a magas bérszínvonalat. De azt sem, hogy a számlákra ne teljen.
Örülök annak, hogy vannak akik meg tudják oldani otthonról a munkájukat, és fontosnak tartom, hogy ezt az állam elfogadja. Ezt le kell szögezzem, hogy ne érts félre. De kérlek, bendzso, egy picikét fogd fel más szemszögből (jó, önző vagyok, az én szemszögemet kínálgatom neked): hiába biztatja a bálnát a sas, hogy csak lengesse meg a szárnyait, és máris a levegőben lesz - nincs szárnya! Nem megy neki!
Nem lehet elfogadni, hogy van, akinek képtelenség?
Nem azt mondom, hogy senkinek nem fog menni, nem akarok nyafogni - csak azt, hogy van, akinek nem megy, és kész. Lehet, hogy vannak szárnyas bálnák is, de a hegytetőre nem tudnak felrepülni. Viszont elképesztő mélységeket járnak meg - akár minden nap.
Érthető a képem?

És továbbra is ragaszkodom ahhoz a gondolatomhoz, hogy gyereket nevelni nehéz munka. Ezt azért mondom, mert amikor fél évre kiszálltam az itthoni mókuskerékből és beálltam a munkámba, úgy éreztem, hogy ott csak a lábam lógatom. Pedig pörögtem ott is, meg itthon is. Az is igaz, hogy nagyon szeretem a munkámat is. És nem szeretnék szakmát váltani.

(Azt tudtátok, hogy a franciáknál is három évig lehet otthon maradni?)

Szeretném, ha sikerülne a távmunkát jobban elfogadtatni a társadalommal, de azt is szeretném, ha nem tartanák munkakerülőknek az otthon valóban NEVELŐ anyákat. Főleg a nagycsaládosokat. (És ennek természetesen van több vonzata is, az anyagi csak az egyik.)

kedves kriszta

én örülök, h ismét vagy, legalább tovább görgetjük a fonalat

ahhoz nem tudok hozzászólni, h szellemi munkának érzed a gyereknevelést, mert én nem - ezáltal ezen a fronton teljesen más érzelemvilággal bírunk. félreértés ne essék - én sem vagyok sem hős anya, sem ős anya, de még anna és peti anyukája sem, akinek olyan angyali türelme van, h minden mese végén már már elbőgöm magam, h honnan ennyi türelem és ötlet... nekem is vannak rossz napjaim és engem is fáraszt, h két hete mást se csinálok, csak a családfánkat sorolom. de meg is szoktam nekik mondani: tudod te magadtól, szerinted? és ne fárassz ezzel örökké. most lehet követ dobálni

amikor első kisfiamnál rádöbbentem arra, h az internetről összeollózható ideális anya és feleségképnek képtelen vagyok megfelelni, egyszerűen megkönnyebbültem, hogy őszinte vagyok magammal. egyszerűen nem akarok külső ideál képeknek megfelelni, úgy nevelem őket, úgy beszélek velük, ahogy őszintén jön belőlem. ezért, ha éppen kín kitalálni, h mit játszunk, akkor nem akarom a szájukba adni, h mit mondjanak, mit rajzoljanak. hagyom őket. már a nagyok elég nagyok, remek jó játszótársaik egymásnak, nem egyszer előfordul, h ők mondják, h most hagyjam őket játszani, én ha belebeszélek (és így mondja ) csak elrontom a csata menetét.

ugyanakkor én remek jó játéknak tartom a közös rendrakást és takarítást is, ami nem játék, de ők annak veszik. persze, ha sietni kell valamiért, akkor inkább akadékok, de messzemenőleg bevonom őket a mindennapi teendőkbe.

szóval mi valahogy együtt játszunk és mellettem tanulják a nemszeretem dolgokat is. semmi sem erőszak, de ha az egyik látja, h a másik segít, akkor az is be akar kapcsolódni, kérés nélkül.

szóval nekem ez az anyaság addig, amíg házon belül vagyunk sokkal inkább az élet könnyebb feladatai közé tartozik, mint megerőltető munkának...

ezért aztán nem is érzem az állami támogatás akkora szükségességét, mert egyszerűen nem tudom munkának tekinteni a gyereknevelést - az számomra jó, kikapcsol és maga a CSODA - akkor is, ha éppen a pokolba kívánom a hisztit. de ahogy nekem is vannak hisztisebb napjaim, így nekik is lehetnek.

nekem nem egyértelmű, ahogy te is mondod, hogy az állam kutya kötelessége nekem tisztességes fizetést adni, ezért nem is gondolom ennyire komolyan, sőt egyáltalán nem.

ha belegondolok abba, h amióta vállalkozom, mennyi adót fizettem be, akár már a rózsadombon is lakhatnék, mégis csak a 27 ezer gyes jár nekem is, ugyanúgy, mint aki életében egy percet sem dolgozott vagy csak minimálbéren élt.

ráadásul ezzel az erővel a tanár is, az orvos is, az összes állami alkalmazott is felvonhatja a szemöldökét - ők is az államtól kapják a fizetésüket. vagy a nyugdíjas is, aki egy tisztességesen ledolgozott élet után kéri a jussát. amit ma befizetünk az állami nyugdíjrendszerbe, azt a mostani nyugdíjasoknak fizetik ki, lehet, mire mi odajutunk,már nem is lesz mit kifizetni (ez totál más téma, ne vonjuk be). de előre szólok, majd, ha nyugdíjasok leszünk, akkor is méltánytalan lesz az állami juttatás.

ráadásul mit jelent neked, h értékén kezelni? és nekem mit jelent? pályakezdőként nettó majdnem duplája volt a fizetésem, mint a férjemnek állami alkalmazottként 5 év vezetői beosztás után. én egész jó fizetéshez "szoktam", ahhoz képest a gyes nevetséges. aki pedig soha nem dolgozott, annak meg a gyes is soknak számít.

annyira relatív, h ki mit tekint értékének, ennek nem lehet megfelelni még állami szinten sem.

és itt jön az én imádott vesszőparipám:

nekem kevés a gyes, én értékén alulinak tekintem, én nem akarok a fizetésem töredékéből élni fél évig sem, nemhogy három évig, sőt nyolc évig.

tehát én (és hidd el, rengetegen vagyunk így) felszabaduló időnkben nem wellnesezni akarunk, nem könyvet olvasni (igaz, manapság jóval kevesebbet olvasok,mint megboldogult lánykoromban), nem moziba járni, vagy kávézózni, vagy extra sütiket sütni, vagy portalanítani a könyvespolcot hetente, hanem, amíg a férjem megnézi este a kedvenc sorozatát (ami egy percig sem érdekel) egy kicsit dolgozom. ő is jól jár, én is. ő is kikapcsol, így én is - mert tudom, h az elvégzett munka után egy kicsivel több lesz és nem lesz gond a csekkek befizetése - ez megelégedéssel tölt el.

tehát, lehet, h te nem akarsz dolgozni, de sokan vannak, akiknek ez sokkal inkább belefér, mint semmi mást nem csinálni, "csak" háziasszonynak lenni.

ha nekem kevés a gyes, akkor nem örülök, h három évig csak megszorításokkal dolgozhatok, ha kapok egyáltalán munkát, mert egyenlőre a munkaadók többségét senki sem ösztönzi és nem is gondolkoznak el rajta.

szóval a távmunka abszolút mellőzése azoknak a problémája, akiknek kevés a gyes, nem az államtól várják a gondoskodást, hanem maguk szeretnének boldogulni.

tehát nem az a cél, h közelítsenek az álláspontok (bár én egy abszolút járható lehetőségről beszélek, aki akar el is gondolkozhat rajta és talán ki is talál magának valamit), hanem a pillanatnyilag szemfényvesztő politikai megoldás helyett egy sokak számára járható alternatíváról beszélünk. a magam részéről a három év gyes megint csak elodázása 300 ezer kismama munkahelyi problémájának megoldására, a gyes összege pedig fordítható lenne másra is, ha magunkról gondoskodhatnánk gördülékeny keretek között

hát soraidra én ezt gondolom

üdv
rindt kata

Sziasztok!

már megint én:))
hamarevi-vel kell egyet értenem: szerintem a anyaság igenis tekinthető munkának. Nekem legalábbis sok szellemi erőfeszítésembe kerül, hogy mindenük meglegyen (és most nem játékokra gondolok), időben, tartsuk a napirendjüket (ami szerintem a legfontosabb ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek), folyton miért? -ekre válaszolni, mindig figyelni, bajuk ne legyen, éppen mit csinálnak, ha segítség kell ott lenni, ha kérdésük van válaszolni, némi szellemi csemegét nyújtani (mesék, versek stb), ráadásul én egy nagyon intoleráns és türelmetlen, valamint alkalmazkodni képtelen ember vagyok, mindenki féltett, mi lesz, ha gyerekem lesz. nekem nagyon nagy erőfeszítés, hogy türelmes legyek, mindig kedves stb. (természetesen nem tartom magam szentnek, nem mindig sikerül...) és számomra rendezett környezetük megteremtése fizikai elfoglaltság, bár itt bendzso-val értek egyett, mert ezt akkor is meg kell, ha nincs gyerek, vagy lejár a gyes. Szóval nekem ez munka értékű. És nem értem, miért kéne munka mellett dolgoznom azért, hogy enni tudjak adni a gyereknek. Nyugaton - igaz, tudom, rövidebb ideig, (néhány hónap, max 1 év), de gyed-hez hasonló pénzt jóval magasabbat kapnak az anyák. és a családi pótlékhoz hasonló pénz is magasabb. Már legelőször is írtam, hogy szerintem ez igenis az állam feladata, nem az enyém. Én adóztam eleget, mielőtt gyerekem lett, és még vagy 40 évig fogok is. Kellene, hogy ebből fussa a gyerekem támogatására, de ebbe most ne menjünk bele, ez egy másik téma:))

Persze, aki dolgozni akar tegye, én is próbáltam, de nekem nem ment. Viszont azt sem értem, hogy abban a nagyon értékes kb. fél-1 órában, amim van akkor, amikor alszanak, (többet alszanak, de a főzésen kívül a házimunkát alvásidőben csinálom), szóval ebben a röpke időben szeretek egy könyvet a kezembe venni, vagy csak lógni a neten, de ez kikapcsol, pihentet. a bedolgozós munka nem. És minden munkához jár a pihenés szerintem.

az az igazság, hogy szerintem nagyon jó ez a téma felvetés, jó beszélgetni róla, sok szemszöget megismerni, de igazán nem fognak közelíteni az álláspontok, mert úgy vettem ki a hozzászólásokból, hogy nagyon különböző életet élünk, nagyon különbözően látjuk a dolgainkat.

üdv mindenkinek
Kriszta

kedves hamarevi

örülök neki, hogy beszélgetünk, persze nem mindig a gyerek-munka, szükségünk van felnőtt, hasonszőrű, hason-problémájú emberek társaságára is - megjegyzem, két legjobb barátnőmet az internetnek köszönhetem, kettőjük közül az egyik azóta még távmunkában dolgozik is velem pedig nem is onnan indult a barátságunk

akárhogy is értem, amit mondasz, meg is értelek, de megint csak két szituációról beszélünk.

írok egy másik példát, hátha közelebb kerülünk a távmunka fogalmát és életmódját tekintve.

ha azt mondanám neked, hogy havonta adok neked ezer oldal kéziratot, amit a hónap végére be kell magyarázni a számítógépbe (ez ki ki gyorsaságát tekintve) napi egy-két óra. ezért megkapod a minimálbért. ehhez nem kell napi másfél órákat minimum utaznod a munkahelyedre (benzint, pénzt, időt spórolsz) ha a gyerek beteg, akkor is esténként egy-egy órát, vagy az ebéd utáni alvás idején egy-egy órát rászánsz - akkor nem vállalnád el?

gyes relációjában: most kapjuk a 27 ezer körüli gyest a nagy közösből, senki nem fizet járulékot utánunk. az én felvetésem szerint, megkapod a munkáltatótól a napi két-három órás munkára a 72 ezer körüli minimálbért, de én mint munkaadó nem fizetek járulékot utánad, nem tartok fenn irodát, külön internetet stb. a munka (mivel nem sürgős) elkészül, te többet kapsz, mint a gyes - és a lényeg: nem kell aggódnod, h mi lesz a gyerekkel, amíg dolgozol? mi lenne? alszik előttem mindig az lebeg, h nehogy bölcsibe kerüljön a gyerek, nehogy bébiszitterek hada vigyázzon rájuk, hanem ha nyári szünet van, ha betegek - ÉN az anyukájuk legyek velük.

a fenti példa abban az esetben ideális, amikor nem tudod a munkádat hazavinni, ott úgysem dolgozol,mert gyesen vagy - de van egy cég, akinek szüksége van ilyen jellegű munkára - folyamatosan. Nekem mindegy, h ki gépeli be, csak be legyen gépelve, neked pedig több pénz jár, mint a gyes. értékeden vagy kezelve, mert az az állami támogatás, h ugyanúgy nem kell járulékot fizetni, mint most, de kaphatsz fizetést.

hosszú távon pedig vagy mégis ennél a cégnél maradsz, csak mivel három évig megbízhatóan dolgoztál, kapsz komolyabb feladatokat is, vagy vissza tudsz menni eredeti munkahelyedre - de három évig felnőtt dolgokkal is foglalkoztál, nem csak gyereket neveltél, takarítottál és főztél.

mindegy. jelenleg gyed mellett egyáltalán nem, gyes mellett is mindenféle kötöttségekkel lehet dolgozni, megnehezítve mind a te, mind a munkáltatód életét.

nem tudom, h mit okítasz, és hogyan is zajlik egy normál munkanapod (amikor még nem volt gyereked). de a te esetedet úgy tudnám átalakítani távmunkára, hogy adott esetben nem az iskolába mész be munkaidőben felkészülni az órákra, hanem otthon felkészülsz az előadásaidra és szigorúan akkor nem vagy otthon, amikor azt a néhány óra előadást le kell adni.

kérdésedre a válsz: igen, engem is bátornak tartanak (ez az udvariasabb megfogalmazása a bolondnak), h három gyerekem van. egy barátnőm, ha vigasztal, minden nehézségemet a gyerekeimnek titulálja - nem képes felfogni, h nem a gyerekek okoznak nekem gondot

de pont a minap lepett meg az önkormányzatunk - a legszebb az volt, h egyáltalán nem számítottunk rá, annyira kedves levelet fogalmaztak, hogy inkább éreztem bátorításnak, mintsem értékén alul kezelésnek a három gyerekem

jaj, viszont én nem értek egyet veled abban, h gyereket nevelni kemény fizikai és egyéb munka. nekem legalábbis a gyerekeim soha egyetlen egy percig nem jelentettek kemény fizikai munkát, még akkor sem, ha éppen egész nap cipeltetni akarják magukat. szellemi munkának sem tudom tekinteni, még akkor sem, ha nem vagyok pedagógus. viszont élvezem azt, ahogy egy-egy verset megtanulnak, vagy gyártmányolnak meglepit (már el is készült a fotóanyag az újabb cikkemhez, remélem, előbb utóbb fel is töltöm a honlapra

na a főzés, takarítás... az számomra a fizikai és szellemi fájdalom, teher, de azt akkor is el kell végezni, ha nincs még gyereked, vagy lejár a gyes.

akárhogy is kerülgetjük a témát, én akkor érezném, h az anyaságot értékén kezeli a társadalom, ha aktív felnőtt embereknek tekintenének minket, ha kaphatnánk munkát otthonra, ha lejár a gyes nem jelentene problémát a merre tovább, ha békében nevelhetnénk a gyermekeinket és nem kellene minden reggel rohanni, nehogy elkéssünk a munkahelyünkről, ha nem nézné rossz szemmel a munkáltató, h két napot oviban van a gyerek és utána két hétig beteg és nem megyek. szóval, ha rugalmasan kezelnék az anyák idejét - és én ezért vagyok távmunka párti, mert bizony annál rugalmasabb megoldást nem tudok elképzelni

na, megint jó hosszú lettem, de megint tudsz csemegézni az ötletbörzémből

szép napot

üdv
rindt kata

Bocsánat, egyik mondatom hiányos lett. De gondolom, mindenki így értelmezi:
Ha elfogadod, hogy a gyereknevelés érték, és aki gyereket szül és nevel, AZ ÉRTÉKET HOZ LÉTRE, akkor meg kell értsed, amit gondolok: egészen egyszerűen másfajta forgalomban van az ember.

Kedves bendzso!

Hát persze, hogy értem: te is a vesszőparipádhoz ragaszkodsz, és jól is van ez így. Hiszen valakinek ezt is vállalni kell, mert ez is hiányzik a társadalomból, és bizony sokakat, fájdalmasan sokakat érint.

Szeretném, ha abban viszont egyetérthetnénk, hogy mégsem minden esetben oldható meg, hogy valaki a gyereke mellett dolgozzon IS otthon. (Persze, ilyenkor mindjárt berzenkedek ettől a fogalmazástól, mert szerintem az otthon, a gyerekkel töltött idő egyáltalán nem pihentető, hanem nagyon is kemény fizikai és szellemi munka - csak éppen más témában, mint amiben kiképeztek minket legtöbbünket. Igaz, ez után nem adózik az ember.) És nagyon igaz, hogy aki csak teheti, keressen valamit, amivel otthon pénzt kereshet. Főleg, ha az egy fizetés nem elég az egyre bővülő családnak. De nem mindenki teheti meg mégsem jó lélekkel.

Személyeskedhetek?
Az én szeretett munkám olyan, hogy csoportokat okítok, délután és este. Nem gyerekbarát. Vagy előadáson veszek részt. Egyik sem távmunka. És nincs távmunkásítható része.
És ha még ennél is jobban személyeskedhetek, megemlíteném, hogy van olyan, hogy a gyes mellett azért nem ér rá adózni az ember, mert valamiért extrém mértékben kell figyelni a gyerekre. Például azért, mert cukorbeteg. És így aztán naponta nyolcszor meg kell mérni a vércukrát, ki kell számolni a főtt ételekben is a szénhidrátot, kétszer-háromszor inzulint kell adni. És ezt bizony senki, de senki nem óhajtja átvállalni a szülőktől. Még óvodáskorban sem. (Sőt, iskoláskorban sem.) És most egy értelmes, cselekvőképes, korának megfelelő szintű gyermekről van szó. Milyen lehet, ha valami fogyatékossággal kell megbirkózni a családnak?
Azt mondod, hogy: a társadalom a lehetőségeihez képest elég sokat segít a nagycsaládosoknak, ott a noe is.
Szerintem meg a társadalom nem segít sokat a nagycsaládosoknak. Nekem ez a tapasztalatom. Nagycsaládban nőttem fel. (És nem csak két-három testvérem van.) Vannak egyesek, akik sokat segítenek a nagycsaládosoknak, de a társadalom maga nagyon nagycsaládellenes. Borzasztóan megalázó helyzeteket szül, ha az emberről kiderül, hogy sokadmagával nevelődik. Vagy sok gyereke van. (Neked még nem jutott ki belőle?)
Egyébként a nagycsaládok többsége egyáltalán nem könyöradományt, alamizsnát szeretne. Csak elfogadható minimális életszínvonalat, jogot a nagycsaládosságra, jogot a tanulásra, jogot az elismerésre.
Azt mondod, nincs értékén kezelve a távmunka. Szerintem az anyaság és a gyermekgondozás még kevésbé van.
Azt mondod, három évig kivonni felnőtt embereket a "forgalomból" több mint luxus. Szerintem az anyasággal csak az adózásból vonódnak ki. Ha elfogadod, hogy a gyereknevelés érték, és aki gyereket szül és nevel, akkor meg kell értsed, amit gondolok: egészen egyszerűen másfajta forgalomban van az ember. De nem helyes, ha a létezés peremén, a megtűrt kategóriába soroljuk.
Ezért én nagy örömmel veszem a gyes visszatértét, és szerintem nem lenne attól jobb, ha még ezt a pirinkó lehetőséget is elvennék a tyúkanyó típusú "mater familias"-októl.

Ami meg a gépezést illeti: igen, ezt az időt is munkára fordíthattam volna. De nekem érték az is, hogy veled beszélgethetek itt, és kicseréljük a gondolatainkat.

Sok sikert kívánok ahhoz, hogy minél nagyobb visszhangot verjenek a gondolataid! És persze legalább ennyire szurkolok azoknak is, akik tudnak és szeretnének sok gyereket nevelni, és otthon maradni velük: legyen rá módjuk!

kedves hamarevi!

köszönöm, h hozzászóltál és ismét itt vagy
igen, én erről beszélek: akiknek belefér, akiknek kedve van, akik vagy a munkájukat tudják hazavinni vagy pl. a zongoraleckéket otthon adják a nebulóknak (amennyiben megoldható, most ne a kivitelezésről beszéljünk, felvetés szinten ) szerintem nem megoldás három évig alamizsnán élni és még örülni is annak.

én sem véletlenül tanultam azt amit, de azt is tudom, h három gyerekkel hiába az azt amit, ha ezzel máris hátrányos helyzetű vagyok. hiába van három diplomám, nyolc évig leszek itthon, ez alatt a nyolc év alatt kimaradok a szakma vérkeringéséből - nagyjából esélytelennek látom a visszatérést. főleg, h nyolc év kiesik az információáramlásból is, gyakorlatilag pályakezdő leszek, ha vissza akarok menni dolgozni. lesz nálam fiatalabb, gyerek nélküli pályakezdő és őt fogják felvenni. ezért amit tanultam, magam hasznára fordítom, kitaláltam magamnak valamit, amit a gyerekek mellett felszabaduló időben építgetek és ha teljes állásra lesz szükségem addigra teljes állássá növi ki magát.

mert ahogy többször írtam, a gyerek mellett nem hajt a tatár, csak én saját magam, de mivel azért dolgozom itthon, h mindig rendelkezésére állhassak gyerekeimnek, ezért én osztom be az időmet. kényelmesen.

magamnak találtam ki, a meglévő tudásomat most másra és főleg magamra fordítom - így nincs űr, h nem eredeti szakmámban dolgozom. megjegyzem, még örülök is mert amit kitaláltam, az az enyém

én nem látom megoldásnak a bölcsit (ahol lakom nincs is, a legközelebbi városban pedig még terhesen be kell jelenteni a bölcsi igényt...). én (és ez én vagyok) azt látom jó megoldásnak és azért írok erről sokat sokat, hogy az anyukák otthon dolgozhassanak. nyilván lesz olyan, aki három évig főzni mosni takarítani akar, amíg a gyerek alszik és máshoz nem is füllik a foga. de sokan vannak (ilyen olyan okokból) akik dolgozni akarnak, akik valahogy a "felnőttélettel" kapcsolatban akarnak maradni, akiknek van két három órája dolgozni (is). vannak, akik el sem gondolkoztak azon, h ki kéne találni valamit, mert vannak, akiknek az üres, h egész nap vagy házicseléd vagy anya vagyok. ami remek jó, de nem három (vagy az én esetemben) nyolc évig.

én pl. NEM azért tanultam, h három-nyolc évig mást se csináljak, csak takarítsak, gyerekezzek. és nem én vagyok egyedül ilyen!!!! csak én azt is tudom, h mennyire nincs értékén kezelve a távmunka, semelyik fél oldaláról sem, ezért írok róla!

kedvenc témád, szerintem nem kényes csak nem tudok igazán hozzászólni - csak annyit tudok hozzáfűzni: van egy hihetetlen rossz, reformokra szoruló szociális ellátórendszerünk, ami megújításért kiált! szükség van arra, h aki gyerek mellett hajlandó dolgozni, azt is támogassa az állam (és a munkaadó stb stb), szükség van arra, h ne a minimálbér felére kényszerítsenek családokat hosszú évekig!!! bár azt is, hozzá kell tenni, h a szociális ellátórendszert mi adófizetők tartjuk el - és ott fent rosszul osztják el. rosszul, mert a mi pénzünkből kevés marad nekünk és azt a keveset sem igazságosan... na, ez a kényes téma, nem is akarom ragozni bár a társadalom a lehetőségeihez képest elég sokat segít a nagycsaládosoknak, ott a noe is pl. nem tudok túl sokat a témában, de azt tudom, h összetartó közösség és mindenkit szeretettel fogadnak.

nyugat-európában sem dolgozik minden anya távmunkában, de jóval magasabb a távmunka foglalkoztatottság és jóval többen élvezik ennek előnyeit (pl. a gyerek csak akkor nem lát, ha alszik, azalatt dolgozom, nem kell órákat utaznom a munkahelyemre, ezzel időt és üzemanyagot spórolok és a többi, amiről előző cikkeimben is írtam)

biztos vagyok benne, ha az állam megteremtené az ideális feltételeit a távmunkának (ami nem is nagy dolog, csak hozzáállás kérdése), akkor lennének anyukák, akik boldogan élnének a lehetőséggel!

szép napot!
üdv
rindt kata

Kedves bendzso!
Nagyon igazad van: tényleg jó lenne, ha azok, akiknek a munkájába belefér, kreatívan állnának hozzá és megtalálnák a maguk otthonról is végezhető munkáját. És persze tökéletes lenne, ha ezt a munkaadók is nyitottan fogadnák, és ráéreznének ennek a nagyszerűségére. De azért hidd el, hogy tényleg van olyan munka, nem is kevés, amelyet nem lehet otthonról végezni. Régebbi hozzászólásomban írtam ezekről. És nagyon mélyen egyetértek Krisztával abban, hogy az ember nem véletlenül tanulta azt, amit.
Nem lehet megoldani távmunkában sem a zeneiskolai oktatást, sem a koncertezést, ha az ember történetesen zenész. Persze, hogy megpróbál valamit, ami összeegyeztethető, de azért a lelkében, hidd el, nagy űr marad arra az időre. És azt az űrt a gyerekek csak ideig-óráig tudják kitölteni.

És a másik kedvenc témám, ami persze szintén kényes kérdés: mi van azokkal az anyákkal, akik kifejezetten tehetségesek a saját gyermekeinek gondozásában, és mondjuk már hat-hét van nekik, és gyönyörűen nevelik? Hiszen az is adottság, hogy valakinek egyáltalán ennyi gyereke lehet. (Akik sokat küzdöttek a magukéért, azok tudják.) Ki meri azt mondani, hogy nem értékes a gyerekét nevelő anya munkája? Ha pedig értékes, miért nem kaphat érte valamit? Miért kell nyomorogva nevelnie a családját? Ha mások gyermekét tanítgatná, annak az ügyeit intézgetné, nekik tartana családi napközit, akkor kaphatna érte fizetést. A sajátjaiért pedig nem. Hogy van ez? Ha örökbe fogadsz, hivatásos nevelőszülő leszel, fizetéssel. Ha sajátot szülsz, pária.
Én nem érzek magamban sem fizikai, sem lelki erőt ahhoz, hogy öt-hat gyereket neveljek, de akinek van hozzá lendülete, tehetsége és képes rá, miért nem teheti meg a társadalom támogatásával? Szerintem ugyanis ez a legnehezebb meló.

Amúgy Európában - talán Franciaország kivételével - valóban nagyon fukarul bánnak az anyák szülés utáni szabadságával, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek után járó összeg többnyire jóval magasabb, mint nálunk a gyes meg a családi pótlék együttvéve. Az apák fizetése meg enyhén szólva is színvonalasabb, mint a mieinké. (Mindez alacsonyabb költségek mellett. Igen, nálunk nyugatabbra lényegesen olcsóbb az élet. Elég családot ismerek hozzá, hogy ezt tudjam.)

kedves kriszti! örülök, h van véleményed és meg is osztod velem/velünk

egy kicsit úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett - de nem baj, legalább beszélgetünk

azt mondod, vaterázol, tehát valamennyi időt mégiscsak elöltesz munkával, még ha nem is a munka és munkahely szó szoros értelméről van szó azt mondod, h sokszor éjszakába nyúló, de TE osztod be, hogy mikor csinálod. na, milyen jó lenne valami ilyen munka - ami után nem a liciteken múlik a bevételed, hanem folyamatos megrendelés lenne

azért érzem, h elbeszélünk egymás mellett, mert amikor én a távmunkáról beszélek, SOHA nem 8-12 órás megfeszített munkára gondolok, hanem bedolgozásra.

remek jó a példád, rögtön eszembe is jutott valami, hátha így jobban megérted, h mire gondolok

azt mondod, szereted az eredeti szakmád és nem azért tanultál, h aztán "dobozolj" és ezzel bosszantsd magad, h értékes idődet és tudásodat üres, tulajdonképpen semmitmondó munkával töltsd ki.

de mi lett volna, ha... (na és itt van a lényeg, h a munkáltatók sem fedezték még fel a távmunka előnyeit).

nem tudom, honnan jöttél el gyesre, csak, amit összerakok magamnak az írásodból
adott esetben egy olyan utazási irodánál dolgoztál, ahol a munkáltató azt mondja: itt ez a kriszta, remek jó munkaerő, nagyon sok mindent tud az irodáról, a szakmáról, a helyekről ahova utaztatunk, nem lenne jó, ha most három évig színét se látnánk, valahogy benne kéne hagyni a munkában. fogja magát és mondjuk minden hétfőn odaadja neked az előző heti adminisztrációt (vagy bármit, ami nem sürgős, csak valakinek bele kéne magyarázni az anyagot a számítógépbe ). vagy, van az irodának egy honlapja és azt mondja neked, h te tartsd karban. e-mailen elküldik neked a frissítéseket, te pedig, amikor időd van (mert alszik a gyerek nap közben, vagy este fektetés után rászánsz egy-két órát) megcsinálod.

ilyenkor nincs a válladon teljes felelősség, bennmaradsz a vérkeringésben és ha letelik a gyes, vagy megtartanak ebben a távmunkás formában (ami remek jó, mert nem gond, h ki megy a gyerekekért az oviba, ki van velük, ha betegek, nem kell rohannod időre a munkahelyedre, az sem baj, ha egy kicsit késtek az oviból, nem költesz el egy vagyont munkahelyre bejárással stb stb.) vagy nem "felejtik el", h milyen remek jól helyt álltál bedolgozással is és nem akarnak majd elküldeni. hiszen a munkáltatónak ELVILEG megéri, h ne kelljen mindig új alkalmazottakat betanítani, hanem mindenki tudja, hogy mi a dolga, haladjon a munka. te is versenyképes maradsz, a munkáltató is jól jár, mert egy olyan munkatárs csinálja meg a feladatokat, akit már ismer, nem kell félnie, h csalódás éri - már csak az állam kéne, h támogasson meg titeket, mondjuk azzal, h a munkáltatód nem fizet utánad járulékokat a gyes ideje alatt (ha gyesen vagyunk, ugyanis senki nem fizet járulékot, ellenben az állam sok kicsi sokra megy alapon egy csomó pénzt kifizet - több lenne a fizetésed, a munkáltatónak is megérné, h téged foglalkoztat és nem kell egy új embert felvennie, az állam meg nem szúrja ki a szedet a minimálbér felével).

a te utazásszervezésedben azt látom, ha a munkaadódnak gőze nem volt arról, mit jelent gyereket nevelni, nem olyan feladatokat bízott rád, amit meg is tudsz csinálni. én is most csak azért tudok válaszolni neked, mert a nagyok oviban, a kicsi pedig a szokásos délelőtti alvásmaratonban van. amint fel kel, felőlem csöröghet a telefon, jöhet a kérdés, majd este jövök vissza most én is átszerveztem az életem, mert három gyerekkel megint más dolgozni még itthon is, mint kettővel ...

a fentiek fényében (amire most mondhatjuk, h álomvilág - bár lehet, h olvassa a munkáltatód és homlokához csap, h jééé tényleg reméljük a legjobbakat ) mégiscsak azt mondom, h nem vagy munka vagy gyerek, hanem a kettő egymás mellett megfér. tény, h elvégzendő feladat kérdése, de mellé hozzá tenném, h szervezés kérdése is, nemcsak a te szervezésed kérdése, hanem a főnöködé is!

TÖKÉLETESEN IGAZAD VAN!: a gyerek az első, de nem csak három éves koráig, hanem a továbbiakban is. én is és rajtam kívül sokan mások többek között azért dolgozunk otthon, h akkor is itthon lehessünk, amikor nem jár a gyes, de a gyereknek szüksége van ránk (mert beteg, mert tavaszi, nyári szünet van az oviban, iskolában stb., ne mások hozzák el az óvodából, vagy ne ők legyenek az utolsók, akikért a szüleik mennek). ha napi két három órát dolgozol gyes mellett a munkaadódnak, akkor versenyképes maradsz és a továbbiakban is számítani fog a munkádra, ha magadnak csinálod, van időd felépíteni valamit, h a gyes letelte után teljes állássá válhasson!

nem én vagyok az egyetlen, aki gyerek mellett dolgozik, ha már az európa parlamentben is hozzászóltak a témához, nem hinném, h felvetésem utópisztikus, naiv és egyebek. megoldható szituációról beszélünk, de többször mondtam ennek megoldására kell: munkavállaló, munkáltató és egy állam, aki ösztönöz, támogat.

talán ez a cikk is közelebb visz ahhoz, amiről beszélek
https://www.csaladinet.hu/hirek/csaladi_temak/felnott_temak/15050/hogy_micsoda_a_tavmunka_hogy_nem_ismered

szép napot!
üdv
rindt kata