Te hogyan engeded bulizni a gyerekedet?

Kedves Klári!

Köszönöm, hogy válaszoltál és még így a verseny vége felé is szakítottál rám időt. Remélem, lehetőséged lesz az én cikkemet is olvasni a témáról, s kíváncsian várom majd a Te bírálatodat is, hiszen így lenne fair.
A kommentedben igazad van abban, hogy egy cikk terjedelme nem elég ahhoz, hogy megoldást találjunk egy ilyen jellegű problémára, sőt, talán még a probléma bővebb kifejtésére sem. Abban is egyetértek Veled, (nem csak erre, de bármilyen gond esetén) olyan megoldás csak ritkán létezik, amivel mindenki elégedett. A hozzászólásomban felvetett kérdésekben a „HA” nem a jövő időre és a feltételes módra vonatkozott, hanem arra, mit tennél ilyen szituációkban, illetve felmerült-e benned egy-egy „gondolatjeles rész”, mint összefüggés. A leírt helyzetek sajnos nem a jövő és nem feltételes mód, hanem az életből vett példák. Azt írtad, fontos, hogy a gyereket felkészítsük, s ebben nagyon igazad van. De vajon mi, szülők felkészültek vagyunk-e? Belegondolunk-e mindig a lehetséges helyzetekbe, s azok következményeibe? Természetesen hiába próbálunk mérlegelni akár ezer lehetséges variációt, minden szülő tapasztalatból tudja, hogy az élet és a gyerek mindig tud olyat produkálni, ami nekünk álmunkban sem jutna eszünkbe. De ennek ellenére szerintem célszerű sok mindent előre végiggondolni, mert ha majd csak akkor foglalkozunk velük, amikor már „aktuálissá váltak”, lehet, hogy már késő.
Az is jó kérdés, hol húzódik a határ az egészséges féltés és a felesleges aggódás között. Egyszer megkérdeztem erről egy gyermekorvost. Ő azt válaszolta: „- A józan eszünkben.” A vonalat nekünk kell meghúzni, s úgy gondolom, mindenkinek magának kell eldöntenie, hol húzza meg ezt az egyenest.
A válaszod utolsó mondata nagyon tetszett, így legyen ez az én hozzászólásom zárógondolata is!

További kellemes hétvégét kívánok!

Christine

Kedves bodrogineklari!
Köszönöm a kommentedet, igaz egy kicsit megkésve. És megint csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel! A gyermeknevelés a világ egyik legszebb, ugyanakkor legnehezebb dolga is! Egy kis életet hozunk a világra, aki maga egy világ! És milyen nehéz egy világot eligazgatni! De milyen szép, hogy a mi világunkba belefér az ő világuk is! És ezek együtt alkotják a nagy kerek egészt!

Kedves ChristineC!
Örültem a kommentednek! Nagyon fontos és aktuális ez a téma! Teljesen elfogadom a véleményedet, illetve a véleménykülönbségedet! Arra azonban rá szeretnék rávilágítani, hogy egy cikk terjedelem nem elég a probléma megoldásághoz, pusztán a probléma egy szeletének vázlására van lehetőség. És az amit itt én írtam, az természetesen nem kínál minden szülő számára megoldást. Ez pusztán az én jelenlegi véleményem, ami a jövő és az aktuális események tükrében módosulhat.
A véleményedet megértem, azonban - és ezért most ne haragudj meg - nagyon sok a HA. Ha a gyerek ezt fogja tenni, ha ez meg az lesz, ha a barátok, ha a szomszédok. Jövő idő és feltételes mód. Határozott véleményem, hogy kár előre ilyeneken aggódni. Mi lesz, ha... Majd akkor ráérünk ilyenekkel foglalkozni, ha ezek aktuálissá válnak egyszer. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell a gyerekkori alkoholizmussal foglalkozni. Dehogynem! De előre aggódni olyan dolgokon, amik még meg sem történtek, annak véleményem szerint semmi értelme.
Abban azonban teljesen egyet értünk, hogy a bizalom kialakítása a legfontosabb! Beszélgessünk minél többet,minél őszintébben a gyerekünkkel. Arról pedig sajnos nem tehetünk, hogy a másik gyermeke milyen! Sokszor fog még a szívünk megszakadni más gyermekek miatt (is)! Hidd el, én is szeretném, ha a gyermekeimnek kiegyensúlyozott családi háttérből származó barátai lennének. És hogy minél kevesebb gondokkal küszködő gyermek legyen! De ez sajnos nem az én kívánságom! Sajnos, mert minden gyerek egyforma esélyekkel születik a világra! Sajnos más gyerekeknek nem lehetünk a szülei, de határozottan egyetértek veled, hogy velük is beszélgetni kell! Őket is szeretni kell! Jó lenne, ha esetleg őket is sikerülne jó úton terelgetni, de hidd el, akkor is sokat teszel, ha a sajátodat jó úton tereled! Sokat teszel a családodért, a környezetedért, és a világért is. És nem utolsó sorban a gyermekedért! Hiszen neked ő a legfontosabb! Ha szabad ilyen nagy szavakkal fogalmaznom!
Ha minden szülő törődne eleget a saját gyermekével, - vagy legalább egy picivel többet - akkor nem kellene ilyenekről társalognunk!

Kedves Klári!

Érdeklődve olvastam cikkedet, többek között azért is, mert a pályázatra beküldött írásaim egyikének témájául a fiatalkori alkoholizmust választottam. Úgy érzem, a téma aktualitása nem is kérdéses. Sok pontban egyet is értek Veled, elsősorban a szülő-gyermek kapcsolat fontosságát, a bizalmat és a gyerek felelősségtudatát illetően. Egy dologban azonban különbözik a véleményünk. Bár abban igazat adok neked, hogy a tiltás nem jó módszer, de azt sem tartom helyesnek, ha egy kiskorút megkínálunk (cigarettával vagy) alkohollal. Értem az érvelésed, mégis úgy vélem, kockázatos a következők miatt:
- Minden szervezetre másképp hat az alkohol. Van, aki jobban bírja, van, aki
kevésbé. Van, aki feloldódik tőle, s van, akiből agresszivitást vált ki. Nem
lehet előre tudni, egy-egy fiatal, aki valószínűleg fogékonyabb rá, mint egy
felnőtt, hogy fog viselkedni. (A drogra ez még hatványozottabban igaz.)
- Eleinte csak a gyerekeid barátai jönnek, aztán elterjed az „összejövetelek”
híre, s a barátok testvérei, barátai, általuk is alig ismert haverjai is a
társasághoz csapódnak. Mindenkit Te sem ismersz majd kellőképpen. Nyílván
nem fogod senkinek azt mondani, hogy nem engeded be. Amíg Te
félrevonulsz a konyhába, nem tudsz mindenkit ellenőrizni. Nem kizárt, hogy
az alkoholon és a cigarettán kívül előbb-utóbb előkerül egy kis „gyorsító”
vagy egy kis fű is. Esetleg az anyag nem is annak az italában landol, aki
hozta.
- Az emberek szeretik kitolni a határokat, ami a gyerekekre különösen igaz.
Ha megengeded, hogy igyanak egy pohárral, akkor lesz, aki kettővel fog
inni. Aztán úgy gondolja, kettő sem ártott meg, nem is lett belőle botrány,
maximum megjegyezted, hogy nem kéne többet tölteni, tehát belefér három
is. Talán négy, öt... is. Naív vagy, ha azt gondolod, csak az az
alkoholmennyiség lesz otthon, amit Te hazakészítesz.
- Mit csinálsz, ha valamelyik fiatal bezárkózik a fürdőszobába és a kelleténél
többet iszik? Ne adj’ Isten, belövi magát? Van, akiben kialakul az önkontroll,
melyet időnként a buli hangulatának köszönhetően még így is könnyű
elveszíteni, de mi a helyzet azokkal a srácokkal, akiknél ez a felelősségtudat
hiányzik?
- Úgy gondolom, ha a társaságnak van olyan tagja, akinek a családi háttere
rendezetlen, aki tele van problémákkal, s egy-egy ilyen alkalommal rájön,
hogy az alkohol hatására egy időre megválhat a gondjaitól, ha nem elég erős
személyiség, ha nincs, aki támogatja, nem a gondok ellen fog küzdeni,
hanem egyre többször az alkoholt fogja választani.
- Értem, hogy a gyerekek bizalmát szeretnéd kivívni, de így nekem úgy tűnik,
inkább (ne haragudj a kifejezésért) „megveszed”, mintsem kiérdemled. Így
nem biztos, hogy (csak) önmagadért mennek majd hozzád és (csak)
önmagad miatt tartanak majd „jófejnek”, hanem lehet, hogy azért (is), mert
nálad lehet cigarettázni és alkoholt inni, amit otthon nem engednek meg.
- Ha Te is iszol velük egy pohárral, ezzel azt erősíted meg bennük, hogy ez
helyes, az alkohol a buli elengedhetetlen tartozéka.
- Mit teszel, ha valami történik, míg nálad vannak, pl egyikük rosszul lesz vagy
baleset történik és orvost kell hívni (nem biztos, hogy pont az alkohol miatt)
vagy egy jóakaratú szomszéd kihívja hozzátok a rendőrséget, mondván,
hogy túl hangos a társaság? Esetleg valamelyik szülő, aki nem ért Veled
egyet, feljelent? Ha kiderül, hogy a srácok nemcsak hangosak voltak, hanem
alkoholt is ittak, szerinted ki a felelős? Ha esetleg valamelyikük zsebében volt
még egy kis drog is, s a lebukás elkerülése végett ügyesen megválik tőle a
lakásod valamelyik kevésbé látványos pontján, hogy magyarázod ki a
rendőröknek?

Cikkedben azt kérdezed: „De nem tudják ezt ők már majdnem felnőtten felmérni, hogy egy pohár sör még nem egyenlő az alkoholizmussal?” Azt gondolom, fel tudják mérni. A probléma szerintem ott kezdődik, hogy sok esetben azt nem tudják felmérni, hol kezdődik az alkoholizmus és sokszor azt sem tudják felmérni, hogy az alkoholfogyasztásnak milyen következményei vannak. (Meg még sok minden mást nem tudnak felmérni. Ezt igazolják a hírek, a statisztikák, a szomorú példák. Csak gondolj a fiatalkori bűnözésre, a drogozásra, a dohányzásra, a döbbenetesen korai szexuális kapcsolatokra, az ebből adódó abortuszokra és egyéb problémákra, az ittas vagy jogosítvány nélküli vezetésre, a „discobalesetekre” és a sor itt még közel sem ér véget.)
Abban maximálisan egyetértek Veled, hogy egy gyereket nem lehet búra alatt nevelni és sajnos nem lehet kizárni a környezet káros hatásait, de úgy gondolom, ez ellen csak az véd, ha a gyerek helyesen tud dönteni. Ehhez pedig rengeteget kell beszélgetni velük. Nemcsak a saját gyerekeinkkel, de a barátaikkal is. Biztos vagyok benne, hogy akad köztük olyan is, aki örül, hogy végre megoszthatja a gondolatait, a problémáit egy felnőttel, mert otthon ezt a figyelmet nem kapja meg. Úgy gondolom, erre az általad is említett vacsora, illetve a lehetőség, hogy összejöjjenek nálatok, kiváló alkalom.

További sok sikert kívánok a versenyben.

Üdvözlettel:

Christine

Kedves Klári!
Gratulálok a cikkedhez!
Nagyon komoly témáról, az emberek emberré válásáról, szocializációjáról beszélsz. Az elkövetkező évtizedek alakulását a jelenleg gyermekként élő fiatalok fogják neghatározni, így többek között a mi sorsunk irányítása is az ő kezükben lesz. Gyermekeink neveléséről szólsz, akiket nem tudunk búra alatt, elzárva tartani. A család hatásain túl bizony hat rájuk a külső környezet is!
(Ezt Ransburg tanár úr is biztosan hangsúlyozta!)
Hiába nem tartja helyén valónak valaki a cigizést és az italt, ha a gyermekeink elmennek szórakozni - ami az élet természetes velejárója, tehát elkerülhetetlen -, leggyakrabban egy füstös, nem italmentes területen találják magukat, ahol ráadásul lehet, hogy füves cigit szívnak az ott lévők!
Feltehetjük a kérdést: mi a jobb? Ha eltiltotta ezen élvezeti szerek megismerésétől a szülő eddig a gyermekét, aki a szórakozóhelyen fogja a szülő távollétében kipróbálni először, vagy ha felkészíti ezek megismerésére, hatására, valamint arra a fogadtatásra, amely várhat rá a kérdéses helyen? Én a felkészítésre szavazok!)
Akár összefér a nézeteinkkel, akár nem, én a Klári témafelvetését rendkívül aktuálisnak és fontosnak, a nevelési módszerét pedig helyesnek tartom!

Nem kötelező az alkohol és a cigi a bulik alkalmával! Sokkal fontosabbnak tartom a SZÜLŐ HOZZÁÁLLÁSÁT a gyerekneveléshez. Azt, hogy ne kelljen titkolóznia a szülei előtt! És ez nem csak erre a témára vonatkozik! És az általánosításoknak sem vagyok a híve! Nagyon sok alkoholista van, nagyon sokan cigiznek, és nagyon sokan egyéb szenvedélybetegségben élnek, amiről talán nem is tudnak. Például a munkába menekülnek, mániákusan vásárolni kezdenek, vagy esetleg már beteges túlzásba viszik a tornázást, a testük edzését! Ezek is legalább olyan komoly dolgok, mint az ivászat vagy a dohányzás! Csak ezt nem reklámozzák olyan sokat! Pedig hányan élnek így a környezetünkben!
Az a fontos véleményem szerint, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik a szélsőségek között el tudnak lavírozni, meg tudnak maradni az aranyközépúton, és mindig őszintén tudnak 'hazajönni' a szüleikhez. Hiszen ők mindig a gyermekeink maradnak!
És az, hogy kizárjuk a gyermekek életéből a jelen esetben említett alkoholt és dohányzást, ahhoz talán az kellene, hogy egy lakatlan szigetre, vagy egy tanyára költözzünk önellátó életmódban! A média hatásáról már nem is beszélve! Az összes érzékszervükkel láthatatlan módon szívják magukba a környezet káros hatásait!
Összegezve szerintem is az TUDATOSSÁG-ra nevelés a fontos! De tudatosság tiltással nem érhető el!

A cim szerintem sem vonatkozik igazán a tartalomra.
Valószínűleg nem túl sokan fogják osztani a véleményemet. Az alkohol és a cigi ne tartozzon a kamaszok bulijához. Az már elég baj, hogy a tiniknek nem elég a zene és a társaság, az meg pláne, hogy a felnőttek sem tudják tuningolás nélkül jól érezni magukat. Ezért pedig mi felnőttek vagyunk a hibásak, mert minden vendégségnél előkerülnek a borosüvegek, a tömény italok. Nem beszélve a napi 2-3 sörről, amit apuka otthon megiszik "levezetésként" a munka után. Elég lenne csak a születésnapokon koccintani, de akkor tönkremenne egy hatalmas üzletág. A cigivel ugyan ez a helyzet. Nézzétek meg hány alkoholista van csak Magyarországon, többségük tizenévesként kezdte egy pohár sörrel. Én a kilencéves lányomnak előadtam vicces formában, hogyan rúgtam be életemben először és utoljára - huszonévesen. Azt is el szoktam mondani neki, milyen hatása van az alkoholnak. Személy szerint egy-két pohár bornál meg szoktam állni, mert csak max. 20 percig élénkít, azután jön az utálatos tompaság. Lényeges itt is a tudatosság, mert akkor nem lesz gond ha erre meg tudjátok tanítani a gyereket, akkor nem kerül veszélybe.

Kedves Klari!

Örülök hogy nem feljetetted el hogy te is voltal valamikor majdnem felnött.-
Szerintem sok szülö elfelejti hogy ök is voltak fiatalok, bolondok es sokmindent kipobaltak igaz az idök minidg valtoznak de ez ellen nem lehet mit tenni.
szoval gratulalok a cikkedhez!
Helga

A bevezetőd elolvasása után azt hittem szórakozóhelyekről fogsz írni, ezzel szemben az ivászatról és a cigizésről írsz. Kicsit félrevezető a lead-in.

Köszi Orsi!
Örülük, hogy nem vagyok egyedül, aki így gondolkodik ebben a témában!