Élet az Anya nevű bolygón (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Halló! Halló! Föld, Föld jelentkezz!  Hol vagyok??? Hova kerültem? A környezet ismerős, de ez valóban a Föld nevű bolygó lenne? Mibe csöppentem? Igen, igen, MEGSZÜLETETT, de én hol vagyok? Ja, itthon? Mégis minden olyan furcsán idegen. Halló! Miért nem szólt valaki, hogy minden a feje tetejére fog állni? Ja és, persze, hogy nekem kell megtalálni az utat hazafelé, önmagam és a családi egység felé....
Első sokk: kismama vagyok. Nem is, már anyuka. És van egy gyönyörű kisfiam. Pöttöm. Újszülött, de én mégis szépnek látom, mi több a legszebbnek. Első látásra szerelmes vagyok! Vagy ez több? Elképzelni se tudtam eddig ehhez foghatót.Lesem minden pillantását. Mikor nyitja ki a szemét? Rám néz? – Ohhh hisz még nem is lát. De én látni vélek olyan dolgokat, amik még nem léteznek: Mosolyog. Rám mosolyog! Imádom!
Hol vagyok? Itthon? Most mihez kezdek? Ekkora felelősséggel hogy fogok megbirkózni? Másnak is sikerült.. Na jó, de mégis. Hiába voltam középvezetői beosztásban, kellett felelősségteljes döntéseket hoznom, sok pénzről dönteni. Ez most mégis más.  Üdv az ANYA nevű bolygón.
Második sokk: gyerekorvosok, védőnők.
Hazaértünk, mi legyen, ki kell hívnom a védőnőt és a gyerekorvost. Külön-külön jönnek és kb egy perc alatt annyi információt zúdítanak rám, amit képtelenség épp ésszel felfogni. Különben is minden gondolatom  a másik szobában szuszogó csöppség felé irányul. Jól alszik? Nincs melege? Nem fázik? Jaj Istenem, lélegzik?
 Harmadik sokk, vagy inkább ez a második, harmadik, negyedik???: Szoptatás:
Ajajj, ez olyan egyszerűnek tűnt. Hogy lehet, hogy a világ legtermészetesebb dolga ilyen bonyolult? Hogy kell ezt csinálni? Jól szopik? Eleget eszik? Nem fog fogyni? Tápszerezzem? A fenébe, az én gyereken ne egyen tápszert! Az ciki?! Hisz mindenki azt szajkózza, hogy szoptassak, mert attól fejlődik szépen és az immunrendszerének is jót tesz.... Hjaj. Akkor küzdjünk. Mit nekünk cumizavar, leküzdjük. Hiába próbálták az inkubátorban ezzel nyugattani. Most,hogy itt vagyok, majd én megnyugtatom. Nem is kell cumi. Ja, a doki azt mondta, hogy ne szoptassam 10 napig, mert  nagyon sárga a baba. Na hát, ha már így megküzdöttem érte és tejem is van bőven, majd hülye leszek betartani. Mit csináljak kihez forduljak most? Hisz ezt a dokit is ajánlás után választottam: És már a 6. héten szembeszállok vele? Mi lesz később. Na nézzük. Mindenkit felhívtam, akit csak lehet. A tanácsokat összegezve keresnem kell egy másik dokit, de addig is szoptatok. Nem adom fel! Meg is van. Telefonálás, könyörgés időpontért, majd irány a gyerekklinika. Ja, hogy oda beutaló kell? Védőnői segítséggel azt is szeretünk. Persze nem a saját dokitól. Kivizsgálás. Semmi gond nincs. Egyszerű anyatejes sárgaság. Szoptassam és 3 hónapos korra elmúlik. Így is lett.
Azaz mégiscsak van egy kis gond.....

Negyedik vagy következő sokk: tejallergia.
Úristen, hogy néz ki ez a gyerek??? Olyan, mintha pattanásos lenne! Az nem lehet, hogy ilyen gyorsan elért a pubertás korba! Akkor mi ez?  Ohh, pont itt jön  a gyerekorvos. "Elnézést, doktor úr.Csak egy pillanatra fent-tarthatnám?  Kérem nézze meg, milyen a kis arcocskája."
"Anyuka, ne aggódjon. A lényeg, hogy ne csináljon vele semmit, majd elmúlik. Főleg kamillával ne ecsetelje."
"Rendben, doktor úr. Köszönöm."
Gyerekklinikán: "Szűz Mária! Borzalmasan ekcémás ez a gyerek. Anyuka, nem vette észre?" - De jó, még vaknak is néznek... magyarázkodás, gyerekorvosi vélemény közlés: "Ez tuti tejallergia! Adok egy krémet, azzal bekeni, akkor ehet bármit nem fog látszani.’"(Megjegyzem, hogy ez tényleg így van. Közel 8 hónappal később kiderült, hogy ez szteroidos krém. Ezt persze akkor senki nem mondta.)
Következő sokk: menni kéne, de mit vegyek fel??? Nem jön rám a farmerom. Most menjek el és vegyek újat? Mi lesz azzal a több tucat ruhával, mai a szekrényben áll? Rám jön még valaha? Sportolhatok? Lesz még tejem? Nőből anya lettem, de nő is szeretnék maradni. Megvalósítható ez? Hát persze. Némi szervezést igényel, de igen. Igazi nő vagyok és bennem van a tetszeni, megfelelni vágyás, így nem hagyhatom el magam. Korábban sportoltam, most is lehet? Igen.
Császárral szültem, de két nappal később már tornázgattam. Aztán a 6 hét letelte után szépen már egyre több mindent lehet csinálni. Senkinek nem kell eltunyulni. Felesleges, nem éri meg, mert utána sokkal rosszabb. Nehezebb felállni, elkezdeni, és újra nőt faragni magunkból. Nekem sikerült! Fokozatosan, lépésről-lépésre haladva, de megcsináltam így nem kell ruhatárat cserélnem. Ez egy fontos szempont. De még fontosabb, hogy jól érzem magam a bőrömben. Kiegyensúlyozott vagyok. A kezdeti nehézségek megedzettek. Boldog vagyok és most már tudom, hogy ide tartozom. Az ANYA nevű bolygó lakója lettem. Ez egy új világ, egy másik dimenzió.
Megváltoztam, de mégis önmagam maradtam. Meg kell tanulnom élni a lehetőséggel, és felelősséggel.  Most már egész jól megy. Mindig azt gondolom, hogy a nehezén túl vagyunk, de a gyermekes barátnőim elnézve kihívást és meglepetést minden korosztály tartogat számunkra.
Minden nap egy új élmény. Ahogy a fiam felfedezi a világot, én úgy fedezem fel őt, önmagam, a családunk és a bennünk rejlő energiát.