Az Amerikában élő, kínai emigráns szülők gyermekeként felnőtt Amy Chua A tigrisanya harci himnusza című könyvében sajátos nevelési módszereiről ír. Amy szigorú korlátok és tilalmak között nevelte gyermekeit, azért, hogy a legtöbbet hozhassa ki belőlük.
Minden tisztességes szülő a legjobbat szeretné a gyerekeinek. Amit a Battle Hymn of the Tiger Mother (A tigrisanya harci himnusza) című könyv elárul, az az, hogy a kínaiaknak teljesen más elképzelésük van ennek megvalósítását illetően. A nyugati szülők megpróbálják tiszteletben tartani a gyermekeik egyéniségét, arra bíztatva őket, hogy éljenek az igaz szenvedélyeiknek, és gondoskodó környezetet biztosítanak nekik. A kínaiak szerint azonban a legjobb módszer a gyermekeik védelmezésére, ha felkészítik őket a jövőre és felruházzák őket jártasságokkal, kemény munkavégzési szokásokkal és magabiztossággal. A könyv a szerző, Amy Chua vasakaratú döntésének (hogy a lányait, Sophia-t és Lulu-t a saját - kínai - módszere szerint nevelje fel) és figyelemre méltó eredményeinek krónikája.
Alant olvasható néhány dolog, amit Amy Chua soha nem engedne meg a lányainak:
- Átmenjenek játszani az osztálytársakhoz, barátokhoz
- Osztálytársaknál, barátoknál aludjanak („ottalvós” bulin)
- Részt vegyenek egy iskolai előadáson
- Panaszkodjanak, hogy nem vehettek részt az iskolai előadáson
- Ne ők legyenek a legjobbak minden tárgyban, kivéve a testnevelést és a színjátszást
- Bármilyen más hangszeren játszani, mint a zongora vagy a hegedű
- Nem játszani a zongorán vagy hegedűn
Az igazság az, hogy Sophia-nak és Lulunak sosem lett volna ideje egy játszós délutánra, mivel túlságosan elfoglaltak voltak, hiszen gyakoroltak a hangszereiken (két-három óra naponta és kétszer ennyi hétvégéken) és tökéletesítették kínai nyelvtudásukat.
Természetesen senki sem tökéletes, beleértve magát Chuát is. Mit szólsz ehhez a jelenethez?
"Sophia szerint, ezt a három mondatot valóban elmondtam, miközben a zongora gyakorlását felügyeltem:
- Úristen, ez egyre rosszabb és rosszabb lesz.
- Háromig számolok, aztán zenét akarok hallani.
- Ha legközelebb nem lesz TÖKÉLETES, megfogom az összes kitömött állatodat és elégetem őket!"
Milyen anya az, aki a 7 éves lánya babaházát kiviszi az autóba, hogy amíg nem tanulja meg a darabot a zongorán, addig nem is hozza vissza, hanem el fogja ajándékozni egy jótékonysági szervezetnek... Milyen anya az, akinek csak a kitűnő a jó osztályzat, az ötös alá már nem megfelelő...
Se ottalvós buli, se közös játék a barátokkal, se számítógépes játék, se tévénézés - semmi öröm?
Amy Chua magától is ugyanannyit vár el, mint a lányaitól. A szigorú figyelem, amellyel tanulmányozta lányai előadásait, az elveszett munkaórák, amelyek helyett inkább a különórákra fuvarozta a lányait, egyértelműen azt jelzik, hogy ő is nagyon szereti a gyerekeit. A Tigrisanyák harci himnusza csak feltárja a nyugati és a keleti nevelési módszerek különbségeit!
Megkérdeztük Bischhof Jusztina, Óvodapedagógus szakértőnket, mi a véleménye erről a módszerről:
Többször elolvastam a könyv hatására írt cikket és a belőle idézett részleteket. Valóban elgondolkodtatóak a kínai hagyományokra épülő, sajátos nevelési módszerek! Pályám során, magam is sok-sok magyar szülővel kerültem kapcsolatba, és megismerhettem különféle nevelési szemléleteiket. Jókat, életszerűeket, rugalmasakat, de földtől elrugaszkodtakat, önzőeket, elhanyagoló vagy éppen agyon kényeztető módszerekre épülőket is. Nem is könnyű feladat a gyermeknevelés!! A szülővé válás nem jön automatikusan sem Kínában, sem Amerikában, sem itthon Magyarországon! Az erre való felkészülés felelősségteljes mindenütt a világon. Számtalan dologtól függ az, hogy hogyan fogadjuk azt a csöpp emberkét, aki nekünk szülőknek adatott és hogyan kezdjük el egyengetni sorsát születésétől kezdve élete útján!
Lehetőségem nyílt több évtizedes nevelő munkám során külföldi óvodákban is tapasztalatot gyűjteni (lengyel, szerb, német), utazásaim alkalmával pedig mindig figyelgetem hogyan reagálnak a szülők - főleg az anyukák - különféle helyzetekben apróságaik viselkedésére. Tapasztalataim alapján úgy vélem, lehetséges hogy Tigrisanya gyermekei kiváló gyermekké válnak, váltak, de nem biztos, hogy lelkileg kiegyensúlyozottak és boldogok voltak gyermekként, és lesznek felnőttként. A szocializálódási folyamatban a világon mindenütt minden kisgyereknek szüksége van társakra, jóízű közös játszásokra, beszélgetésekre, közös tevékenységekre, a kommunikáció kialakulásához pedig sok igazi gyermekmesére, zenével, ritmussal teli versikére, mondókára, sok-sok hétköznapi kis csodára. Természetesen mindemellett ugyanilyen nagy szüksége van mindannyiuknak határokra, életkoruknak megfelelő, érthető és teljesíthető szabályokra, korlátokra. Azért hogy azonosulni tudjanak szüleikkel, átvegyék világképüket, erkölcsi normáikat, ítéleteiket és az ezekre alapuló viselkedésüket. Hogy ez más egy spanyol, francia, dán vagy magyar családban? Igen!! Ebben biztos vagyok, és tapasztalataimból is ez derül ki!
A gyermeknevelés során nagyon meghatározó a szülők élettere, életmódja. Főleg a XXI. század elején, ma, amikor az egész világon átalakulóban van a családok funkciója, szerkezete, feladatai. Másképpen ”csapódik le” ez a különböző szerkezetű társadalmakban, a különféle földrészeken élő családoknál. Ám egy dolognak egyértelműen azonosnak kellene lennie mindenütt a világon, véleményem szerint. A kisgyermekeit a lehető legjobban ismerje meg minden anyuka és apuka(!), tudjon minél többet életkori sajátosságaikról. Saját lehetőségeinek, képességeinek, tudásának, tapasztalatainak felhasználásával vegye figyelembe gyermeke(i) testi-lelki szükségleteit és biztosítsa azt saját körülményei között. Emellett - s talán ez a legfontosabb - feltétel nélkül szeresse, tisztelje gyermekét minden körülmények között. Éljenek bárhol a világon.
Milyen elvek alapján nevelitek gyerekeiteket? Egyetértetek a kínai anya módszereivel?