Hogyne lenne szép, amikor adatott a lehetőség, hogy a gyermekeinknek megmutassuk, mennyire fontosak ők nekünk, hogy ott vagyunk, amikor szükségét érzik, hogy számíthatnak ránk feltétel nélkül, hogy bármit elmondhatnak, mi nem ítélkezünk. Ott a lehetőség, hogy akár jóbarátként megosszák velünk a véleményüket, kritizálhatnak akár, ott a lehetőség, hogy örömöket és bánatokat osszunk meg, mindig tudván, számíthatunk egymásra.
Az élet szép, mert a szeretetről szól, adni és kapni, megosztani azt. Nincs más ehhez fogható érzés. Hogy hol kezdődik? A születésnél: a miénknél, a gyermekeinknél...
Hogy ők tudják-e mekkora öröm a jelenlétük az életünkben, mekkora töltődést ad és mennyi erőt a mindennapokhoz? Lehet hogy igen, lehet hogy nem. Úgy gondolom, ez most nem fontos kérdés, bár persze felmerül bennünk... a kétségek olykor abszolút helyénvalóak.
Jó gyakorlatot ajánlok azok számára, akik kamasz gyerekeikkel már nem találják a hangot, vagy úgy érzik, csak konfliktusokból áll a kamaszkori időszak és az anyai örömök már csak múltbéli emlékek.
Azt hogy nehéz vagy könnyű-e a gyakorlat, döntsék majd el Önök, javaslom, írjanak levelet gyermekeiknek, ha már szóban oly nehéz szót érteni velük, írják meg, miért oly fontosak ők, mit jelent a megérkezésük és a jelenlétük az Önök életében. Megírhatják a végén a panaszokat a megoldások kíséretében. Mielőtt azért továbbítanák a levelet, erősítsék meg magukban azt, hogy a valóság amit megélnek, az csak a saját személyes valóságuk, amely eltérhet a gyermekük által látott és megélt realitástól.
Készüljenek fel erre és tanulják meg elfogadni előre a „másképpen látom” véleményt, magatartást.
Könnyű avagy nehéz ez a gyakorlat? Döntsék el a végén és osszák meg velem.
Részemről, az én valóságomból egy biztos, nem könnyű írni az érzésekről úgy, hogy az tükrözze mélységében, fontosságában és főleg tisztaságában ezeket.
Fotó: Anyblue: Ich erzähl Dir was...
Köszönöm Fiam, hogy itt vagy az életemben! |
“Ezerszer elmondom naponta gondolatban a fejemben, a lelkemben, hogy Istenem, de hálás is vagyok, mert nekem adatott a Fiam. Örülök minden percben annak, hogy ő van, hogy ilyen amilyen, és hogy a nehéz pillanatokban ott van mindig jó barátként, megértő gyermekként vagy éppen kritikus felnőttként. A szavak nem elegek ahhoz, hogy egy szülő leírja mit és hogyan érez vagy gondol, mennyire örül a gyermekének. A világ legboldogabb édesanyja vagyok! A szívem minden nap a világra köszön: az élet néha nehéz, de mindig szép."
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Hasznos tippek iskolakezdéshez
Következő hír
Létezik-e biztos módszer a gyereknevelésben?
Közösségi hozzászólások:
Családinet hozzászólások
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás.
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}