Az olvasáshoz szükséges alapkészségek már kisgyermekkorban kifejlődnek. Az előzetes készségek igazán csak olyan családi környezetben tudnak jól kibontakozni, ahol sokat beszélnek, játszanak a gyerekkel. A ritmusos mondókák, kiszámolók, énekek, mutogatós játékok jól használhatók korai nyelvi fejlesztésben. Az óvodában rengeteg éneket, verset, körjátékot tanulnak a gyerekek, az énekeket tapssal, egyszerűbb ütős hangszerekkel kísérik. Ez mind, mind elősegíti a helyes beszédritmus kialakulását és a szavakat alkotó hangsorok kiejtését.
A felolvasás a nyelv iránti érdeklődés felkeltésének alapeleme. Örömmel, kíváncsian hallgatják a kicsik, amikor az esti, vagy a délutáni alváshoz meséket, történeteket olvastok nekik.
Sok nagycsoportos gyermek már előre örül annak, hogy tanulhat olvasni.
Lássunk néhány szempontot, mi válhat a gyerek javára és mivel nem szabad próbálkozni, mert megerőltető számára.
Sok gyerek már az első osztály megkezdése előtt tud egy kicsit „olvasni”. Ha ezt kényszer nélkül, magától szorgalmazza, akkor előnyös lehet számára, betekintést kap az írásjelek világába. Nem az a lényeg, hány betűt ismer az iskola megkezdése előtt, elég, ha megismerkedik az ABC rendszerével, felfedezi a betűk és hangok közötti összefüggéseket. Az is motiválhatja a gyermeket a későbbi olvasásra, ha mondjuk, már ismeri keresztnevének betűit.
Ha csak úgy önmagában megpróbáljátok bemagoltatni vele a betűket, az kifejezetten káros, mert elveszitek a kedvét az írott nyelv megismerésétől. Kizárólag a „kényszer nélkül” és „örömmel” kulcsszavak érvényesek.
Mit olvassak a gyermekemmel?
Az olvasmányok választéka határtalan. Minden olyan szöveg, mely érzelmeket vált ki a gyermekből, felkelti az érdeklődését, motiválni fogja az írásjelek dekódolására, szívesebben fog megbirkózni az olvasás nehéz feladatával. Amint a kisdiákok elsajátítják az olvasás technikáját, az írott szöveg érzelmi hatása fog előtérbe kerülni. Minden olyan olvasmány, amely a gyermeknek azt az érzést kínálja, hogy beléphet általa egy új világba, jó szöveganyag lesz.
Hasznos módszer lehet, ha közösen böngésztek a könyvtárban, vagy a könyvesboltban. Ilyenkor bízd rá a választást a csemetédre, mert a gyermekek tudják, éppen mire van szükségük.
Számos felnőtt azt gondolja: az olvasás elsajátíttatása az iskola feladata. Miért fontos mégis a család támogatása az olvasásban?
Könnyen meg fog tanulni olvasni az a gyerek, aki már otthonról hozza magával az olvasás iránti érdeklődést. Ők olyan családokból kerülnek iskolába, ahol örömmel és csodálattal nézegették közösen a szülőkkel a képeskönyveket, sokat olvastak fel nekik, együtt találtak ki történeteket, azokat elmesélték, tovább adták.
Az olvasást leginkább családi körben lehet megszerettetni a gyermekkel, úgy, hogy érzelmi kötődés alakul ki benne a könyvek iránt. Nincs az az iskola, amely felvehetné a versenyt a családi motivációval. Tehát rajtatok múlik, hogy időben megismerkedjen a gyermek a könyvekkel, mert ez felbecsülhetetlen értéket jelent az ő olvasáshoz való viszonyulásában.
Van valami, amit az iskola nem képes megadni: az egyén olvasási gyakorlatát. Minden kisdiáknak az iskola falain kívül kell megszereznie a megfelelő olvasási tapasztalatot.
Javasoljuk, hogy naponta 5-10 percet gyakoroljatok a gyermekkel, mert nem a mennyiség a mérvadó.
Bizonyos esetekben a kisiskolás ellenállást tanúsít az olvasással szemben. Ilyenkor mi a helyes reakció?
Mindenekelőtt ki kell zárni az olvasás szervi akadályozottságát, mely a megfelelő szakorvos dolga. Lehet ez látási vagy memóriaprobléma, ill. figyelemzavar, aminek következtében a gyermek nehezen tudja hozzárendelni a megfelelő betűhöz a hozzá tartozó hangot. Az olvasás elutasításának tehát számos szervi eredetű oka létezik.
Ha kizártuk a szervi okokat, még néhány kérdést kell körüljárnunk:
Hogyan viselkedik a gyermek és mit érez miközben olvas?
Az olvasás ne váljék mechanikus „jelmegfejtő” eljárássá. Az olvasás akkor lesz öröm és szórakozás a gyermek számára, ha már láthatóan reagál a szöveg tartalmára, és aktív részese az olvasás élményének.
Tipp: adjatok a gyermek kezébe olyan alternatív olvasni valót is, amely eltér az iskolai anyagtól. Lehet ez szakkönyv, egy izgalmas vagy kedves történet, mese, gyermekekről szóló irodalom, szuperhősökről szóló képregény. Építsetek be a család mindennapjaiba bizonyos meghatározott időszakokat, amikor együtt olvastok, mondjuk párbeszédeket, a szereplőknek megfelelően elváltoztatott hangon. A nagyobbak mesét olvashatnak a kicsiknek, stb. Higgyétek el, lesz olyan szórakoztató szöveg, amelyik személyesen meg fogja szólítani a gyermeket. Valójában ekkortól lehet már igazi olvasásról beszélni.
Igen lényeges, hogy a képernyő ne uralja a családi életet. Egy-egy rövidebb filmet, ismeretterjesztő műsort megnézhet, kedvenc PC játékaival is játszhat, meghatározott ideig. Az elektronikus média világába már beleszülettek ezek a gyerekek, nem lehet teljesen kitiltani az életükből. Egy ötlet: vegyétek meg könyv formájában is egy-egy kedvenc filmsorozatát.
A gyermekek személyes tapasztalatgyűjtésük és a magukhoz, ill. külvilághoz alkotott viszonyulásuk által fejlődnek. A tv, videó károsíthatja a világ megismerésének ezt az aktív, élő mechanizmusát, ezért nagyon csínján bánjatok vele. Időközben az idegélettan kutatói is bebizonyították, hogy a mértéktelen tévézés károsan hat a beszéd-, az olvasás- valamint a koncentrációs készségre is.
Összefoglalásként elmondható, hogy rengeteg múlik - mint a nevelés egyéb területén is -, a ti példamutatásotokon.
Az olvasás fertőző: Semmi sem olyan érdekes a gyermekek számára, mint az a titok, amit a felnőttek már tudnak. Az ő világukhoz kapcsolódik az olvasás és ide szeretnének a kicsik „bekukkantani”. Ezért van az, hogy utánozni fogják az olvasó felnőttet. Amint látják a szülőket könyvvel a kezükben, előbb-utóbb maguk is olvasókká válnak.
.jpg){kind=small}