A félénkség gyermekkorban teljesen természetes jelenség. Ha a gyermek egy idegen közelébe kerül, kezdetben keresi szülei védelmet nyújtó segítségét, később azonban feloldódik, s egyre kevésbé lesz visszahúzódó. Léteznek azonban olyan esetek, amikor a félénkség túlzott méreteket ölt, s nemcsak a gyermek beilleszkedését hátráltatja, de tanulmányi eredménye is rosszabbodhat.
Mit nevezünk félénkségnek?
A félénkség egy általános, megszokott jelenség, valószínűleg az alkalmazkodást segítendő alakul ki, hogy az egyén be tudjon illeszkedni a társadalomba. A félénkség több érzés keveréke; félelem, érdeklődés és izgalom és izgalom vegyül ebben a furcsa, de megszokott érzésben. Ilyen esetben nem szokatlan a verejtékezés, a megnövekedett vérnyomás és pulzusszám.
A félénk gyermek általában lehajtja fejét, hallgatag, ha mégis megszólal, akkor beszéde halk és bizonytalan. A gyermekek félénksége nem egyszer az ujj cumizásában, vagy bizonytalan mosolygásban jelenik meg. Félénkség esetén két jellemző viselkedésminta különböztethető meg: óvatosság és beilleszkedési problémák. A gyermeki félénkséget leginkább az idegenekkel szemben tanúsított óvatosság jellemzi.
Milyen helyzetekben alakulhat ki a félénkség?
Legtöbb esetben akkor fordul elő félénkség, ha a gyermek új emberekkel találkozik, s úgy érzi a figyelem középpontjába került. Zimbardo és Radl szerint a gyorsan változó környezet, az új emberek folyamatos megismerése, illetve az iskolában való versengés is erősítheti ezt az ambivalens érzelmet.
Előfordulhat, hogy az idősebb gyerekek néha jobban kedvelik, ha egyedül játszhatnak, s kevésbé igénylik a társaságot. A félénkség kialakulásának bizonyos életszakaszokban jobban ki vannak téve a gyermekek. Sok esetben csupán egy kevés bíztatásra és dicséretre van szükségük ahhoz, hogy ambivalens érzéseiket maguk mögött hagyják.
Miért félénkebb egyik gyermek a másiknál?
Bizonyos gyerekek szinte minden újdonságra félénkséggel reagálnak. Ennek oka lehet egyrészt a szülők mintája, másrészt maga a neveltetés. Egy kultúrákban szinte belenevelik a gyermekekbe a félénkséget, míg más népek sokkal szabadabb elveket vallanak, így gyermekeik nyitottabbak. Ha a szülő állandóan más gyermekekkel (akár saját testvéreivel) teszi egy mérlegre gyermeke teljesítményét vagy viselkedését, az szintén önbizalomhiányhoz, félénkséghez vezethet.
Mikor jelenthet problémát a félénkség?
Az alapvetően általános és normális érzés olykor túlzott méreteket ölt, s ezzel megakadályozza a gyermek társadalomba való beilleszkedését. Ez a különös, ambivalens érzelem problémát okozhat akkor is, ha önbizalomhiányból ered. Olykor a más emberekkel való ismerkedés hiánya, a társadalomtól való elszigetelődés is okozhatja. A félénkség kiküszöbölésében a szülő nagy segítséget jelenthet.
Tippek szülőknek:
- Meg kell ismerni, és el kell fogadni a gyermeket olyannak, amilyen. Ha a szülő megismeri gyermekét, tiszteletben tartja érzéseit és nem hasonlítja össze másokkal, a gyermek magabiztosabb lesz, könnyebben leküzdi gátlásait.
- Fontos, hogy a gyermekben kialakuljon egyfajta normális önbizalom. A gyermekek félénksége olykor a saját magukról kialakított negatív képnek köszönhető. Ez esetben igényli a dicséretet, s ha rossz fát tesz a tűzre, büntetés és szidás helyett a szülőnek szóban kell elmagyaráznia mit szabad, s mit nem.
- Fontos elősegíteni a társadalomba való beilleszkedést. Nem szabad kapkodni, kezdetben csak egy-egy gyermekkel játsszon, később másokkal is felveheti a kapcsolatot.
- Időt kell hagyni, hogy megszokja az új helyzetet, nem szabad beleerőltetni egy-egy számára új és kényelmetlen szituációba.
- Nem minden félénkség jelent problémát. Az óvatosság, a tartózkodó viselkedés nem feltétlenül jelent problémát, hiszen sok esetben teljesen természetes reakció.
.jpg){kind=small}