Mi minden a játék?
Elsősorban elemi szükséglet, nélküle szürke lenne az élet, nem lenne fejlődés. A szabad, kreatív játék segíti a gyermeket emberré válni, és a felnőttet embernek maradni. A tartalmas, az életkornak megfelelő játék segítheti, hogy mindig értelmet és célokat találjunk az életünkben, ne forduljunk pótcselekvésekhez, ne tévedjünk vakvágányra - még a kamaszkor zűrzavarában sem.
A játék kultúrája elengedhetetlenül fontos egy társadalomban. Nemcsak társadalmi-kulturális szinten értelmezhető, hanem átfogó természeti jelenségként is. Nem korlátozható csak az emberre, hiszen alapelemei: a véletlen és a szabály bonyolult összműködése kozmikus méretekben ugyanúgy érvényesül a természeti jelenségekben, mint a növény- és állatvilágban.
Változatosság
Játék nélkül nem valósulhatna meg előrelépés sem a törzsfejlődésben, sem az ember egyedi életútjában. Lényege a variabilitás, azaz változatosság, az aktivitás és a kreativitás. Ezek a mechanizmusok szolgálják, hogy az egyén különböző viselkedési stratégiákat alakítson ki annak érdekében, hogy megtalálja a lehető legtökéletesebb összhangot környezetével.
Paradox jelenség
Miért játszunk? Miért van szükség a játékra? Ezek a kérdések igen gyakran megfogalmazódnak bennünk, s rögtön az értelmét, a célszerűségét kezdjük kutatni.
A játék azonban paradox jelenség. Önmagáért a játékért játszunk, a véletlen és a törvény összjátékának kiszámíthatatlanságából eredő feszültség átéléséért, mely pozitív töltésűvé váló izgalom megélését jelenti.
Sajátosan megalkotott szabályai következtében a realitástól elkülönült világot teremt. Nem tartjuk értelmetlennek, bár gyakran "messze van az ésszerűségtől", hiszen nem közvetlenül irányul célra, csak áttételesen.
Szárnyalás
Az emberi játék megismerő magatartásformaként is értelmezhető, szerepe elsősorban a környezethez való alkalmazkodás szolgálatába állított területek, képességek fejlődésében és fejlesztésében van. Lényege a művészetekkel való kapcsolatában keresendő, az alkotás, a felfedezés öröme és a sikerélmény. Jutalma: a képzelet, a fantázia boldog, szabad szárnyalása a szimbolikus úton létrejövő vágyteljesítés, mely biztosítja az utat az egyre nagyobb teljesítmények és az egyéni boldogulás elérésében. A játék kiváló talaja és eszköze az ember társaival kialakuló és gazdagodó kommunikációjának, szociális kapcsolatainak. Az egyéni, de főként a társakkal való közös játék egyaránt segít a pozitív és negatív élmények feldolgozásában. A szabad, spontán, gyakran nem célorientált vagy improduktív jelleg segíti az "ellazulást".
A játék lényegi pontjait többen is abban látják, hogy más, mint a valóság (túl van a realitáson), szabad, önindított tevékenység, s nem utolsósorban az örömélmény jellemzi. Ezért szoros kapcsolatban áll a kreativitással, s így érthető, hogy a felnőtt örömmel végzett, sok próbálkozással, kísérletezéssel teli alkotó munkája is játéknak tekinthető.
forrás: www.harmonet.hu
Fotó: www.foter.com
.jpg){kind=small}