Ezek a kérdések szinte kivétel nélkül minden kisbabás család életében felmerülnek. Nézzük, miről is szól ez a két dolog!
Érdekesség, hogy egyes törzsi népeknél nem ismert fogalom az ujjszopás és persze a cumi sem tartozik a használati tárgyak közé. Ezek a gyerekek az igény szerinti szoptatás felsőfokú élvezői, ők kb. minden 5. percben szopiznak egy kicsit. Ők hordozott gyerekek, így édesanyjuk el tudja végezni a törzsi teendőit is.
Visszatérve a civilizációba, láthatjuk, hogy az egyáltalán nem cumizó gyerekek átesnek egy ujjszopási perióduson, ami teljesen normális és a fejlődés természetes velejárója. Ez kb. 3 hónapos korban kezdődik, 6-8 hónapos korban tetőzik, majd egy éves kor után fokozatosan csökken. Ez a csökkenés azt jelenti, hogy lassan, fokozatosan egyre inkább fáradtság, rossz közérzet, stresszhelyzet elviselésére korlátozódik. Egészséges gyermeknél így teljesen normálisnak tekinthető akár 5 éves korban is az ujjszopás! Viszont figyelemfelhívó jel, ha a nagyobb gyermek napközben is rendszeresen szopja az ujját. Ez jelentheti, hogy menekülni próbál egy számára ijesztő valóság elöl, és ezzel a tevékenységgel fordul a saját kis világába.
A három hónaposnál fiatalabb baba is képes szopni az ujját, csócsálni az öklét - akár pár hetesen is már -, de ilyenkor azzal még nincs tisztában, hogy az ő ujja az, amit szopik. Viszont, ha hozzáér a szájához, automatikusan kiváltódik a szopóreflex. Kb. 3 hónapos, mikor felfedezi a kezét és komoly munkájába kerül egyedül bevarázsolni azt a szájába. Ne tiltsuk ezt neki, az sem baj, ha segítségére vagyunk ebben!
Szerencsére tévhit az ujjszopással tönkretehető fogak elterjedése - Ranschburg Jenő megfigyelése szerint is maximum a maradandó fogakban tehetne kárt, de mint tudjuk, mire oda kerül a gyerek, oly sűrűn már egyáltalán nem ujjszopós.
Későbbi életkorban, mikor választani kell, hogy a játékot vegye a kezébe vagy az ujját szopja, egészséges lelkű gyermeknél egyértelmű a választás. Pici babánál érdemes figyelni arra is, hogy az ujjszopás (ököl csócsálása) jelentheti a szoptatás iránti igényt is. Sok esetben csökkent az ujjszopás mértéke, mikor ujjszopás kezdetekor cicit kapott a baba. Ezzel kielégült szopómozgás iránti éhsége, és az ujjszopás csak a kezével való megismerkedésre szolgált.
A cumi mértékkel való használata jó partnere lehet a családnak, de meglátásom szerint nehéz igazán jól használni. Egyrészt a cumi nem a legjobb barátja a szoptatásnak. Teljesen más technikával kell szívni a cumit, mint a cicit, és ez akár egy alkalom után is okozhat cumi-zavart. Tehát egy egészséges, jól szopó babánál nem érdemes cumival közbeavatkozni! Cumi-zavar jele lehet, ha a baba dühösen tépi a cicit, bekapja, kiköpi, sír mérgesen. Ha a szoptatás mellett használunk cumit és/vagy cumisüveget is, gondoljunk a fent említett „tünetek” esetén a cumi-zavar jelenségére is! Ha szoptatással indultunk a közös útra babánkkal, ajánlott az igény szerinti szoptatás mellett kitartani, így a baba megnyugtatásához sem kell egy tárgyat választanunk, hanem minden alkalommal a legjobb „eszközt”: magunkat nyújtani.
Hátránya a cuminak, hogy nagy a kísértés minden feszült alkalommal ezzel csendet és „ál-békét” teremteni. Ne feledjük: SOHA nem szeszélyből vagy zsarnokoskodásból sír egy baba! Ha megfejtjük sírásának okát, igazából nem is lenne szükség egy ilyen eszközre. Tehát a cumi képes elvenni az anyának azon tulajdonságát, amivel megpróbálja megfejteni, mit is jelez felé gyermeke. Viszont valóban előállhat olyan eset, mikor az anyának időre van szüksége, kimerült, fáradt, a baba nem alszik el stb. és épp nem tud segítséget kérni rokontól, baráttól, ilyenkor lehet segítség a cumi, de meleg szívvel semmiképp nem ajánlanám a használatát rendszeresen. A nem szopó gyermek is megnyugtatható testközelséggel, türelemmel, megfejthető sírása, jelzése oka és szopómozgás iránti igényét megoldja ujjszopással.
Tehát a cumi használata esetén erősen ajánlott a mérték betartása!
Az ujjszopásról vagy cumiról való leszoktatás is érdekes, hiszen ha látjuk, hogy a szopómozgás megléte milyen hosszú ideig normális és idővel mennyire lekorlátozódik a használata, lecsökken az igény önmagától is, talán nem is kell bevetni a különböző meséket és praktikákat. Ha odafigyelünk a jelekre, megvárhatjuk, míg a gyerek magától jut el oda, hogy abbahagyja, mikor készen áll erre. Ne döntsük el a gyerek helyett, meddig használhatja ezt a lazító-megnyugtató technikát, amit megtalálhatott és kifejleszthetett magában, ha a mindennapokban kiegyensúlyozott, életkorának előrehaladtával kifejleszti megküzdési stratégiáit, és a fent leírt módon egyre csökken igénye és az „eszköz” használata.
Mindenkit óva intek a különböző csípős, keserű és egyéb oldatoktól, krémektől, stb. melyek undort (vagy akár félelmet) keltve próbálják a gyereket leszoktatni akár a cumiról, akár az ujjszopásról. Törést tud okozni az is, ha hirtelen egyik napról a másikra tűnik el például a cumi, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Próbálkozzunk figyelemeltereléssel inkább, ha szükséges!
Összességében azt gondolom, a babának, gyermeknek szüksége van a szopómozgásra és az ehhez kapcsolódó élményre, az ehhez való utat minden előzetes szoktatás nélkül megtalálják a saját „eszköztárban”: kis kezükön, ill. édesanyjuk cicijén, de ha valaki mégis a cumit választja, figyeljen oda a mértékre és lássa meg, milyen esetekben akarja használni, és miért? Ha ezt a választ megkapják, segíteni fog a mértéket tartani!
Fotó: David Castillo Dominici/FreeDigitalPhotos.net
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Hál istennek nem kapott rá!.jpg){kind=small}