3 az 1-ben: Én nem fogok szoptatni!

Nagyon nagy baj, hogy mai ”civilizált”, modern, elszeparálódott világunkban simán felnőhet úgy egy kislány, hogy szüléséig gyakorlatilag nem lát szoptató nőt. Hiszen nem élnek együtt a generációk, nem adják át egymásnak a nők az ősi tudást, nincs támogató környezet, a fiatalok magányosan ücsörögnek az internet előtt és minden tudást onnan próbálnak felszippantani.   A személyes kontaktusnak, a várandóst értő és megértő, nem magasról irányító, támogató segítőnek – pl. egy védőnőnek – hihetetlen nagy szerepe van az ilyen problémák leküzdésében, áthidalásában.

Támogatás és információ
Makai Kinga, védőnő, laktációs szaktanácsadó

A kérdés megválaszolása elég összetett. Az anyuka valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra hozza meg ezt a nem mindennapi (és hozzáteszem, szerencsére nem túl gyakori) döntést.  Hogy mi viszi el idáig, sokszor nem derül ki. Igaz, ez nem is egyszerű, nagyon sokszor csak szakember segítségével sikerül, ha az anya eljut egyáltalán odáig.  Azt mindenképpen leszögezném, hogy ok nélkül, „csak úgy” senki nem hoz ilyen döntést. Tévhitek elvezethetik idáig (pl. attól fél, hogy a melle elveszti a tartását, és utána nem lesz kívánatos, vagy nem akar a gyerek „rabszolgájává” válni, stb. stb.) Azonban sokkal gyakrabban valami régi, eltemetett abúzus húzódik a háttérben (gyerekkori molesztálás, későbbi erőszak, stb). Ilyenkor a nő a saját testével nincs harmóniában, és mivel a melléhez rossz emlékek fűzik, ezért elzárkózik attól a lehetőségtől, hogy ezt egy baba folyamatosan használja.  Ezekről a dolgokról kevés nő hajlandó beszélni, lehet, hogy nem is tud, minden esetre óvakodni kell az erőszakos: „de miért is nem szeretnél te szoptatni?”  - kérdésektől. Ha ilyen dolgot sejtünk a háttérben, nagyon körültekintően kell eljárni, maximálisan támogatva, lehetőleg szakember felé terelgetve a várandóst. Nem a mi feladatunk kideríteni és megoldani ezt a problémát!

Az azonban a feladatunk – bárhogy is dönt az anya – hogy korrekt, használható információkkal lássuk őt el. A döntését ő megváltoztathatja (vagy nem) de erre csak akkor van esély, ha kellően informálva van.

Viszonylag „egyszerű” dolgunk van, ha óvatos kérdésünkre (mi vezette erre a döntésre?  vannak-e félelmei a szoptatással kapcsolatban? volt-e valami negatív élménye ezzel kapcsolatban? stb. stb.) egyenes, egyszerű választ kapunk. De általában nem ez történik. Ha az anya hajlandó egyáltalán erről beszélgetni, vagy meghallgatni, akkor elmondom neki, hogy mi fog történni a szülés után. A tejtermelés akkor is beindul, ha a gyerek egyetlen egyszer sem kerül mellre, mert a tejelválasztás beindítója a placenta megszületése. Utána természetesen a termelés a fogyás ütemében zajlik, vagyis ha a baba nem szopik, akkor el fog apadni a teje, de nem egyik pillanatról a másikra. Elmagyarázom neki, hogy ha ezt az utat választja, akkor hogyan tudja kíméletes módszerekkel, gyógyszerek alkalmazása nélkül pár hét alatt elapasztani a tejet.  De ez a legutolsó választás! Mert természetesen elmondom neki, hogy a kisbabának mennyire fontos, hogy anyatejet kapjon. Meg kell próbálni tisztázni, hogy csak a szoptatás fizikai részétől zárkózik-e el, vagy attól is, hogy a gyerek anyatejet kapjon. Elmondom, hogy miért fontos, hogy az embergyereket embertejjel tápláljuk. Természetesen ő érvelhet a tápszerek nagyszerűsége mellett is, de ez nem elfogadható. Muszáj határozottan, de nem riogatva őt, pusztán a tényekre, nemzetközi kutatási eredményekre támaszkodva elmondani, hogy mik a tápszeres táplálás veszélyei. És arra rá kell világítani, hogy a kolosztrum szinte az első védőoltása a gyereknek, legalább azt szerencsés lenne odaadni neki.  Ha csak szoptatni nem akar, akkor elmagyarázom a fejés lényegét, módszereit, beszélek az anyatej higiénikus tárolásáról, felhasználásáról. És természetesen mindezt végig úgy, hogy azt érezze, bárhogy is dönt, döntésében segíteni fogjuk. SOHA nem éreztetjük egy ilyen anyával, hogy ő rossz anya lenne azért, mert nem akar szoptatni. Viszont rengeteget beszélünk neki a kötődő nevelésről, a bőrkontaktus fontosságáról, a ringatás, összebújás, hordozás előnyeiről. Finoman terelgetjük afelé, hogy halassza el a döntést akkorra, amikor már meglesz a baba. Nem tudhatja, hogy milyen érzelmek, érzések fognak előjönni benne a szülés után. Egyáltalán nem szerencsés dolog, ha a segítő saját élményeket mond egy ilyen anyának, nem tudhatjuk, milyen reakciót vált ki belőle.

Sokszor egy ilyen anyuka csupán erős támogatásra, bíztatásra vágyik. Szerencsés lenne, ha szülés után közvetlenül, még a kórházban pozitív, segítő támogatást kapna, ami nem erőszakos, de határozott.  Mindenképp javasolnám a várandósnak, hogy keressen a lakóhelyéhez közel egy anya-baba csoportot (LLL ligás csoportok nagyon jók!) még a terhessége alatt. Ellátnám használható szakirodalommal, internetes honlapok címeivel és természetesen felajánlanám a támogató segítségemet (cím, telefonszám, e-mail, személyes tanácsadás időpontjai, stb)  

Problémafeltárás családállítással
Domján Mónika, pszichológus, önismereti tréner

A kérdéssel kapcsolatban: bár nem vagyok a téma szakértője, de pszichológiai szempontból azt gondolom, hogy fontos lehet minél előbb, már a terhesség alatt, vagy a gyermekvállalási szándék megszületésekor körbejárni egy ilyen döntés hátterét. Úgy gondolom, hogy motivációként nagy valószínűséggel felmerül az anyaszerep és a gyermekvállalás burkolt, tudattalan szintű elutasítása, és ezért mindenképpen érdemes feltárni és feloldani az ezzel kapcsolatos félelmeket. Ez - többek között - pszichoterápiás ülések keretében képzelhető el, ahol a saját édesanyával való kapcsolat, nőiség elfogadása lenne a középpontban. A Hellinger-féle családállítás pedig a probléma több generációra való feltárását is lehetővé teszi - bár ezt csak teljesen problémamentes terhesség alatt, vagy az anyaszerepre készülve, még a terhesség előtt javasolnám, mivel erős fizikai reakciók is kiváltódhatnak egy ilyen érzelmileg felkavaró terápiás beavatkozás hatására.


A spirituális megközelítés
Papp-Szalay György, spirituális segítő és tanácsadó

Az a nő – szerintem –, aki eldönti előre, hogy nem akar szoptatni, az az „áldott” állapotot is csak a külsőségek vagy a megfelelési kényszer hatására vállalta, és ez a kényszer szülés után is folytatódni fog. Nincs tudatában annak, hogy a szoptatás nem csak a fizikai fejlődést, hanem a gyermek lelki fejlődését is támogatja. A gyermek „lélek” oldaláról nézve az egész dolgot: már fogantatáskor a lélek tisztában volt azzal, hogy mi vár rá, ezért, valami olyan „tanítást” fog adni az édesanyának, amitől az majd felismerheti hibás döntésének következményeit, mint pl. valamilyen fogyatékosság, élelmiszer érzékenység, vagy bármi, ami kizökkenti a megfelelési kényszerből. A jelenlegi korban már nem visszük hibás döntéseink következményeit másik életbe, hanem jelenlegi életünkben kell szembesülni a döntéseink következményével, ahogy majdan itt is ez fog megjelenni. A leendő anyuka jobban szereti ez esetben önmagát, mint születendő gyermekét, és ennek nagyon komoly visszahatásai lehetnek, mivel ez már most kódolódik a magzatban, ami még felnőtt korában is kineziológiai oldással lehet majd kioldani. Erre elég sok visszajelzést adhat a szakirodalom.
Támogatásként szintén javallanám a kismama kineziológiai kezelését, mivel döntése mögött, is komoly pszichés traumák állhatnak.

Fotó: Steffiix3: :)