Tejmirigy elégtelenség

Amennyiben az édesanya figyeli és elfogadja a gyerek jelzéseit, és reagál is azokra, engedi gyermekét igény szerint szopni, és a gyerek szopási mechanizmusa is jó, úgy az esetek döntő többségében (mintegy 98 %-ban) a folyamat kielégítően működik, vagyis a szoptatás minden további nélkül fedezi a csecsemő igényeit. Ebben az esetben a baba kielégítően gyarapodik, életkorának megfelelő mennyiségű pisis-kakis pelenkát produkál, kiegyensúlyozott, nem apatikus, emocionálisan is jól fejlődik.

Azonban a szakirodalom és a gyakorlat is azt igazolja, hogy nagyon ritka esetben az édesanya ún. tejmirigy elégtelenségben „szenved”, és emiatt nem képes elegendő mennyiségű tejet termelni a kisbabája számára. Ez az állapot ultrahangos vizsgálattal igazolható a legbiztonságosabban. Ilyenkor nem arról van szó, hogy egyáltalán nem termelődik tej, csak a mirigyek csökkent száma miatt nem fedezi kizárólag az édesanya teje a baba igényeit.

Természetesen szoptatási probléma jelentkezése esetén, mi, laktációs szaktanácsadók egy nagyon alapos kikérdezésnek vetjük alá az anyát, ahol akár 80 kérdést is felteszünk. Ezentúl végignézünk legalább egy szoptatást, alaposan megvizsgáljuk mind az emlőket, mind a baba száját. Az anya és a saját megfigyeléseink alapján próbálunk meg diagnózist felállítani, és az anyát a megfelelő útmutatással ellátni. Tejmirigy elégtelenséggel rendkívül ritkán lehet találkozni, a szoptatási problémák jelentős része mögött rossz gyakorlati tanácsok és kivitelezés áll, aminek rövid/hosszú távú következménye a tej csökkenése, végső esetben elapadása, a baba „szopni nem akarása” lesz. Senkinek sem szabad azonban elkeserednie, és a szoptatás abbahagyása mellett döntenie akkor sem, ha valóban igazolódik a fenti diagnózis. A kisbaba a szopás alatt korántsem csak táplálkozik, hanem a szopási igényét elégíti ki. Több jól működő módszer áll rendelkezésére minden édesanyának a probléma kezelésére, melyek segítségével nem kell lemondaniuk erről a fantasztikus élményről.  

Senkinek nem javaslom az öndiagnosztizálást, azt viszont annál inkább, hogy probléma esetén keressen meg egy laktációs szaktanácsadót! Ha felmerül a gyanú, hogy nem elég a tej a babának, ne az legyen az első gondolatunk, hogy tejmirigy elégtelenségben szenvedünk!  

A „kevés tej szindrómának” ezernyi más oka lehet és van is, legritkább esetben a fenti probléma.

Azonban mindenképp kérjük szakember segítségét, ha az újszülöttnek nincs naponta 3-4 széklete, (a negyedik életnaptól kezdve), vagy ha még otthon, a kórházból hazatérve is fekete, ún. szurokszékletet produkál.  Nem lehetünk nyugodtak, ha száraz pelenkái vannak, ha a súlya még 2 hetes kora körül sem érte el a születési súlyát. Biztos, hogy valami baj van akkor is, ha a baba még otthon is veszít a születési súlyából (illetve bármikor később is!) Ugyanakkor csupán a baba sírása nem feltétlenül csak arra utalhat, hogy éhes! Ennek ellenkezője se megnyugtató: nem jó, ha a baba órákig nem jut anyatejhez, ne örüljünk, ha 4-5 órákat alszik!

Sokat tehetünk a szoptatás sikeréért, ha nem adunk a kisbabának cumit, illetve nem tápláljuk cumisüvegből, legalábbis az első hetekben! Ezek ugyanis komoly cumizavart okozhatnak, ami szopási nehézséghez, mellbimbó sebesedéshez, a szopás elutasításához, hosszú, de akár rövid távon is a tej csökkenéséhez, elapadásához vezethetnek.  És a cumi – az első hetekben különösen!  - elfedheti a baba felénk küldött jelzéseit is!

Óriási, boldog esemény egy kisbaba érkezése, ugyanakkor rengeteg aggódást, félelmet hozhat a családba. Szinte mindig azon aggódunk, hogy eleget eszik-e, hogy nem fáj-e valamije? És közben elfelejtünk befelé figyelni, a baba jelzéseit, az ösztöneinket pedig nem merjük elhinni. Rengeteget jelenthet egy támogató család, egy stabil édesapa, a nagyszülők, barátok, rokonok.  Örömteli és megbecsülendő egy tál meleg étel a gyerekágyas anyának és családjának, vagy egy önzetlen, gyors takarítás, elmosogatás, bárki részéről érkezik is.  Egy kedves, biztató szó néha nagyon elkel! Ebben a felgyorsult, elszeparált világunkban a nők gyakran nehezen élik meg az anyaság nehézségeit, nincs előttük példa, nem látnak más anyákat szoptatni, a női mell szerepe teljesen más dimenzióba helyeződik pillanatok alatt. Nem mindig kellemes megélni az első napokat, heteket! Ilyen nehéz helyzetekben érdemes a védőnőtől, más anyáktól informálódni a környéken fellelhető anyacsoportokról, baba-mama klubokról. Aki bajban van, annak a leghitelesebb tanácsot sorstárs tud adni. Ilyen „sorstársakat”  találhatunk a La Leche Liga csoportjaiban is!

Összegezve: ha aggódunk, inkább kérjünk „feleslegesen” tanácsot, és soha ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy „anyám, nagyanyám se tudott szoptatni, nekem is ez a sorsom!” Még pár évvel ezelőtt is teljesen más volt a szoptatási gyakorlat, és az iskolákban sajnos ma se mindig azt oktatják, ami a nemzetközi szakirodalomnak megfelelne. Egyáltalán nem biztos, hogy „családilag” terheltek vagyunk, hogy ezt örököltük!

Ne féljünk szakembert felkeresni, hiszen a hosszan tartó szoptatás anyának és babának egyaránt nagyon fontos, örömteli folyamat!

Makai Kinga védőnő, laktációs szaktanácsadó (IBCLC 2006)