XXI. századi modern pelenkák

Kezdetben vala ugye a hajtogatott tetrapelenka, amit anyáink és nagyanyáink áztattak, kézzel sikáltak és mostak, kifőztek és vasaltak, és ha mi magunk nem is próbáltuk, mindannyian hallottunk róla egy-két elrettentő történetet. A tetrákra pedig rákerült az a nejlonbugyi, ami a praktikum és az esztétika szánalmas mintapéldánya volt.

Aztán 1961-ben a tengerentúlon bemutatták az eldobható nadrágpelenkát. Nagyon hamar nagyon nagy népszerűségre tett szert, ami egyáltalán nem meglepő. Azt nem sokan tudják, hogy az eldobható pelenkákat eredetileg utazáshoz és olyan helyzetekre fejlesztették ki, amikor az újrahasználható pelenkák mosása nem volt megoldható. Mára azonban a szülők 90%-a kizárólag eldobható pelenkát használ. A praktikumért azonban nagyon nagy árat fizetünk, minden kisbaba után közel negyed millió forintot!

Egy darabig mindenki élvezte az eldobható pelenkákkal járó előnyöket, majd egyre többen gondolkodtak el rajta, hogy talán mégsem annyira jó, hogy minden pelenkát eldobunk. Az Egyesült Államokban, ahol a legtöbb eldobható pelenka készült, hamar rájöttek, milyen gyors tempóban használja fel a természetes alapanyag és erőforrásokat az eldobható pelenka gyártása.

Higiéniai kérdések is felmerültek. Korábban a vizelet és széklet a megfelelő helyre, a szennyvízrendszerbe került, ahol megfelelő kezelésben részesült. Az eldobható pelenkákkal azonban minden kikerült a szemétlerakókba, amelyeknek egyre nagyobb részét tették és teszik ki az eldobható pelenkák. Ugyanakkor a pelenkák lebomlásának idejét senki sem tudja megmondani, de a becslések szerint 200-500 év közé tehető, vagyis minden valaha eldobott pelenka még mindig ott van valamelyik szeméttelepen.

A korabeli eldobható pelenkák nagy részét a cellulózvatta tette ki, ám mára a nedvszívó réteg nagy része szuperabszorbens polimer. A nátrium-poliakrilát és egyéb vegyszerek alkalmazásával váltak a pelenkák egyre vékonyabbá, ’illatosabbá’, de egyre több szülőnek kezdtek kétségei lenni a baba bőrével érintkező vegyszerekkel kapcsolatban. A pelenkákban azt a nátrium-poliakrilátot alkalmazzák még mindig, amit a tampongyártásban már évekkel korábban betiltottak, mert bebizonyosodott, hogy toxikus sokk szindrómát okoz, de kimutathatóak belőlük dioxin, TBT, organoklór és VOC vegyületek is. Az eltelt években számos egészségügyi vizsgálatot folytattak a pelenkákkal kapcsolatban, és sajnos kiderült, hogy nagy árat fizetünk a praktikumért. Gyakoribb pelenkakiütések és hugyúti megbetegedések, termékenységi problémákat okozó magasabb tesztikuláris hőmérséklet, bronchitis és asztma, bőrszárazság, mind az eldobható pelenkák mellékhatásainak köszönhető.

A 90-es években az Egyesült Államokban több édesanya keresett valami más megoldást, volt, aki az anyagi nehézségek vagy környezetvédelmi megfontolások hatására, volt, akit a baba bőrével érintkező vegyszerek zavartak. Az eldobható pelenka kialakítását vették alapul, de többféle természetes anyaggal - pamuttal, bambusszal, kenderrel, gyapjúval - kísérleteztek. Végül kialakultak a mai újrahasználható pelenkák.

A legtöbb szülő fejében az "eldobható pelenka könnyű", a "mosható pelenka nehéz" axióma él, de mint annyi minden másban, ebben a történetben sem minden fekete vagy fehér. Az eldobható pelenka sem kellene annyira egyszerű legyen, - a WHO ajánlása szerint a pelenkából a székletet először a vécébe kell rázni, és csak azután elhelyezni a szemetesben. Hogy miért? Az emberi széklet és vizelet veszélyes hulladéknak minősül, mégis fél tonnányi mennyiség kerül ki belőle a környezetbe minden kisbaba után. A széklettel szennyezett pelenkákból a szeméttelepeken több mint 100 féle vírus és kórokozó kerül ki a szabadba, vizsgálatok élő poliovírusokat is kimutattak (a gyermekbénulás kórokozója, frissen oltott gyermekek székletében található meg). Ezek a patogének néhány hétig életképesek, és a madarak, rovarok és kóbor állatok fertőzéshordozókká válhatnak. A pelenkákból eredő szennyeződések jelentős része a talajvizeket is eléri. Ha újrapelenkákat használunk, a széklet és vizelet oda kerül, ahová rendeltetett, a szennyvíztelepre, ahol megfelelő kezelésben részesül.

Ugyanakkor a mosható pelenkáknál a nagydolog sem akkora nagy dolog. Kakifogó papírbetét használatával a végterméket egy mozdulattal lehúzhatjuk a vécében, a többivel pedig megbirkózik a mosógép. A mai korszerű, nagy hatásfokú mosógépek és hatékony mosószerek a pelenkákat tökéletesen tisztává varázsolják. Ráadásul a szabadban teregetve a levegő ózontartalma fertőtlenít, míg a természetes fény ultraviola sugarai az esetleges foltokkal is könnyedén elbánnak. És hogy mi a legnagyszerűbb bennük? Hogy környezetbarát, bőrbarát módon gondoskodhatunk a higiéniáról, ráadásul egy fillérbe sem kerül. És hogy mennyire hatékony? Bizonyíték erre az a rengeteg babapopsi, amelyet világszerte ilyen pelenkába csomagolnak, és még nem láttak popsikrémet.

Az újrapelenkák használata nem könnyebb, de nem is nehezebb, mint az eldobható pelenkáké, egyszerűen csak más. És bár valóban fel kell vállalni azt a ráfordított időt, amit heti két mosás, teregetés jelent, viszont cserébe nem kell folyton a boltba rohangálni újabb és újabb csomagokért, valamint a statisztikák szerint egy évnyi pelenkázást is spórolhatunk vele, átlagosan ennyivel lesznek hamarabb szobatiszták a textilpelust viselő babák eldobhatót használó társaiknál.

Hogy hogyan alakítjuk ki a magunk, családunk, kisbabánk számára az ideális kombinációt, az többféle tényezőtől is függhet. Egy biztos, bárhogy is döntünk, egy kisbaba a szobatisztaság eléréséig több mint 26.000 órát tölt (dunsztolódik) pelenkában. Ez a szülőknek több mint 6000 pelenkacserét jelent. Ezért ez a döntés - és a kisbabával kapcsolatos döntéseket azért az ember jól meg szokta gondolni, - bizony nem egyszerű. Ebben a történetben nem kell oldalt választani, az ideális megoldás a kétféle típus kombinálása. De hogy miért érdemes adni egy esélyt az újrapelenkáknak?

• Mert környezetbarát: minden babánál egy tonna veszélyes, nehezen lebomló hulladéktól kíméljük meg a Földet (nem is beszélve a rengeteg fáról, amit a pelenkagyártáshoz felhasználnak.)
• Mert bababarát: a baba bőre csak természetes és bőrbarát anyagokkal érintkezik, megóvhatjuk a számtalan petrolkémiai anyagtól és vegyszertől, amelyeket az egyszerhasználatos pelenkák tartalmaznak.
• Mert szülőbarát: textilpelenkát használva egy gyereknél kevesebb, mint a felébe kerül a pelenkáskor, több gyermek esetén már többszázezer forintot lehet megtakarítani.

4-5 próbadarabbal már ízelítőt kaphatunk abból, milyen is újrapelenkát használni. Bárhogy is alakuljon, ez a néhány darab mindig jó szolgálatot tehet vésztartalék pelusként, ha például karácsonyeste jövünk rá, hogy az utolsó eldobhatót adtuk a gyerekre.