Írás az anyatej jótéteményéről

Körülbelül 9 hónapnak ez a törvénye; Dél-Amerikában 3-4 évig is eltart. Megesik, hogy a legényke kiveszi anyja szájából a cigarettát, és egy-két szippantás után megint visszahajol az emlőre.

A csillagvilág Tejútja, áttekinthetetlen birodalma, az északi égbolt egyik végétől a másikig és a déli éggömbön is végighúzódik. A földön az első anyától az anyai tej nagy útra indul, és mint a pogány hitregében Amalcheia, tejjel-mézzel táplál évezredeken át új és új nemzedéket, mert az édesanyában a szerelem éltető tejforrást fakaszt szíve gyümölcsének - mondja Prohászka. Ez az anyai tejnek édes folyamata. És a menyecske örömmel új életet emtet a melle haván.

Amit adott eddig a közös vér keringése, adja most az anyai tej. Születés után az anya vére a keblében tejjé válik, hogy a csecsemőben ismét vérré váljék. Valóban vérével táplál az anya, akár szoptat, akár a koraszülöttek számára 6-7-szer adja vérét, hogy a halántékerén vagy a bokaéren az orvos bebocsássa.

A közvetlen a szülés után képződő első tej (föcstej, colostrum, Erstmilch), amely az I-III. napon jelentkezik, hígabb, savósabb, mint a 8-12. nap után jelentkező rendes tej. Ez viszi ki az újszülött beleiből az ún. magzatszurkot. Ezt a tejet ép azért nem szabad elvonni az újszülöttől, mert a Teremtő célirányos, bölcs műve.

A csecsemő fejlődésének mérve szerint igazodik, változik az anyatej.
Nem mondjuk azt, hogy az anyatej mindig és csak jó. Maga az anya is hibázhat a tej jósága ellen. Német tudományos vizsgálat szerint napi hét cigaretta már kimutatható az anyatejben: napi tizenöt pedig annyi nikotint jelent, hogy a csecsemőre káros hatása igazolható. De marad dönthetetlen igazságnak a megállapítás: "Az anyatejet maga a Teremtő készítette a kisgyermek számára. Az ő bölcsessége halmozta fel az anyatejben mindazt a tápanyagot, amelyre a csecsemőnek szüksége van. A gondviselő Isten maga tölti meg az anyák keblét és megkönnyebbülnek, amikor gyermekeiket táplálják". Az anyatej a Teremtő műremeke, mesterműve.

Oly táplálóerő van benne, hogy a kicsike testsúlya hat hónap múlva megkétszereződik: az első hónapokban 30 gramm a gyarapodás; a második hét után hetenként 150-200 grammot gyarapszik. Minden cseppje áldás. Kész csecsemőeledel a természet által meghatározott és állandó mennyiségben és minőségben. Nem kell vegyíteni, melegíteni, hűteni, nem kell eszköz hozzá. Csak akkor és annyit termel, amennyi minden időben szükséges.

A szülést követő tizenkét óra múlva kerül az újszülött a mellre. És kezdődik az első torna, 3-4 óránként kerül oda, 3-4 napon át beletanul, ekkor már 40-50 grammot tud szívni magába. Három hónapon alul három óránként, három hónapon felül négy óránként naponta ötször adnak emlőt.

Az anyatej nemcsak tápláló elemeket tartalmaz, hanem megakadályozza a fertőzést is. Légy nem fér hozzá, bacillust nem szállít. Ellenkezőleg, ellenálló erőt kölcsönöz a betegségekkel szemben. Ellenszer a vérhas, tífusz, vörheny ellenében.

Minden eledelnél édesebb. Édessége úgy hat a tapintási érzék közbe-jöttével a csecsemőre, hogy nemcsak az emlőn, de vánkosa csöcskéjén, ujjain is nagyon soká gyakorolja, sőt Edgar Bérillon szerint még a későbbi körömrágás is innét magyarázható. Az anyatej a családi jóság jele. Mivel csodálatos erőt tulajdonítanak az anyatejnek, a kínai nő anyósát, az eszkimó nő a vadászatról hazatérő legényfiait is megszoptatja. Mély értelme van annak, hogy Alexandriai Szent Katalin testéből a kivégzés után tej és nem vér folyik. Tudja is méltányolni a maga számára a költő még inkább az anyatejet:

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
(Mécs László: A királyfi három bánata)

Minden anya, hacsak teheti, maga szoptatja kicsinyét. Jobb ez neki; a gyermek táplálása az anya egészsége, előbb rendbe jön; idegrendszerére, testi erejére rendkívül nagy áldás; megőrzi fiatalsága minden kellemét; közérzete így a legjobb; a későbbi kacérság egyetlen leküzdője. Ez ad méltóságot a nőnek. A lebetegedésen és szülésen kívül a szoptatás komoly és nehéz ténye révén áll felette a nő a férfinek. A szoptatás finomít az anyán. Züllött leányról olvassuk, hogy bekerült kilenc hónapra gyermekével a menhelybe; a szoptatás oly komollyá és öntudatossá tette, hogy a javítónevelés feleslegessé vált.

Jobb a csecsemőre általában; a rendkívül törékeny szervezetnek csak az anyatej felel meg. A szeretet körforgása ez; egy mindhalálig tartó hűséges szeretetnek kiapadhatatlan forrása. A leánygyermekek majdan könnyebben szülnek, és nem szenvednek a gyermekek, unokák kárára tejhiányban; az anyatejjel táplált leánygyermek csontfeljődése rendes marad. Jó az anya és gyermek együttélésére. Az édesanya sohase lesz belsőbben egybeforrva gyermekével, teste, lelke, vágyai, reményei, legszentebb érzései soha többé úgy át nem ömlenek gyermekébe, mint amikor az élet forrását, kebelét nyújtja neki. Az anyakebel az a talaj, amelyen egyedül fejlődik jól a csecsemő. Minden munka, fáradtság, mesterkedés és ügyeskedés kárba veszett, ha azt állandóan pótolni akarják. Minden anyának van teje; természettől rossz anyatej nincs. "Káros anyatej egyáltalán nincs. Szoptatásra alkalmatlan emlő, vérszegénység, gyengeség nem kibúvó. Teljes tejhiány sincs. Zborovszky szerint a táplálni egyálaltán nem tudók száma csak 1 %.

Az anya teje csak a saját gyermekének felel meg. Azért meglehetősen kockázatos játék a gyermekélettel, ha az anya nem maga táplálja csecsemőjét. Már Veszprémi István, a kiváló orvos, 1760-ban rövid oktatásában kikel amiatt, hogy úriasszonyok "elunják" magukat gyermekeik táplálásában, amivel "bizonyára egyenesen a Természet ellen vétkeznek".

Párizsban 1870. előtt száz csecsemőből hetvenhét halt meg, mert az anyák általában nem maguk szoptatták gyermekeiket, hanem dajkákkal vagy mesterségesen táplálták őket. Amikor aztán elkövetkezett a német ostromzár, a kényelemszeretők kénytelenek voltak maguk szoptatni gyermekeiket. Az ostrom idején - hasonlíthatatlanul rosszabb viszonyok közt - száz csecsemőből csak tizenhét halt meg. 1908-ban az anyjuk által szoptatott menhelyi csecsemők halálozási arányszáma: 11,94, a nevelőintézeteknél elhelyezetteké 27,47%.

A szoptatóstól Alban Stolz házon belül, házon kívül óvja az anyákat; sőt még a mesterséges táplálást is inkább szívleli, mint a dajkát Véleményével ugyan magára marad; de aggodalmát megértjük. A szoptatós alkalmazása hiba a természet ellen, és bűn az igazságossággal szemben. Amit a szoptatós a saját gyermeke számára kapott, pénzért áruba bocsátja. A dajka szerződtetése kiaknázása egy asszony szegénységének és tudatlanságának, hogy meglopja a saját csecsemőjét a máséért. Ezért kalosnikba öltöztetik, és szoknyáira ezüst-sujtásokat varratnak. René Bazin Donatienne című regénye is azt hirdeti, hogy rengeteg kár származik abból, ha előkelő anyák elvonják a szegény asszonyokat a saját gyermekeiktől.


A másik gyermeknek nem megfelelő, mert a dajkatejet nem számára alkotta az Isten. Erkölcsi meggondolások is adódnak. A szoptató nem tiszta hajadon; igen gyakran nem is tisztességes feleség; hanem talán bűnös múltú, bűnös jelenű nő. A dajka lelkében ismeretlen hibák, szeszélyek tanyázhatnak és utat találnak a gyermek lelkéhez is. És a gyermek issza meg az idegen tejen keresztül a bűn levét testi-lelki tekintetben. Sürgetik mindenütt a dajkák előzetes orvosi megvizsgálását; de ez sem nyújt teljes biztonságot. De ha semmi baj sem származnék belőle, egy baj biztosan elmaradhatatlan: a gyermek kikerül az anya köréből, és elidegenedik anyjától. Az élet nagy igazságát festette meg két képben Greuze. A fiatal anya dajkaságba adta gyermekét. Az egész család könnyzáporában történik a búcsúzás. A második képen erős fiú tér vissza; nem ismeri meg anyját, csak a dajkát keresi.

Ha az anya nem tudja táplálni gyermekét, és testi-lelki tekintetben megfelelő szoptatót sem kap, az elkészített tehéntejet kell használni. Eléggé nehéz: a sajtelemeket és a vízrészecskéket nem tudja a gyermek megemészteni. A mesterségesen tápláltak közül az első évben hétszer annyian halnak meg, mint az anyatejjel tápláltak közül. Általában az anyatejen táplált gyermekek halandósága kétszer kisebb, mint az üvegtejeseké. Az utóbbiaknak a fele hal meg. Muckermann szerint évente 100 000-nél több gyermeket lehetne fölnevelni, ha szoptató és mesterséges táplálás helyett az anyák volnának a táplálók. Láttam olyat, amelyet eb szoptatott; olyan is lett.

A természet törvénye és a tapasztalat eléggé indokolja azt, hogy az anyák súlyos kötelességét a katolikus erkölcstan kifejezetten megállapítja. Így Liguori Szent Alfonz Bona, Laymann alapján, Lehmkuhl és Gousset, Noldin. Az orvosok az Egyházzal hangsúlyozzák a természetes táplálást. Az anyakeblet, ha elvettük a gyermektől, semmi sem pótolhatja.

De ehhez még csak kereszténynek sem kell lennünk. Pogány spártai törvény, hogy az anya maga táplálja gyermekét. A germán nők kivétel nélkül ezt megtették. Ez volt, ez marad a legjobb kiválasztás és fajvédelem; a legolcsóbb is. Nem áll az, hogy az előkelőkhöz és korunkhoz nem illik. Blanka királyné még betegségében sem engedte meg, hogy fiát, a későbbi (IX.) Szent Lajos királyt udvarhölgye táplálja. Zrínyi Ilona maga táplálta csecsemőit. Festetich Pálné, Bossányi Julianna csillagkeresztes hölgy a saját keblén nevelte a Georgikon alapítóját, Györgyöt, ahogy ő nevelte anyanyelvre, hitre és hazaszeretetre is. Erzsébet királynénak nem engedték meg, hogy gyermekét a maga keblén táplálja. Egészen szerencsétlennek érezte magát. Amikor a kis Valériát tápláló dajka teje megromlott, hallatlanul aggódik: "Az a legiszonyatosabb érzés, ha az ember tudja, hogy legdrágább kincse nem megbízható kézben és környezetben van". Madame Curie, aki aranyéremmel végezte a középiskolát, a rádium felfedezője, kétszeres nyertese a Nobel-díjnak és a világ női zsenije: a gyermekeit maga táplálta, nevelte. A világháború előtt Németországban épp a legfelsőbb körökben egyre erősebben lépett előtérbe az anyai táplálás, és ettől az anyai kötelességtől az uralkodóház hercegnői sem mentették fel magukat semmiféle címen. De mindennél többet mond az, hogy a Boldogságos Szűz is az Írás szerint maga táplálta a kis Jézuskát. Senki sem gondolhatja ezek után, hogy a szoptatás hozzá méltatlan. A középkorban Mária példája hatott. Parsival anyjáról írja a Grál-legenda:

Anyja meg vele úgy enyelgett,
Elmondva neki százszor is:
"Bon fils, cher fils, o mon beau fils!"
"Jó fiam, kedves, szép kis gyermek!"
Anyakeblét neki kitárta,
A kisfiát maga dajkálta,
A nehéz anyai keresztet
Úgy hordta, nem kímélve testet,
Hogy mondogatta jámborul:
Az egek dicső királynéja
Is így táplálta öntején a
Kis Jézust, ki áldozatul
Adta magát, hogy mi is adjuk
Életünket másokért.

(Részlet)

Mindszenty Phem József: Az édesanya c. könyvéből

forrás: www.szuleteshete.hu