Megelőzhetők-e a civilizációs betegségek? (A szoptatásról)

A táplálkozás mint a civilizációs betegségek forrása

A méhen belüli fejlődés visszamaradásáért általában nem tehető felelőssé az anya étrendje, amennyiben az biztosítja a szükséges energia-bevitelt. Kérdés azonban, hogy az étrend minőségi összetevői hatnak-e a magzati fejlődésre, s ezzel a későbbi funkciókra. Bár ezzel a kérdéssel egyre többen foglalkoznak, ma még nem lehet mindenre pontos válasz adni. Az egyértelmű tény, hogy az anyai étrend megfelelő telítetlen zsírsavtartalma (elsősorban a hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak, mint az arachidonsav vagy a doxozahexánsav) kedvező hatású. Ezek a zsírsavak szükségesek ugyanis a sejthártya felépítéséhez. Az arachidonsav és a doxozahexánsav nagy mennyiségben halmozódik fel a magzati élet utolsó harmada során az agyban és a recehártyában az idegsejtek membránjaiban. Vizsgálatok azt is igazolták, hogy a várandós anyák halfogyasztása (a hal tartalmazza a fenti zsírsavakat) kedvezően befolyásolja az idegsejtek fejlődését, sőt számukat is fokozza (bár óva intek mindenkit, hogy ebből az adatból messzemenő következtetéseket vonjon le a későbbi értelmi képességeket illetően).

A halfogyasztás nem csak a várandós asszonyoknak és a magzatnak tesz jót, hanem mindenkinek. Pozitív hatásait az időskori elbutulás és az Alzheimer-kór esetében is kimutatták: a heti minimum egyszeri halfogyasztás idősekben akár harmadával is csökkentheti ezek kockázatát.

Nem vitás, hogy a civilizációs betegségek megelőzésében fontos szerepet kap a helyes étrend. Felnőttekben biztosan így van. De van-e ennek a kérdésnek jelentősége a csecsemőgyógyászatban? A kérdés megválaszolásához a természet adja a választ. Az anyatejtől kell elindulnunk.

Az anyatej: a prevenció kulcsa

Szinte minden ősi kultúrában a termékenységet és az anyaságot hatalmas emlőjű, esetleg szoptató nőalakkal ábrázolták (13. ábra). A szoptatás, illetve az anyatej fizikai, szellemi és lelki táplálékként jelenik meg a kultúrtörténet különböző korszakaiban. A Romulust és Remust tápláló anyafarkas (14. ábra) azt az asszonyt jelképezi, aki a legszokatlanabb helyzetekben is hallgat ösztöneire. Az ikrek azért maradhattak életben minden mostoha körülmény ellenére, mert a legősibb, igazán éltető táplálékot kapták. A későbbi korok legendáiban sokszor visszatérő motívum, hogy magas erkölcsiségű nők irgalmasságuk és biztatásuk kifejezéseként saját tejükből adnak a gyámolításra szorulóknak.

Néhány festményen azt láthatjuk, hogy tej ömlik könyvre, hangszerre - a művészi ihlet szimbólumaként (16. ábra). A népköltészetben is találunk utalást a tej varázserejére. Előfordul, hogy a mese főhősét megszoptatja az édesanyja. Ilyenkor általában arról van szó, hogy az illetőt ki kell gyógyítani a halálos betegségéből, vagy nagyon nagy bajban van, esetleg különös képességek kellenek a leküzdhetetlen feladathoz. Minden nép mesekincsében fellelhető az a történet, amelyben az útra kelő fiút édesanyja feltarisznyázza, s a pogácsát vagy cipót saját tejével süti meg. Az anya önmagát adja útravalóul, s ez a védelem átsegíti a fiút minden bajon. A magyar népköltészet ismert sora szerint: "Édesanyám édes teje, keserű a más kenyere". Vagy idézhetjük Szent Ágostont, aki így ír: "Az emberi anyatej édes vigasza fogadott.

Évezredeken keresztül az a meggyőződés szűrődött le az egymástól teljesen különböző kultúrákban, hogy a természet az anyatejjel csodálatos módon gondoskodik a magatehetetlen újszülöttekről. Igazolható-e ez a csoda a 21. század tudományos vizsgálataival? Vegyünk sorra néhány adatot.

2. Milyen betegségek megelőzésében jótékony hatású a szoptatás?

Az anyatejes táplálás kedvezően befolyásolja az értelmi képesség fejlődését. Számos vizsgálat igazolta, hogy a szoptatott gyermekek szellemi fejlődése, tanulási készsége, képfelismerő képessége, számolása, olvasása jobb, intelligenciahányadosa magasabb. Ezt az intellektuális előnyt kultúrkörtől függetlenül kimutatták. Az időre születettek mellett koraszülöttek esetében is igazolódott ez az összefüggés. Bár érett újszülöttek esetében az anyatejjel, illetve tápszerrel tápláltak intelligenciahányadosa között a különbség csekély - mindössze 3-4% -, az eltérés minden vizsgálatban kimutatható volt.

Az anyatej és az értelmi képesség közötti összefüggést többen vitatják, tudniillik ismert az a tény, hogy jobban képzett nők tovább szoptatnak. Ám vannak olyan vizsgálatok, melyek minden társadalmi osztályban ki tudták mutatni az összefüggést. Az anyatej a koraszülöttek számára még fontosabbnak tűnik (17. ábra). Lucas vizsgálatai szerint 8 éves korban az anyatejjel tápláltak IQ-ja több mint 10 ponttal magasabb, mint azoké, akik tápszert kaptak. Ebben valószínűleg az játszik szerepet, hogy a koraszülés esetén az anyatej gazdagabb azokban a telítetlen zsírsavakban, melyek az idegrendszer fejlődéséhez szükségesek.

Az anyatejes táplálás véd az érelmeszesedéssel és a szívkoszorúér-megbetegedéssel szemben. Svéd vizsgálatok megerősítették, hogy akiket 6 hónapig anyatejjel tápláltak, azok vérében a koleszterinszint már 14-17 éves korban alacsonyabb, mint akiket rövid ideig szoptattak vagy tápszert kaptak. Egy brit vizsgálat szerint nemcsak a vérzsírtartalom alacsonyabb, hanem az anyatejjel tápláltak között kisebb a szívinfarktus miatti halálozás is.

Az anyatej védőanyagainak köszönhetően a szoptatott gyermekek sokkal ritkábban kapnak bélfertőzést, légúti megbetegedést vagy húgyúti fertőzést. Amennyiben mégis fellép valamilyen fertőzés, úgy az általában enyhébb lefolyású, s a csecsemő hamarabb átvészeli. Az anyatejes táplálás véd az allergiás megbetegedésekkel szemben is. Kevesebb a légúti allergia, az asztma, ritkább az ételallergia és az ekcéma is. Sok más betegség esetében kimutatható még az anyatej védő hatása: így véd a vashiányos vérszegénység, a cukorbetegség, a gyulladásos bélbetegség, a lisztérzékenység és a kövérség kialakulásával szemben.

Az anyatej kövérség elleni védő hatása azért alapvető jelentőségű, mert a civilizációs betegségek kialakulása szempontjából az elhízás kiemelt fontosságú (18. ábra). A kövérség együtt jár a 2. típusú, korábban időskorinak hívott cukorbetegséggel, a magas vérnyomással és a hiperkoleszterinémiával. Ha a testtömeg-index (BMI) eléri vagy meghaladja a 30 kg/m2 értéket, akkor a diabétesz prevalencia 10-20-szorosára növekszik. Az összefüggés fordítva is igaz: a 2. típusú diabéteszes betegek 90 %-a kövér. Tíz kg-os testtömeg-csökkenés 1%-os HBA1c csökkenéssel jár együtt, míg 5 kg fogyás 12 Hgmm szisztolés vérnyomásesést, s minden 1 kg-os fogyás 2 mg/dl koleszterincsökkenést eredményez.

A kövérséget ezért az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb egészségügyi problémájának tekintik. Ráadásul gyakorisága folyamatosan nő: jelenleg az Egyesült Államokban a lakosság 32%-a elhízott, de az elkövetkező évtized során előfordulásának 10%-os növekedésével számolnak (19. ábra). Hasonló tendencia észlelhető a jóléti államokban világszerte, így Magyarországon is.

Az anyatejes táplálás, úgy tűnik, véd az elhízással szemben. Egy 19 vizsgálatot elemző meta-analízis szerint az egy éves korig szoptatott csecsemők 12 hónapos korukban mintegy 650 grammal soványabbak, a 9 hónapos korig anyatejet is kapott csecsemők esetében a különbség 400 gramm.

Az anyatejes táplálás kövérség elleni védőhatását valószínűleg az magyarázza, hogy a természet az anyatejes csecsemők energiaigényét jól szabályozza, s a tápszerekkel kissé több kalóriát juttatunk a szervezetbe. S vajon nem hátrányos-e mindez? A legkevésbé sem. A szoptatott csecsemők semmiféle hátrányt nem szenvednek alacsonyabb súlyuk miatt. Sőt! Feltételezhető, bár egyelőre nem bizonyított, hogy a tápszerek magasabb fehérjetartalma miatt változik meg úgy a tápszerezett csecsemő energiafelhasználása, hogy az a későbbi élete során hajlamosít a kövérség kialakulására.

3. Mitől válik az anyatej "csodaszerré"?

"A táplálkozásnak az élet során soha olyan, a későbbi életet befolyásoló jelentősége nincs, mint az élet első napjaiban." (Lucas A.)

Az, hogy a tej milyen mennyiségben és minőségben tartalmazza az alapvető tápanyagokat - fehérjéket, zsírokat és szénhidrátokat -, fajtól függ. Az ember számára ebből a szempontból az anyatej az ideális (mint ahogy a borjú számára a tehéntej). Az anyatej nemcsak egyszerűen tápanyag és energiaforrás, hanem egyéb igen fontos összetevői is vannak: aktív enzimeket és hormonokat, valamint védőanyagokat is tartalmaz. Az anyatej összetétele nem állandó, a csecsemő szükségleteitől függően változik. Ennek az a célja, hogy az érettségnek leginkább megfelelő, az adaptációt legjobban elősegítő anyagok választódjanak ki a csecsemő számára. A tej összetétele más az érett csecsemőknél, más közvetlenül a születést követően, és más koraszülötteknél. A koraszülöttek számára elválasztott tej sok szempontból különleges: több benne a növekedéshez szükséges fehérje, védőanyag, antioxidáns-vegyület, valamint a fertőzésekkel szemben védő sejt.

A következőkben a teljesség igénye nélkül megemlítek néhány példát, amelyek rámutatnak az anyatej fontosságára.

Régóta tudjuk, hogy az anyatej védőanyagokat - ún. immunglobulinokat - tartalmaz (20. ábra). Hanson 1961-es felfedezése óta ismert, hogy a női tej legfontosabb immunglobulinja az IgA. Az újszülött bélrendszere megszületéskor steril, a megszületést követően azonban viszonylag gyorsan baktériumok népesítik be. Ezek között vannak hasznosak és károsak. Mivel az újszülöttek bélsejtjein keresztül viszonylag könnyen be tudnak a szervezetbe hatolni, fontos, hogy a kórokozókat a bél üregében megkösse valami. Az IgA legfontosabb feladata, hogy gátolja a kórokozók kötődését a bélfalhoz, illetve, hogy miután a kórokozókhoz kötődött, elindítsa a védekezést ellenük.

Az IgA-t olyan különleges sejtek (plazmasejtek) termelik, amelyek az anya bélrendszeréből és légútjaiból vándorolnak a mell tejmirigyeibe. Ezek a sejtek olyan kórokozókkal szemben termelik a védőanyagot, amelyekkel az anya szervezete régebben már találkozott. A tejjel tehát az immunológiai védekezésre képtelen újszülött készen kapja a segítséget, ráadásul a környezetében (anya) lévő kórokozók ellen hatásos segítséget.

Az immunológiai védekezést erősítik az anyatejben lévő fehérvérsejtek. Ezek száma az előtej milliliterében akár milliós nagyságrendet is elér. Elsősorban olyan falósejtekről van szó, amelyek képesek a baktériumok, gombák elpusztítására. Jelen vannak mellettük a lymphocyták is, amelyek az újszülött immunrendszerének érésében is szerepet játszanak. Fontos, hogy a tejjel a bélrendszerbe került sejtek túlélik a bélrendszer emésztőenzimjeinek aktivitását, és akár 60 óra hosszat is képesek a bélben hatni.

Az anyatejben számos, nem-specifikus védőfaktor található. Ezek egyike a lactoferrin. Ez a fehérje képes arra, hogy baktériumok növekedését meggátolja. Számos baktérium a felszínén hordozza azt a specifikus kötőhelyet (receptort), amelyhez a lactoferrin képes hozzákötődni. A kötődés eredményeképpen a baktériummembrán károsodik. Érdekes, hogy a lactoferrint nem bontja a gyomorsav, sőt ez az anyag az újszülött bélrendszeréből fel is tud szívódni és a béltől távoli szervekben is ki tudja fejteni hatását.

Az anyatejben hormonok és növekedési faktorok is jelen vannak. Viszonylag új megfigyelés, hogy az erythropoetin, a vérképzést serkentő növekedési faktor is megtalálható benne. Az EPO-ról azonban kiderült, hogy nemcsak a vérképzést szabályozza, hanem a bélhámsejteket is erősíti, így megakadályozhatja a vírusok, baktériumok bejutását a bélfalba.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az anyatej a legértékesebb eszköz, ami védi az újszülöttet a fertőzésekkel és az idegen anyagokkal szemben, illetve ami optimális táplálékot jelent az újszülött növekedése és fejlődése számára.

forrás:origo.hu