A szakemberek ezekre a kérdésekre nem tudnak egyértelmű választ adni: minden gyerek más egyéniség, az egyik babának elég napi fél órácska, a másiknak napi négy-öt óra is kevés.
Ugyanilyen nehezen határozható meg, hogy a gyerekek meddig igénylik azt, hogy a szülő a karjába vegye őket. Mert lehet, hogy amikor elkezdenek mászni és járni, már kevesebbet kívánkoznak a mama ölébe, de ha valami baj van, akkor azért mégiscsak onnan tűnik a legbiztonságosabbnak a világ!
Ne féljünk fölvenni a babát, s ne féljünk babahordozóba téve, magunkhoz fogva közlekedni vele. Így a kicsi biztosan kevesebbet fog sírni: a mama közelsége, teste melege, szívverése, hangja megnyugtatóan hat a rá, és a későbbiekben is sokkal meghittebb lesz a kapcsolatuk. Tudományos kutatások igazolják, hogy az a baba, akit sokat tart a mamájuk a karjában, kiegyensúlyozottabb és boldogabb, mint ridegen nevelt társa. A gyakori testkapcsolatnak köszönhetően a vérben nem halmozódik fel a stresszhormon, ezért a gyerek gyorsabban fejlődik. Magabiztossá válik, nagyobb lesz az önbizalma.
Néhány jó tanács:
-
A babahordozóban kössük szorosan magunkhoz a babát, és ne engedjük túl alacsonyra.
-
Ne féljünk a babát a nyakunkba akasztott kendőben, vagy ülőalkalmatosságban hordani, egy normálisan fejlődő kisbabának ez semmilyen problémát nem okoz.
-
Figyeljünk arra, hogy a baba szétterpesztett lábakkal üljön, ennek érdekében tehetünk a lába közé egy extra pelenkát. A csipőnek nem tesz jót, ha sokáig lóg lefelé a baba lába.
-
Az első három-hat hónapban fordítsuk magunk felé a kisbabát, csak később helyezzük úgy a nyakunkba, hogy szemlélhesse a külvilágot. Ebben a pozícióban a válla hátrafelé megfeszül, ugyanakkor a környezet zajai, eseményei megijeszthetik.
-
Az újszülöttet úgy hordjuk, hogy a teste minél közelebb legyen a miénkhez. Csípőnkre csak négy hónapos korától ültessük.
.jpg){kind=small}