A modern társadalmak nőkkel szembeni elvárásainak (diplomaszerzés, karrier), a mai fiatalok „még szeretném élvezni az életet” hozzáállásának, valamint annak következtében, hogy a nők egyre nagyobb része inkább a munkájában találja meg örömét, mint a családanyai szerepben, egyre gyakoribb a terhesség vállalásának kitolása a harmincas évek utánra. Ezen kívül gyakran találkozunk második házasságból fogant késői terhességekkel is.
Az alábbiakban rövid áttekintést kívánunk adni arról, hogy milyen fokozott rizikótényezőkkel kell számolni a késői gyermekvállalás esetén, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy csökkenjen a problémás terhesség rizikója, hogy ilyenkor milyen speciális szempontjai vannak a terhesgondozásnak.
Fokozott rizikótényezők:
Az anyai életkorral járó rizikó:
Sikertelen fogamzás
Míg a spontán teherbeesés esélye 20-30 év között 80% (egészséges szülők esetén), addig 30-35 év között ez az arány már csak 65%. Ezen felül 35 év felett a meddőségi panaszok kezelése is nehezebb.
Vetélés
Sikeres teherbeesés esetén a kor előrehaladtával a vetélés előfordulásának kockázata egyre nagyobb. Fontos kiemelni, hogy a korai vetélések viszonylag gyakran fordulnak elő fiatalabb életkorban is. A vetélés nagy lelki és testi megterhelést jelent a nő és a család számára egyaránt. A kor előrehaladtával a genetikai rendellenességek, ezen belül is a kromoszóma rendellenességek előfordulási gyakorisága egyre nagyobb, így a vetélések hátterében igen nagy számban ezek a kórokok állnak. Nagy számban a vetélések egyéb okokra (rendellenes méhűr, hormonális okok, immunológiai) vezethetők vissza.
Kromoszóma rendellenességek
Idősebb anyai életkor esetén magzati rendellenességek közül csak a kromoszómák számbeli rendellenességei a gyakoribbak. Ezek többsége az élettel össze nem egyeztethető súlyos, többszörös veleszületett rendellenesség. A Down-szindróma ezek közül a leggyakoribb, a rendellenesség hátterében a 21-es kromoszóma számbeli rendellenessége áll. A tünet együttes legfőbb jellegzetessége a súlyos értelmi fogyatékosság, melyhez változó súlyosságú szervi rendellenességek társulnak.
A Down-szindróma gyakorisága 1/800 összes születés. A kockázat 40 éves korban eléri a 2%-t, és a kor előrehaladtával kb. 1%-kal növekszik évente. A Down-szindróma megelőzése az un. másodlagos megelőzés révén lehetséges, a szűrő- és diagnosztikus módszerek alkalmazása révén.
A szűrő módszerek közé az ultrahangvizsgálatokat és a biokémia szűréseket soroljuk, ezek hatékonysága egyre növekszik, azonban fontos megemlíteni, hogy soha sem éri el a 100%-t. A közel 100%-os biztonságot csak a diagnosztikus módszerek (chorionboholy biopszia vagy a magzatvíz mintavétel) szolgáltatják, azonban ezek némi kockázattal járnak, így alkalmazásuk bizonyos javallatokhoz kötött.
Magyarországon a magzatvíz mintavétel lehetőségét a 35 életévüket betöltött várandósoknak ajánljuk fel, mivel ebben az életkorban éri el a kromoszóma rendellenesség kockázata azt a szintet, amikor a beavatkozás kockázata már kisebb, mint a vizsgálat elvégzésével nyerhető haszon. Ez az életkor már számos Európai országban 38. életévre tolódott el.
Az édesanya égészségi állapottával összefüggő rizikótényezők
Manapság népbetegségkén emlegetett cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízás előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával jelentősen nő. Ezen betegségek kialakulásában egyrészt öröklött 
adottságok, másrészt életmóddal összefüggő tényezők játszanak szerepet. Kialakulhatnak már a várandóságot megelőzően, de jelentkezhetnek a terhesség során is. Az említett betegségek fokozott veszélyt jelentenek mind az anya, mind magzata egészsége szempontjából.
30 év felett, terhesség vállalást megelőzően javasolt egy rutinszerű kivizsgálás elvégzése. Ennek a kivizsgálásnak fontos részét képzi a laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, máj- és vesefunkció, éhgyomri-, gyanú esetén terheléses vércukorvizsgálat, stb.), belgyógyászati kivizsgálás elvégzése. Természetesen Szülés-nőgyógyász szakorvos felkeresése, különböző vizsgálatok elvégzése is igen fontos részét képzi az un. prékoncepcionális gondozásnak.
A tudatos felkészülés során még időben (a terhességet megelőzően) kiderülhetnek olyan ismeretlen betegségek, melyek a teherbe jutást gátolhatják, vagy a terhesség során okozhatnak fokozott magzati vagy anyai rizikót.
Nőgyógyászati szempontból fontos kiemelni, hogy jóindulatú méhizom daganatok (myomák) előfordulása az életkorral szintén gyakoribbá válik. Többnyire nem okoznak gondot terhesség során, de bizonyos méret felett, vagy kedvezőtlen elhelyezkedés esetén már apró göbök jelenléte is okozhatnak problémákat, mind a teherbe jutás, mind a terhesség, mind pedig a szülés-császármetszés során. Szerencsére a myomák kezelése - megfelelő szakértelem esetén - nagyon jól megoldható, így célszerű a terhesség vállalása előtt a kedvezőtlen göböket eltávolítani.
Megfelelő odafigyelés, tudatos táplálkozás és egészségvédelem (dohányzás mellőzése, rendszeres testmozgás) igen fontos szerepet játszik egészségünk megóvásában és megőrzésében. Az ilyen életvitel nagy szerepet játszik a 35-40 éves életkort követő kiváló egészségi állapot megőrzésében, abban, hogy csökkenjen annak az esélyét is, hogy terhessége során komplikációk adódjanak.
Szülés harminc után
Ideálisnak azt tartjuk, hogy az első gyermek megszületése már a harmincadik életév előtt történik meg. Harminc év feletti először szülő nők esetén gyakrabban találkozunk szülés során fellépő nehézségekkel. Ilyen nehézségek adódhatnak abból, hogy a méhszáj ilyen esetekben többnyire nehezebben tágul, a méhösszehúzódások renyhébbek. Ezek okaként szerepelhetnek az esetlegesen fennálló alapbetegségek, a rosszabb fizikai kondíció, a méhben található myomagöbök, stb.
Ezek alapján érthető, hogy a császármetszések aránya ebben a korcsoportban magasabb, mint a fiatalabb korban szülő nők esetén. Ezek természetesen statisztikai jellegű információk, messze nem jelentik azt, hogy minden 30 felett szülőnek félnie kellene a nehéz szüléstől, a várható komplikációktól.
A tervezett időpontban végzett császármetszések (elektív műtét) aránya magasabb a 30 év feletti először szülő nők esetében. A császármetszés végzéséről való döntést mindig gondos, egyéni mérlegelés előzi meg, mely során számos tényezőt kell figyelembe venni (pl. a méhszáj állapota, a medence-magzat méretének viszonya, a magzat elhelyezkedése, mérete, esetleges terhességi kórképek, társbetegségek, a magzati keringés aktuális állapota, a méhlepény teherbíró képessége stb.).
Amennyiben a második, harmadik gyermek születése csúszik későbbre, (ez szintén nagyon gyakori) általában kevesebb, illetve más jellegű problémákkal találkozunk. Harmadik-negyedik szülést követően, melyhez szintén hozzájárulhat a rosszabb fizikai állapot, gyakrabban fellépő cukorbetegség, magasvérnyomás betegség, a méh ellazulásával (atonia) találkozunk gyakrabban, aminek ellátása nagy rutint, szakmai felkészültséget és összeforrott team munkát igényel (szülész, szülésznő, anaesthesiológus).
Mit tud az orvos ehhez nyújtani?
Elsősorban a legfontosabbat, a megfelelő odafigyelés, a lelkiismeretes terhesgondozás. Fontos a szakmai felkészültség, a tapasztalat a rizikócsoportba tartozó kismamák gondozásában.
Azoknak, akik alapbetegségük, korábbi terhességük alapján nagy valószínűséggel kórházi kezelést fognak igényelni terhességük során, vagy akik veszélyeztetettek a koraszülés szempontjából, mindenképpen olyan szülészeti centrumot érdemes választani szülésüknek, ami rendelkezik a kóros terhességek, szülések ellátásának rutinjával, és megfelelő koraszülött háttérrel.
A betegséggel komplikált, fokozott rizikójú terhesek gondozásában azonban a legfelkészültebb szülész-nőgyógyász sem nélkülözheti a háziorvos, belgyógyász, diabetológus, kardiológus, szemész és szükség esetén a medicina bármely területének képviselőit, akikkel közösen fáradozunk azon, hogy mindenki nyugodt szívvel élvezhesse terhessége szépségeit, örömteli pillanatait és a kilenc hónap végén egészséges gyermeket hozhasson világra.
Dr. Belics Zoran, Phd
4D Ultrahang Diagnosztikai Centrum orvosaiTöbb szakterület |
.jpg){kind=small}