Ősök üzenete

A világot alakító folyamatok krízisekben, természeti katasztrófákban, betegségekben, konfliktusokban is megmutatkoznak. Felgyorsultunk olyannyira, hogy a legtöbbeknek már ideje sincsen és az aggodalom, a félelmek, figyelmetlenség nehezednek rá az emberi kapcsolatainkra, mindennapi tevékenységeinkre. Egyre többen keresik azt a kis szigetet, ahol megnyugodni, ellazulni tudnak, kifújni a gőzt, s ha ezt meg is találják, sajnos újra kezdődik a hétköznapi taposómalom, a mókuskerék. Nyughatatlanul keresünk valami szépet, jót, keressük a legjobb kapcsolatot, állást és azt hisszük, ha megleljük, akkor minden rendben lesz és megnyugszunk. Igen, és ha vágyaink teljesülnek is, csupán az első nézeteltérésig vagyunk boldogok, az első kisebb hibáig érzünk örömet, aztán csalódunk, kiszeretünk, egy másik kapcsolat, egy másik állás, egy jobb és tettszetősebb után nézünk.

Többre és többre vágyunk és így, egyre fájdalmasabbnak éljük meg a hiányainkat.

A modern világ azt tanítja, hogy a külső dolgok által javíthatunk életünk minőségén. Ezért ha valami nem szolgálja az igényünket lecseréljük egy másikra. A kínálat végtelen, az igény, ami a hiányok nyomában termelődik óriási, főként, ha még generálják is... és ebből persze nincs hiány! A kielégülés vágya hajt bennünket, de még az sem jár számunkra örömmel, ha beteljesül a vágyunk, ezért aztán, szenvedünk.

A jó hír az, hogy az ősi, évezredes múltú testi-lelki-szellemi tanítások -  mint a Jóga, a Zen és a Tao segítségünkre vannak abban, hogy növekedjünk, felnőjünk, hogy az életünket mélyebben, együttérzőbben közelíthessük meg. Céljuk, hogy megszabaduljunk a felesleges szenvedésektől, fájdalmaktól, hogy felfedezzük a lelkünk mélyén szunnyadó valódi lehetőségeinket, rátaláljunk belső értékeinkre és kreatívabb, alkotó, gyarapító, gazdagító módon éljünk.

Az ősi idők mestereinek üzenete az összhang, a teljes boldogság: a feltétel nélküli szeretet. Ez a megtapasztalás  belső, a valódi forrásából merített szavakon túli, melyet megvilágosodásnak, Istennek, Mindenségnek is hívnak.

Nem arról van szó, hogy a gyakorlás által megszűnnek a terhek és nem lesznek problémáink, nem lesz felelősségünk. Ugyan  a problémákat megszüntetni nem tudjuk, de megváltoztathatjuk a hozzájuk való viszonyunkat, a hozzáállásunkat. Ez már más, mint a világot és másokat okolni a kellemetlenségeinkért, hiszen megtanuljuk elfogadni, átélni az érzelmeinket, így nem fojtunk el és nem fejezzük ki a negativitást a jól bevésődött, szokássá vált gépies mintáinkban.

Nem az a cél, hogy istenné, vagy istenővé váljunk, viszont annál inkább munkálkodunk azon, hogy a lelkünk mélyén szunnyadó eredendően természetes, valódi, tiszta, emberi, teret kapjon és mindennapi életünkben megnyilvánulhasson. Azt követni, amit őseink követtek, nem a könyebbik utak egyike. Mégis, amit magunkért és másokért, a világért / Magyarországért tehetünk az az, hogy megtanulunk alkotni, táplálni, építeni, felelősséget vállalni cselekedeteinkért, érzelmeinkért, hogy megértésben, harmóniában élhessünk egymással, a Földdel és a többi élőlénnyel, őseink mai korunkban
felbecsülhetetlen értékű tanításainak üzenetével.


Knolmár Marica
www.turiyam.com