Néhány szám elöljáróban:
- Magyarországon rendkívül magas a szív- és érrendszeri betegségben elhalálozók száma: az összes okhoz viszonyítva mintegy 50 százalék. (A kór nem csak az időskorúak között tarol, hanem egyre lejjebb csúszik a korhatár.)
- Hirtelen szívhalál, szívizom infarktus két és félszer gyakrabban fordul elő nálunk, mint más EU tagországokban.
- 2,5 millió honfitársunk szenved magas vérnyomás betegségben, és mintegy egymillióra taksálják a cukorbetegek számát, de döbbenetes módon csak 600 ezer kezelteti a betegségét. Nálunk az átlagos várakozási idő, ha mentőt hívunk, 3-3,5 óra, míg a szomszédos Ausztriában hetven perc alatt megérkezik a segítség.
- A lakosság fele túlsúllyal küzd, viszont az európai átlagnál többet dohányzunk és iszunk. Cserébe nem fogyasztunk zöldséget, gyümölcsöt, és nem mozgunk…Van tehát tennivaló bőven.
A finnek például felismerték, hogy társadalmi szinten van szükség életmentő beavatkozásra, ezért az össznépi összefogásnak köszönhetően – értjük ez alatt az egészséges életmódra történő átszoktatást –, jóval biztatóbb képet mutatnak a számaik. Volt azonban a kampányindító beszélgetés első megszólalójának, Merkely Béla professzornak jó híre is: köszönhetően annak a figyelemnek, amelyet az ellátás feljavítására fordítottak, valamint a modern gyógyszereknek, évente hétezerre tehető azok száma, akik megmenekültek a legrosszabbtól.
Álnok betegség
Így aposztrofálta Dr. Kiss Róbert, a MKT leendő elnöke, a kardiovaszkuláris betegséget, mert éveken át fejlődik ki a szervezetben anélkül, hogy bármilyen tünete lenne. Mindenki hallott már olyan esetről, amelyben valaki minden azonosítható előjel nélkül a szívéhez kapott, s már ott is volt a baj… Éppen ezért fontos a felvilágosítás és a megelőzés kérdése. Unásig ismétli minden létező médium, hogy mozogjunk rendszeresen, táplálkozzunk másképp, ne dohányozzunk, ne igyunk alkoholt, és ne kapjunk úton-útfélen dührohamot… Az elméleti alapokkal talán már nincs olyan ember Magyarországon, aki ne lenne tisztában. Ezt mutatják egy felmérés számai: a megkérdezettek 80 százaléka pontosan ismeri a veszélyeztető tényezőket, de a tényleges cselekvés elől elzárkóznak. Mert ugye az infarktus és az általa okozott halál mindig „mással” történik meg, s addig, amíg egy tragédia nem dörömböl az ajtónkon, nem veszünk tudomást arról, hogy saját életünkért, ezáltal a saját egészségünkért saját magunk vagyunk felelősek. Mire az ember orvoshoz kerül, addigra már ott a baj, de még ekkor is előfordul, hogy sokan kivonják magukat a rendszeres gyógyszeres kezelés alól, ha úgy érzik, már „jobban” vannak. Ez később végzetes lehet.
Finnországban annak idején leültek az élelmiszer-forgalmazókkal a szakemberek, és feltették azt az egyszerűnek tűnő kérdést: „ Miért akarjátok ti megölni a saját vevőiteket?”. Dániában két év börtönnel is sújtható az, aki transzzsírsavat adagol az általa kibocsátott élelmiszerbe.
A sztárok sem védtelenek.
Az egészséghez történő hozzáállás is egyfajta kultúra, és figyelmen kívül hagyása sokat mond el egy ország mentális és fizikai állapotáról. Talán ezért kértek fel a szervezők egy-egy közismert embert, hogy halassák hangjukat a közös ügy érdekében, hátha az ő üzenetük célba ér.
Dömsödi Gábor, televíziós személyiség arról beszélt, hogy 49 éves kora óta bizony maréknyi gyógyszeren él, és ez volt az a pillanat, amikor szembesült azzal, hogy bár tökéletesen egészségesnek érezte magát, a valóság és a szívkatéterezés más eredményt mutatott. Azóta, ha eleinte nehezen is ment, beillesztette napirendjébe a napi félórás mozgást, és változtatott a táplálkozásán is.
Hevesi Tamás, a kampány arca és „nótafája” elmondta, hogy huszonéves kora óta I-es típusú cukorbeteg, s ebben a korban az akkori kezelési módszerekkel nagyon nehéz volt a dologgal megbirkóznia, de azóta sem dohányzik, áttért a vegetáriánus életmódra, és rendszeresen sportol. Elmondta, hogy amikor felkérték a csatlakozásra, elkezdte összeszámolni azon ismerőseinek számát, akiket infarktus miatt veszített el, és tíznél abbahagyta a számolást…
Gallusz Nikolett a stresszről szólt, amelynek mindnyájan nap mint nap ki vagyunk téve, és arról, hogy az úgynevezett „könnyű műfaj”, amelyet ő is képvisel, nem is olyan könnyű… Elmondta, hogy bár felettéb egészségesen élő családból származik, 30 éves korában rá kellett jönnie, hogy a családból hozott jó szokásokhoz még neki is hozzá kell tennie valamit, azóta jógázik, pilates órákra jár, és odafigyel saját szervezete jelzéseire, amit javasol mindenkinek.
Kautzky Armand elmesélte, hogy ő már kétgyerekes családapa, tehát nemcsak magáért, hanem a családjáért is felelősséggel tartozik azzal, hogy odafigyel az életmódjára, és példát mutat vele. Felhívta a figyelmet arra, hogy ne csak akkor eszméljünk rá, hogy fogunk, szívünk, ízületeink vannak, amikor megszólal a vészharang…
Feke Pál őszintén beszámolt arról, hogy pillanatnyilag igen zavarban van, tekintve, hogy túlsúllyal küzd, és jó, ha nem kell megerősíteni a keresztet, amely a színpadon tartja… Bevallotta, eddig úgy gondolta, elegendő az, ha a színpadon állandóan, óriási jelmezekben ide-oda mozog. Azt is elmondta, hogy ő - mint annyian - a magyar konyha remekművein, a pacalon, a csülkön nőtt fel, s ez a vonzalma a családi fészekből való kiröpülés után sem változott, de most, hogy kapott egy „pofont” a kardiológusoktól, talán változtat az életmódján.
Serbán Attilától megtudtuk, hogy hiperaktív gyerekként állandóan szaladt, futott, rohant, ennek eredménye egy hónapos kórházi tartózkodás lett, ahol megállapították, hogy szívritmus-zavara van. Úgy véli, neki és kollégáinak leginkább a stressszel mint rizikófaktorral kell megküzdenie, mert a táncnak és a folyamatos színpadi jelenlétnek köszönhetően a kondícióját megfelelőnek érzi.
A programról részletesen a www. szivhang. hu oldalon lehet olvasni, de találkozhatunk majd emblémájával a médiában, az orvosi rendelőkben, a nagyobb városokban tervezett szűréseken, de például a Madách Színházban is, amely csatlakozott a kezdeményezéshez.
.jpg){kind=small}