Három kívánság (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Biztos vagyok benne, hogy az egészség; a női nem nagyrészénél, pedig a fogyás is szerepelne a három között. Van egy nagyon egyszerű dolog, ami segíthet ebben az pedig a Sport! És még mi minden másra van jó hatással. Pl: mozgás, fogyás, egészség, szocializáció. Ezek az életünk legfontosabb területei. Kár lenne, ha kihasználatlanul hagynánk.
 A mozgás maga az élet!- mondják a nálam okosabbak. És ez így is van, ezt tapasztalatból mondhatom. El sem tudom nélküle képzelni az életet. Összetehetem a két kezem, hogy a szüleim a sport szeretetére neveltek, és legjobb tudásom szerint szeretném ennek szellemében nevelni a fiamat is.  Távol álljon tőlem, hogy ráerőszakoljak bármit is, de megadom neki a lehetőséget, hogy minél több sportágat kipróbálhasson és majd a saját tapasztalatai alapján el tudja dönteni, melyiket választja a későbbiekben. Nem tudom mitől függ az, hogy egy mozgást kedvelő szülőnek a gyermeke is szeresse a mozgást, mert sokszor elnézem a Margitszigeten anyukák, apukák futnak, kerékpároznak és hát a gyermekeik. Na igen azokról jobb nem beszélni, hogy néznek ki. Pedig igenis beszélni kell róla, hogy a mai gyerekek többsége elhízott, eltunyult. Amelyik gyerek nem jár rendszeresen valamilyen edzésre, az nem is igazán mozog. Nem egyszer hallom a panaszos nyafogásukat, nem értik mért kell kint lenni a levegőn, miért kell sétálni, biciklizni, kirándulni, mikor Ők jobban szeretnének otthon a TV vagy a számítógép előtt ülni.
Nehéz eldönteni melyik  helyes út. Én még csak most kezdtem el gyakorolni az anyaságot, de a kisfiam a kezdetektől viszem magammal szinte mindenhova. Akár kirándulni megyünk, akár futni a Margitszigetre, vagy úszni. Jön velünk. Ha pici korától kezdve látja, hogy a mozgás örömet okoz, akkor ő is megszereti és az élete része lesz. Később talán egészségtudatos, és ami a legfontosabb egészséges felnőtt válik belőle.
Mint mindenről a babaúszásról is megoszlanak a vélemények. A mi időnkben még erre ugyan nem volt lehetőség, de gyerekkorom egyik legszebb időszaka volt - még ha nem is a legkönnyebb-, amikor úszni jártam. Hajnali kelések, félálomban történő edzések és suli után szintén rohanás az uszodába. Mégis, ha visszagondolok csak azt sóhajtom:Milyen jó is volt. Azóta is imádom a vizet. Azóta több sportágat kipróbáltam már. De az alapot az úszás adta meg a mozgáshoz, annak szeretetéhez, rendszerhez szoktatott és megízleltem milyen az a csapatszellem.

Alig vártam, hogy a kisfiam is hasonló élményekhez juttathassam, így amikor elérte a megfelelő súlyt és kort elvittem babajógára, majd babaúszásra.
A jógát 8 hónapos koráig élvezte, így csak addig jártunk, amikor elkezdte unni, abbahagytuk. Maradt az úszás. Mivel többféle módszer van, így amikor elkezdte unni a mondókás, lassabb tempójú órákat, váltottunk. Imádja. Olyan, mint egy kicsi búvár.
Igyekszem az igényeihez alkalmazkodni. Sajnos látok jó és rossz példákat is. Van olyan anyuka, aki erőlteti akkor is, amikor szemmel láthatóan nem élvezi a gyerek, nem érzi jól magát, szinte minden „edzésen” sír. Ezt nem értem. Annyi más lehetőség van, miért nem próbál ki másik órát, vagy másik sportot? Viszont találkoztam az ellenkezőjével is:egy éve ugyanarra az órára járnak, a gyermek már unatkozik, jóval többet szeretne, de a szülei ragaszkodnak a már jól beválthoz.
Hiszek benne, hogy egészséges, mozgást szerető gyermeket úgy tudok nevelni, ha minél több lehetőséget kipróbálhat, de figyelek a jelzéseire. Ha kell váltunk, ha tetszik maradunk