Influenza szövődménye is lehet: a tüdőgyulladás

Jellegzetes és nem tipikus tünetek

A tüdőgyulladás - általában - fertőzés következtében alakul ki. A pneumococcusok és az atípusos baktériumok is okozhatnak halmozott megbetegedést kisebb közösségekben, családokban. A tüdőgyulladás vírusos eredetű légúti megbetegedés, leggyakrabban influenza szövődményeként is jelentkezhet, ezeket gyakrabban okozza Staphylococcus. A baktériumok által okozott tüdőgyulladások jellegzetes tünetei: a hirtelen kialakuló, magas láz, gyakran hidegrázás, köhögés, rossz általános közérzet, sápadtság, hányás, hát- és hasi fájdalom, mely különösen csecsemőkorban gyakori. Súlyosabb esetekben nehézlégzés, szapora pulzus, illetve magas légzésszám, zavartság alakulhat ki. Az un. atípusos baktériumok által okozott betegség ettől eltérően, alattomosan jelentkezhet - hőemelkedés, fáradékonyság, száraz köhögés, hasmenés, esetleg izületi fájdalmak  bevezető tüneteivel, majd nehézlégzés kialakulásával...

Csecsemőknél, időseknél, legyengült immunrendszerű személyeknél gyakran a jellegzetes és látványos tünetek nélkül fejlődik ki a tüdőgyulladás. Az újszülöttkori tüdőgyulladás során az étvágy romlása, hőemelkedés, esetleg a testhőmérséklet csökkenése, sápadtság, és szapora szívműködés észlelhető, a baba elesett benyomást kelt. Az idős emberek tüdőgyulladása esetén  is gyakran hiányzik a magas láz.

Vizsgálatok és kezelés

A hagyományos orvosi vizsgálat mellett, tüdőgyulladás gyanúja esetén mellkas röntgenvizsgálata bizonyítja a betegség fennállását. A kezdődő tüdőgyulladás azonban 24-48 órán belül még sokszor nem ad radiológiai eltérést. Emellett a laboratóriumi vizsgálatok is (pl. vérkép, CRP, vörösvértest-süllyedés) közelebb vihetik az orvost a betegség megítéléséhez.

A bakteriális eredetűnek tartott tüdőgyulladásokat antibiotikumokkal kezeljük. Gyakran előfordul, hogy széles spektrumú vagy egyszerre kétféle antibiotikum adására kényszerül a kezelőorvos, hiszen általában nem áll a rendelkezésére mikrobiológiai diagnózis, azaz nem tudhatja, legfeljebb csak sejtheti, milyen típusú kórokozó okozhatta a beteg tüdőgyulladását. A tüdőgyulladást kiváltó baktériumok egyik felére hatnak a penicillinek - penicillin-származékok, az atípusos baktériumok ellen viszont hatástalanok. Ha a beteg állapota súlyos, nincs idő bakterológiai eredményekre várni, empirikusan - azaz „vakon” kell elkezdeni a beteg kezelését, ekkor két különböző támadáspontú, a felmerülő kórokozók mindegyikére ható antibotikumra lehet szükség.

A vírusok által okozott tüdőgyulladásokra nem hatnak az antibiotikumok, viszont a vírusfertőzések talaján kialakuló bakteriális felülfertőzések kezelésére, ill. ennek megelőzése céljából  antibiotikum adása szükséges, influenzás fertőzés esetében azonnal megkezdett antivirális kezelés mellett. A lázcsillapítás és a rendszeres folyadékpótlás minden esetben  elengedhetetlen.

Megelőzés: kinek kötelező a védőoltás?

A tüdőgyulladások teljes biztonsággal nem védhetők ki. A megelőzés lényeges eleme a tüdő és a hörgők egészséges működésének biztosítása. A dohányzás önmagában is krónikus hörgőgyulladást vált ki és tart fenn. Egyetlen szál cigaretta elszívása órákra megbénítja a hörgőrendszer legfontosabb öntisztító rendszerének, a csillószőröknek a működését, így jelentősen lassítja a beteg gyógyulását. A dohányzás abbahagyása így jelentősen csökkenti a tüdőgyulladás kialakulásának a kockázatát, mivel leszokás után helyreáll a tüdő öntisztuló képessége.

Az influenza elleni védőoltással megelőzhető az influenza fertőzések 50-80 százaléka, és a halálos szövődmények (pl. tüdőgyulladás) akár 90 százaléka is. Ezért minden idős és krónikus beteg embernek évente meg kellene kapnia az influenza elleni védőoltást.

A pneumococcusok okozzák a tüdőgyulladások jelentős részét, és különösen időseknél, valamint krónikus betegeknél igen súlyos lehet a lefolyásuk. A leggyakrabban súlyos tüdőgyulladást okozó, 23 pneumococcus törzs ellen létezik védőoltás, amelyet a krónikus betegeknek, illetve 65 éves kor felett mindenkinek meg kellene kapnia 5 évenként. A pneumococcus elleni védőoltás különösen fontos, gyakorlatilag kötelező lépirtottaknak, illetve sarlósejtes vérszegénységben szenvedőknek.

Forrás: www.tudokozpont.hu
Fotó: canonier: Bitte husten