A kapcsolatkiépítés módja kétféle: eleinte elsősorban a gyermek környezete az aktív, s a gyermek reagál rá, majd a gyermek maga is igyekszik egyre többet megismerni az őt körülvevő világból. A sérült gyermeknél ugyanez a folyamat, csak lassabban, meg-megtorpanó vagy egyenletlen tempóban történik.
Az első kapcsolatfelvétel alapfeltétele a szemkontaktus szülő és gyermek között. Minden szülő, mihelyt észreveszi, hogy a gyermek figyel dolgokra, a szemébe néz /fixál/, valamelyest megkönnyebbül, s igyekszik minél gyakrabban előidézni ezt a helyzetet azzal, hogy sokat beszél gyermekével, s közben mosolyog rá. Később erre a gyermek, a lassabban fejlődő is, egy halvány mosollyal, majd egy-egy hanggal válaszol is. E folyamat tehát jellegét tekintve azonos az egészséges és az eltérő fejlődésű gyermekeknél egyaránt. Ezzel is jelezhető, hogy a lassúbb fejlődésű gyermek ugyanúgy emberként nyilvánul meg, ugyanúgy kapcsolatokra vágyik.
Az első kapcsolatkiépítések folyamata egyben rengeteg megfigyelésre is alkalmat ad. Nagyon lényeges például, hogy koraszülött gyermeknél ebben az időszakban lehet jól megfigyelni, nincs-e károsodás a gyermek látásában, hallásában, ekkor lehet észrevenni az első figyelmeztető jeleket, pl.
-
ha a 6-8. hét elteltével nem követi tekintetével a fényt vagy a mozgást, jelezheti, hogy gond lehet a szemével,
-
ha a fényt, mozgást követi, de nem néz a szülő szemébe, felmerülhet az autizmus gyanúja.
-
Ha a hangokra nem ad visszajelzést, vagy nem ad ki hangokat, valamilyen fokú halláskárosodás lehetséges.
Ilyenkor érdemes felhívni erre a gyermekorvos figyelmét, mert koraszülötteknél sajnos elég gyakran előforduló károsodások ezek.
Nagyon fiatal korban felismerhetőek a mozgás korlátozottságára utaló jelek is: túl nyugodt, nem reagál hangokra, változásokra "kézzel-lábbal", nem reppennek a kezei, kézbevételkor teljesen ellazul, tapintásra túl puha az izomzat, vagy épp túl feszes, görcsös. Később nem nyúl a tárgyak felé, nem játszik a kezével sem, a fejét sem tartja meg.
Lánygyermekeknél fordul elő gyakrabban a csípőficam néven ismert rendellenesség, amit a csecsemőgondozáson rendszeresen ellenőriznek, jól kezelhető, de ha elhanyagoljuk, egész életre kiható károsodást szenved a kislány.
Minkét nembeli gyermekeknél előfordulhat már igen pici korban, hogy nem alakul ki a lábfej boltozata /lúdtalp/, ami később komoly gerincproblémákhoz vezethet..
Legsúlyosabb fejlődési rendellenességek között az agyi károsodásra visszavezethető, genetikai vagy traumatikus értelmi fogyatékosság, a súlyos mozgáskorlátozottság, illetve valamely végtag hiánya szerepel. De ezekben az esetekben is sokat lehet javítani a fejlődés ütemén, a gyermek állapotán.
Összességében elmondható, hogy a sérült gyermek fejleszthető - és akar is fejlődni!
Sérült gyermek gondozása és nevelése I.
Sérült gyermek gondozása és nevelése III.
Sérült gyermek gondozása és nevelése IV.
.jpg){kind=small}