Az autista mintha egy üvegbúra alatt élne; nincs valódi kapcsolata az emberi külvilággal (nem képes átlátni a másik ember, a többi ember gondolkodásának és viselkedésének okát, célját, szerkezetét, nem tudja, hogy milyen helyzetben mi várható, ez szorongóvá, időnként izgatottá teszi). A tárgyak érdeklik, nem a személyek. Az őt körülvevő tárgyak, szokások állandósága fontos számára.
Az autisták sokszor nem, vagy késve tanulnak meg beszélni. Furcsán beszélnek. A hallott mondatot visszhangozzák. "Kérsz kakaót?" - kérdi a szülő, mire az autisztikus zavarban szenvedő gyerek válasza, ugyanazzal a hangsúllyal: "Kérsz kakaót?" -, amit ahelyett mond, hogy: "Kérek." Ez azzal is összefügg, hogy nem használnak - vagy sokáig nem használnak - "én"-t; harmadik személyben beszélnek magukról. A viselkedésben és a beszédben gyakran jelenik meg az ismételgetés. Bizarr szokások, szertartások alakulhatnak ki. (Körbeforgás, pörgetés, bizonyos útvonalak kényszeres bejárása.) Ha ezekben akadályozzák a gyereket, dührohamban törhet ki (ilyenkor a külvilág számára "rosszul neveltnek, hisztisnek" tűnhet). A környezet megváltozása (például a szoba átrendezése), vagy a napi szokásos tevékenység egy mozzanatának megakadályozása (például egy meghatározott tévéműsor megnézése, mint az Esőemberben) szintén ilyen rohamokat válthat ki.
El szokták mondani - és ezt is láthattuk az Esőemberben -, hogy az autistáknak különleges képességeik lehetnek. (Albert Einsteinre is szoktak hivatkozni, akin sokan felismerni vélik az autisztikus viselkedési zavar - konkrétan az Asperger-szindróma- jegyeit.) De ez természetesen nem mindig van így. Ha igen: extrém - szélsőségesen jó - memóriájuk lehet bizonyos dolgokban, adatokban, vagy erőteljes speciális érdeklődésük (például közlekedés, útvonalak iránt). Matematikai képességek bontakozhatnak ki, melyekben szintén a memóriának, az emlékezetnek lehet szerepe. Előfordulhat még a számok meghökkentő képi látása (a kiszóródott nagy doboz gyufára tüstént rámondja, hogy 326 - és megszámolás után kiderül, hogy igaza van), vagy a kifejlett zenei érzék. (Van olyan autisztikus zavarban szenvedő gyerek, aki nem beszél, de énekel.)
A tudomány mai álláspontja szerint az autisztikus zavar veleszületett rendellenesség, és nem nevelési hiba. Kialakulásáról nem tehet a szülő (ellentétben a korábbi elméletekkel, melyek a hideg, "frizsiderszülőket" hibáztatták).
Ma már meglehetősen fejlett kezelési módok jelentősen javíthatják az autisztikus zavarban szenvedők egy részének világgal való kapcsolatát és önálló, hatékony életvitelük kialakulását. Igen, minél korábban kezdődik ez a kezelés, annál hatékonyabb lehet (sokszor a szülőket is bevonják a gyerek kezelése mellett a tréningekbe / son-rice módszer/, hogy elősegítsék a kezelési technikák megtanulását és otthoni alkalmazását). Sok gyerek megfelelő kezelés után - enyhébb esetben e nélkül is - bevonható az integrált oktatásba, s ez további fejlesztő hatást gyakorol. Súlyosabb esetekben a speciális képzést kell folytatni. Az sem tagadható, hogy az esetek egy részében ez a zavar értelmi fogyatékossággal társul.
Mikortól autizmus és meddig csak autisztikus viselkedés? Mire mondhatjuk, hogy ez már autizmus?
Az autisztikus zavarok egyik jeles magyar szakembere, Weiss Mária szerint egy folytonos skála mentén helyezkednek el az emberek az autistától az autisztikus vonásokat nagyobb vagy kisebb mértékben mutatókon át az úgynevezett normálisig (hozzátéve, hogy még az "abszolút normális"- nál - ha volna ilyen - is előbukkanhat némi kis autisztikus tulajdonság).
.jpg){kind=small}