Ejtsünk néhány szót a pszichomotorikáról!
Amint azt a neve is mutatja, ez a kezelési mód abból a koncepcióból indul ki, hogy a motorika (mozgás) és a psziché fejlődése összefüggésben állnak egymással.
Mindent amit a gyermek megtanul, egyedül kell megtapasztalnia, éreznie. Ha ezek az ingerek hiányoznak, akkor elhúzódhat szellemi és testi fejlődése.
A legtöbb gyermekben él egy veleszületett vágy a kutatás, feltalálás iránt. Kíváncsiak, kérdeznek és meg akarják élni, tapasztalni mindazt, ami körülöttük történik. Itt lép be a pszichomotorika, mely arra alapozza terápiáját, hogy a motorika és a psziché fejlesztése szorosan összekapcsolható, észlelés és mozgás egyszerre taníthatók.
„Pszichomotorika-órán” a közös feladatmegoldásra helyeződik a hangsúly, az efölötti öröm és jókedv pedig magukkal hozzák a sikerélményt. Fontos, hogy senkit sem kényszerítenek olyasvalamire, amit nem akar megtenni, hiszen a gyermek maga is hamar rájön, hogy valamit önállóan megtervezni, felépíteni, majd saját munkánk gyümölcsét kipróbálni, milyen felemelő érzés lehet.
A csoportok 8-10 fősek, így lehetőség nyílik minden gyermekkel külön is foglalkozni, lassan, lépésenként, egyéni tempóban haladni, megóvva őket a teljesítési kényszertől.
Alapelv minden gyermekre azonos mértékben odafigyelni, türelemmel viseltetni feléjük.
Minden gyermek megtanul odafigyelni gyengébben szereplő társaira az órák során.
Ebben a „tornacsoportban” a gyermekek határozzák meg a tempót.
Azoknak a gyermekeknek ajánlott, akik észlelési, koncentrációs, magatartásbeli, beszédfejlődési, mozgási zavarokkal, mozgásbeli fogyatékossággal élnek.
.jpg){kind=small}