A halogatás önszabotázs!

"Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban, és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: segíthetek?
Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki, és mondta, hogy azt kéri.
A lány megkérdezte, hogy becsomagolja-e? Erre azt felelte a fiú: igen.
A lány bement a raktárba, és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek. Meg akarta hívni a lányt, de nem merte, úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával.
Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta, hogy a srác épp aznap meghalt.
A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt.
Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki.
Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielőtt túl késő lenne.
Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.
Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz!"

Részlet az Erőleves a léleknek c. könyvből...


A halogatás népbetegség.


Világszerte, nap mint nap kapcsolatok mennek tönkre, lehetőségek úsznak el, boldog pillanatokat veszítenek el emberek, csak azért, mert nem tesznek meg valamit MOST. De vajon belegondolunk, hogy mikor lesz vége? Meddig halogatjuk a dolgokat minden reális indok nélkül?

Néha csak akkor szembesülünk vele, amikor már túl késő. A temetők visszhangoznak a fájdalmas mondattól: Sose mondtam el neki, mennyire szerettem...

De a kevésbé szörnyű és visszavonhatatlan esetek is sok fölösleges kínt és szenvedést okoznak! Előfordult már veled, hogy fel akartad hívni egy rég barátodat, de valami apróság miatt nem tetted, majd újra elfelejtetted, aztán nem tetted, mert nagy volt a zaj, és a végén úgy kiment a fejedből, hogy évekkel később jutott eszedbe?

Ki tudja mit veszítettél ez alatt az idő alatt? Néhány kedves szót, vagy valami komolyabbat? De hogy veszítettél, az szinte teljesen biztos.


Na de akkor miért csináljuk mégis?


Hát mert jó. Mert menedék, mert megvéd minket, mert megnyugtat, és biztonságot ad.

Elsősorban akkor szoktunk halogatni, ha valami kellemetlen dologról van szó. Sőt a kellemetlenség nem is a megfelelő szó - jobb a kényelmetlen! Hiszen egy kedves barátot felhívni, vagy megmondani a szüleidnek, mennyire szereted őket valószínűleg egyáltalán nem kellemetlen, de mindenképpen ki kellene lépned a kényelmi zónádból. Hiszen fogalmad sincs mit fogsz mondani, hogyan fog a másik reagálni, sorolhatnám...

Az is lehet, hogy félsz valamitől. Például a kudarcélménytől, vagy attól, hogy bajt csinálsz, és valami meg fog változni. Rossz hírem van: általában semmit se tenni sokkal rosszabb, mint hibázni. Erre szokták mondani "csináld rosszul, de gyorsan"! És ez a mondat nem a trehányságra buzdít, hanem arra, hogy merj hibázni, mert majd tanulsz belőle, és legközelebb jobban csinálod! De ígérem, erről még fogok sokat írni, mert van mit, és sok igazi AHA élményt nyújthat!

Tehát bizonytalanság, kényelmetlenség, kellemetlenség vár rád, ha megteszed azt a bizonyos lépést, legalábbis így érzed. És ezért szeretnél elmenekülni. Stresszel a helyzet, Te pedig vergődnél, szabadulnál, de a szíved, és az eszed, vagy épp a lelkiismereted tudja, hogy meg kell tenned azt a lépést.

Se nemet, se igent nem tudsz mondani, és ezért megszületik a félmegoldás. Majd holnap.

A lelkiismeretednek egy szava se lehet, mert Te tényleg nem akarsz elmenekülni a feladat elől, csak épp most nem alkalmas. És valószínűleg el is hiszed magadnak, hogy meg akarod csinálni holnap. Csak az a baj, hogy holnap még egyszerűbb lesz nemet mondani, mert már egyszer megtetted.


Majd holnap kevesebbet eszek, majd holnap tornázok - Vigyázat! Veszélyes terület!


A fogyókúra, és a mozgás gyakori csapdája a halogatás. "Beleestem, benne vagyok, többet ki már nem mászhatok"... Aki csak egyszer is a csapda környékére tévedt, sokat tudna mesélni a dologról. Ha jól sejtem, Te is ebbe a körbe tartozol! Mert annyi mindenre rá lehet fogni, hogy miért nem megy!

"Vendégségben nem szeretnéd megbántani a háziasszonyt. A közös étkezés fontos egy család életében. Ma fáj a fejed, szóval nem kapcsolod be a fitneszvideót. A férjedre is kell időt szánni, és ezt sehonnan máshonnan nem lehet elvenni, mint a futásra szánt időből."

De elég ok az is, hogy "nekem ez jár". És pont. És kényeztetés - jutalmazás címén elrontasz mindent, amiért küzdöttél.

Ne kövesd el azt a hibát, hogy egy ilyen apróságon hagyod elcsúszni a dolgot! Az őszinteség önmagaddal szemben kitűnő gyógyír - kézen fogva a folyamatos tudatosítással.

Oké, egy szóval se mondtam, hogy nem lehet néha pihit tartani, megbotlani, vagy valamit a szépség elé helyezni. Sőt, ezekre mind szükség van!

Itt "majd holnap" van a kényes pont. A második napon múlik minden! Hogy vissza tudsz-e térni. Hogy szünetről volt szó, vagy halogatásról. Tehát engedd át magad a "bűnözés" élményének, de másnap nagyon figyelj oda magadra! Ha megújult erővel vágsz neki, hurrá! De ha nincs kedved, és legszívesebben élveznéd tovább a tegnapot, végezd el az 5 lépéses gyakorlatot!


5 lépés, hogy végül mégis megtedd!


1.Első lépés: ÉSZLELD AZONNAL!

A jelek egyértelműek, ha ezeket együtt észleld, érdemes alaposabban elgondolkodnod: El akarsz halasztani egy feladatot. Közben "vitatkozol magaddal". Félelmet, tiltakozást vált ki belőled a dolog, kellemetlennek érzed. Közben valamilyen okból mégis tudod, hogy meg kell csinálnod. Úgy érzed, legszívesebben egy varázspálcával eltűntetnéd a feladatot, mintha soha nem is lett volna - hogy bűntudatot se kelljen érezned.

Nézz szembe magaddal, és mondd: Halogatni akarok! Ez még nem baj, teljesen természetes, de megoldást kell rá találnom, mielőtt még nagyobb baj lesz!

2. Második lépés: TUDATOSÍTSD!

Ha a legnagyobb probléma, hogy el akarsz menekülni a feladat elől, akkor a legjobb amit tehetsz, ha szembenézel ezzel a menekülési vágyaddal. Tedd fel a kérdést: Miért akarok nemet mondani? És miért akarok igent mondani?

Jó esetben az eredmény akár az is lehet, hogy kimondva már az összes félelmed/rossz érzésed egész butaságnak hangzik, a pozitív érveid pedig még mindig meggyőzőek. Ezzel probléma megoldva, máris jó kedvvel, és megerősödött önbizalommal vághatsz neki annak a bizonyos feladatnak!

Itt fontos, hogy őszinte legyél. Lehet, hogy az egyetlen okod a lustaság, vagy egyéb olyan tulajdonságok, amikkel nem szívesen nézel szemben. De ha bevallod magadnak, máris megoldottad félig!

3. Harmadik lépés: ÖSSZEHASONLÍTÁS

Ha a halogatás okai jogosnak tűnnek, nem vagy könnyű helyzetben. Ilyenkor a legjobb módszer, ha összehasonlítod a legrosszabb dolgot, ami akkor történhet, ha megteszed, és ami akkor történhet, ha nem teszel semmit, és tovább halogatsz.

Egy fogyókúra esetén például ha azt mondod, hogy folytatod az előírt étrendet, a legrosszabb, ami történhet, hogy kimaradsz a pizzából. hogy meg kell sütnöd a finom vacsorát a családodnak, és melléjük kell ülnöd, amivel még nincs is baj, de ők ott fogják enni az illatozó finom kajákat, te pedig a saját, íztelen vacsorádat.

Ha halogatsz, a legrosszabb, ami történhet, az a folyamatos maró bűntudat, a bukás érzése, elégedetlenség, stb.

Az érzéseket hasonlítsd össze! De vigyázz! Nem biztos, hogy a pozitív dolog (a fogyókúra) fog nyerni! Lehet, hogy a halogatás, még így is. Bár általában a tudatosított szinten már nem.

De rossz hírem van: ha tényleg a halogatás győz, halálra van ítélve a fogyókúrád - ÚGY, ahogy ÉPPEN csinálod!!! Valószínűleg érdemesebb most emelt fővel kiszállnod, NEMet mondanod, és találnod egy jobb motivációt, egy jobb módszert, egy jobb célt! És máshogy belevágni!

Miért, nem ciki kiszállni? Nézd... A különbség épp annyi, mint hogy leszállsz a lóról, vagy leesel a lóról...

4. Negyedik lépés: DÖNTÉSHELYZETBEN VAGY!

Vagy ha még nem, hát legyél! Szabj egy nagyon szoros határidőt! Mondd azt, hogy ha péntek délutánig nem mondtam se nemet, se igent, akkor nemet mondtam! És ezt mondd el másoknak is, hadd kérjék rajtad számon!

Így ha eljön a szombat reggel, mindenképpen döntést hoztál. Ha nem hoztál döntést az is NEM.

5. Ötödik lépés: ERŐSÍTSD MEG!

Elhatároztad, hogy még aznap este 8-ig döntesz (és akkor rögtön bele is vágsz a megvalósításba), elmondtad a férjednek, tudod, hogy az a helyes, ha igent mondasz, mégis tele vagy félelmekkel, aggodalmakkal, vagy csak úgy érzed, kellemesebb lenne valami mást csinálni, nemet mondani. Altasd el ideiglenesen a benned lakó kisördgöt, aki nemet akar mondani! Nem kell túl sokáig, csak este 8-ig, tudod... :))

Halgass lelkesítő szövegeket, nézz lélekemelő videókat, képzeld el, milyen előnye lehet, ha továbbmész, beszélgess egy barátnőddel/barátoddal, aki fel tud lelkesíteni, vagy mondogass magadban egy mondatot, ami hat rád, és ami lelkesít!

Vagy bármi mást. A lényeg, hogy emelkedett hangulatban legyél a döntés pillanatában. Tudod, a cél jó, megéri egy picit rászedni a saját érzelmeidet!


VÉGET ért a móka mára...


Hamarosan újra találkozunk...