A múlt év utolsó napjaiban ebédmeghívást kaptam egy kedves barátomtól egy étterembe. Nála azonban porszem került a gépezetbe, ugyanis úgy esett, hogy egyedül ültem az üres étteremben - se más vendégek, se a barátom sehol. Nemigen fordul velem elő ilyesmi, de vele se nagyon, szégyelte magát rendesen. Én meg - ha már ott voltam - megebédeltem egyedül. Bár ne tettem volna! Ritka ízetlen, karakter nélküli ételt kaptam, dühödten rakosgattam a villával a számba az ehetőnek mutatkozó darabokat, de hát a fűszer nélküliségen, sótlanságon semmi sem segít. Sietve távoztam a tett helyszínéről, és már akkor tudtam, hogy el fogom készíteni az egyáltalán nem bonyolult fogást. Nos, ma sor került erre is. Felhasználtam hozzá az Uramtól kapott isteni szicíliai pestot is (Villa Reale, valóban isteni, ezt véletlenül valamiért nem dúsítják krumplival, nahát, nahát...).
Hozzávalók 3 főre:
másfél csirkemell filé
3-4 evőkanál pesto
1 csomag mozzarella
só, bors, sült csirke fűszerkeverék
olívaolaj
2 dkg vaj
Elkészítés:
A húsdarabokat felda
rabolom úgy, hogy kb. tenyérnyiek legyenek, ha szükséges, klopfolóval kicsit megkezelem őket. Sót, borsot és csirke fűszerkeveréket kapnak, majd olívaolaj és vaj felforrósított keverékén mindkét oldalukat pirosra sütöm. Nem kell neki sok idő, de legyen szép színe mindkét felének. Amikor elkészül, tűzálló tálba szedem át a húsokat, egy rétegben elterítem, aláöntöm a serpenyőben maradt zsiradékot, és egyenletesen elkenek rajtuk néhány evőkanálnyi pestot, majd a felszeletelt mozzarellával befedem az egészet. 200 fokos sütőben (légkeveréssel) néhány perc alatt átsütöm az ételt.
A burgonyapürét ma úgy készítettem, hogy amíg a krumpli főtt, felforrósítottam a püréhez szükséges tejmennyiséget, beleszórtam sárfányos szeklicét egy nagyobbacska csipettel, majd állni hagytam. A sáfrány gyönyörűen megszínezte a tejet, ezáltal a pürének is adott egy étvágygerjesztő színt.
Forrás: http://fakanal.freeblog.hu
.jpg){kind=small}