A fenti szöveg idézet Galla Miklós önálló estjének egy részletéből, melyet volt szerencsém néhány évvel ezelőtt megtekinteni. Milyen igaz: az emberek hajlamosak körülvenni magukat mindenféle – olykor felesleges - tárggyal. Cucc van a zsebünkben, a retikülünkben, az autónkban, és persze az otthonunkban is.
Lakásunk könnyen megtelhet holmikkal, innen-onnan összeszedett dolgokkal: a bútorokon és a hétköznapokon használatos tárgyakon kívül ott vannak például a régi emlékek (levelek, kagylók, kövek, képek, külföldről kapott kis tágyi ajándékok), az elnyűtt ruhadarabok, több tucat öngyújtó és hasonlók. Vannak emberek, akik rendszerezik, dobozokba teszik cuccaikat, a dobozokat leviszik a garázsba vagy fel a padlásra, és csak nagyon ritkán nyúlnak hozzájuk. Ilyenkor általában nem zavaró a felesleges tárgyak jelenléte, hiszen nem is nagyon szembesülünk azzal minden nap, hogy miből mennyi halmozódott fel. Vannak olyan embertársaink azonban, akik szeretik körülvenni magukat emlékekkel és mindenféle – mások számára talán feleslegesnek tűnő - holmikkal, amiket az évek során gyűjtöttek be. A holmihalmaz valós nagyságával mégis leginkább akkor szembesül az ember, amikor elhatározza, hogy új házba költözik.
Sokszor én is megtapasztaltam az évek során felhalmozott temérdek cucc átkát, és mostanában, a sokadik – belföldi és külföldi – költözéssel a hátam mögött és a plusszal, amit párom holmijai képviselnek, gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon mi értelme van ennek a gyűjtögetésnek. A legutóbbi költözésnél már kicsit rutinosabbnak tűnhettem talán, mert a régi „jó lesz ez még valamire” jelmondat helyett a „francba vele, csak a helyet foglalja” jelmondatot tűztem ki a költözés-hadjárat képzeletbeli zászlajára. Az én drága szerelmem lézerkardjától azonban, amit egyik szülinapjára kapott (azt hiszem, a harmincadikra...), még nem sikerült megszabadulnom, és gyanítom, hogy még hatvanévesen is az egyik sarokból a másikba fogom pakolászni, de talán ennyi még belefér.
Persze segítségnek ott van a bolhapiac, a különböző itthoni és külföldi adok-veszek weboldalak, de persze a kukába történő dobás lehetőségét se felejtsük el (mondjuk én ezt valamiért speciel nem nagyon szeretem). Van egy személyes kedvenc és bevált módszerem, melynek lényege, hogy egy-egy ilyen költözés előtt általában rendezek egy házi bolhapiacot, és áthívva a barátokat és a rokonokat, megpróbálok megszabadulni a felesleges holmiktól. Igyekszem mindig úgy rendezni a dolgot, hogy nehogy véletlenül úgy tűnjön, hogy az invitálás csak és kizárólag azért esett meg, hogy az amúgy is hatalmas bőröndöket és dobozokat anékül be tudjam zárni, hogy a rájuk kellene ülnöm. A helyzetet még jobban könnyíti az az eset, amikor az embernek vannak testvérei, és ezáltal unokahugai és/vagy unokaöccsei, akik nagyon tudnak örülni mindenféle régi játéknak és egyéb mütyűröknek. Tehát beszéljük csak rá bátran szeretteinket ezekre a portyákra. Nemcsak népszerűek leszük, hanem több tér is áll majd a rendelkezésünkre, vagy pedig ha költözésről van szó, nem kell annyit pakolászni. Nekem ezzel a módszerrel sikerült az évek során olyan tárgyaktól megszabadulnom, mint például: bumeráng, törött képkeret, egy-két felesleges egérpad, hotelekből elcsent többéves szappan és hasonlók.
Valóban érdemes szortírozni néha és elgondolkozni, hogy mi az, ami tényleg hasznos, és mi az, amit csak az egyik fiókból a másikba teszünk. Persze azért a nagypapa százéves bélyeggyűjteményét és a gyerekkori naplónkat őrizzük meg jól, mert azok valóban pótolhatatlanok lehetnek, és hát ugyebár eljön a nap, amikor unokáink is elkezdik gyűjteni a cuccot, ha akarják, ha nem.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Hasznos holmik? |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
A természetes háztartás nagyágyúi
Kerka
#26
2011. április 03. 01:42:49 | vasárnap |
Kedves Mindenki!
A verseny lassan a végéhez közeledik, ezért egy komment formájában szeretném itt és most megköszönni nektek, hogy elolvastátok a cikkemet! Nagyon örultem a hozzászólásoknak is, jól esett a sok pozitív visszajelzés és gondolat. További jó olvasgatast kívánok mindenkinek itt, a csaladinet.hu oldalon és remélem eszetekbe jutok majd a következő költözésnél! Kerka
|
|
|
|
Kerka
#25
2011. április 03. 01:35:47 | vasárnap |
Igazad van, Kreastie. Kell, hogy legyen néhany kedvenc tárgy, kép vagy emlék, ami mindenhova elkísér! Persze nem hátrány, ha ezen tárgyak nem hatalmasak
|
|
|
|
kreastie
#24
2011. március 29. 15:47:59 | kedd |
Abszolút ismerős helyzet, nekem a költözés után a szüleim garázsát és egy teljes szobát töltöttek meg a holmijaim (hozzáteszem egy bőrönddel költöztem) és nincs szívem semmit sem kidobni.
Azóta az új lakás is megtelt hasznos holmikkal: csigaházak az ablakban stb. De azért szerintem néha ezek a dolgok teszik a mienkké a lakást és ezektől érzed magad otthon benne.
|
|
|
|
Kerka
#23
2011. március 15. 04:44:07 | kedd |
Köszönöm a hozzászólásodat, kedves "AlexandraK"!
A "garage sale" és a vásár kapcsán eszembe jutott még a dolog angliai verziója, a "car boot sale". Ezeken a meghirdetett vásárokon az emberek a kocsijukból árulják mindazt, amitől meg akarnak szabadulni, bár ha jól tudom, a kocsival történő helyfoglalásért fizetni kell valamilyen nagyon minimális összeget azoknak, akik a vásárt szervezik. Ha esetleg van személyes tapasztalatod ezekkel a vásárokkal kapcsolatban (akár eladóként, akár vásárlóként), arról szívesen olvasnánk! Én sajnos nem jutottam el az angliai vásárokra (hosszabb ideig éltem kint), de legközelebb biztos nem hagyom ki. Kerka
|
|
|
|
AlexandraK
#22
2011. március 14. 23:02:09 | hétfő |
Ilyen vásár nálunk is van, Ausztráliában. Garage sale-nek hívják. Gyakran még az újságban is találkozni az apróhirdetéssel, de legáltalánosabb, hogy az utcában és néhány frekventált helyen van kitéve a papír vagy egy kisebb tábla, hogy hol mettől meddig van az ilyen egyéni kiárusítás.
Még cikkeket is lehet olvasni a témában, hogy hogyan lehet sikeres a garage sale-ed, hogyan érdemes árazni a "termékeket", stb. Azért tudni kell: az ilyen garage sale-ek anyagilag csak a vásárlóknak jó (ugyanúgy, mint az ebay), de nem az eladónak. Az eladó igazi haszna, hogy a dolgait nem dobta ki, nincs szállítási költsége egy lerakó helyre, hanem valaki más használhatja azt, amire neki már nincs szüksége.
|
|
|
|
Kerka
#21
2011. március 14. 18:23:34 | hétfő |
Igen, a vásár is nagyon jó ötlet! Hasznos gyakorlat a gyerekeknek, és a lakóközösségnek sem tesz rosszat egy kis közös, pletykálkodással és beszélgetéssel fűszerezett böngészés:)!
Amerikai filmekben láttam hasonlót: bizonyos hétvégéken az emberek kiteszik a dolgaikat a ház elé és mindennek van egy ára, a szomszédok pedig jöhetnek válogatni. Jó lenne, ha ez a "módszer" is elterjedne itthon. Köszönöm a hozzászólást, "kerteszancsi"! Kerka
|
|
|
|
kerteszancsi
#20
2011. március 14. 14:43:29 | hétfő |
Sziasztok,
Jó, ha családon belül gazdát tudnak cserélni a tárgyak, de az is ügyes eltűntetési módja a megunt holmiknak, ha - mint Amerikában vagy Nyugat-Európában - a család gyerek tagjai fillérekért eladják őket egy "vásár" keretében. Akkor legalább a szomszéd bácsiknál és néniknél porosodnak tovább...
|
|
|
|
Kerka
#19
2011. március 12. 08:34:02 | szombat |
Szia "ataner"!
"összességében véve ettől sokkal szabadabbnak érzem magam és ez jó" Milyen igaz tud ez lenni... Neked is köszönöm a hozzászólást! Kerka
|
|
|
|
Kerka
#18
2011. március 12. 08:30:17 | szombat |
Kedves "AlexandraK"!
Valószínűleg te is úgy vagy vele, hogy azért mégis jobb érzés az, amikor az ember felesleges cuccai a rokonoknál vagy a barátoknál kötnek ki, nem pedig kint a kuka mellett, hogy "hátha elviszi valaki". Arról, amit a kismamaruhákról írtál eszembe jut, hogy a terhességem elején mennyi hasznos (!) holmit kaptam a nővéreimtől (terhesnadrág és hasonlók). Eddig is mindig az éppen aktuálisan várandós testvér kapta meg a "pakkot", legutóbb rajtam volt a sor Amúgy pedig köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy tetszett a cikk! Kerka
|
|
|
|
AlexandraK
#17
2011. március 11. 06:43:18 | péntek |
Nekem is nagyon tetszett a cikk. Otthon annak idején rendszeresen áthívtam a barátnőimet, hogy válogathassanak a "nem kell" ruháimból. Ami meg nekik sem kellett, az ment vidékre az unokatesóimnak, akik meg nagyon örültek nekik.
Mielőtt e cikket elolvastam volna, épp a kismama ruháimat válogattam át, hogy mi az, amit még elteszek a következő alkalomra és mi az, amit eladok az ebayen. A lomtalanítást is nagyon várom, már csak pár hét van addig, mert egy csomó kacatot szeretnék kitenni. De a cikk hatására biztos, hogy most jobban át fogom nézni a szekrényeket, fiókokat és megszabadulok egy csomó cucctól!
|
|
|
|