Egy ilyen időszakban a tőzsdei know-how-val, illetőleg rutinnal nem rendelkező ügyfelek hajlamosak arra, hogy elhamarkodott döntésekkel hibákat kövessenek el. A lehetőség elmulasztása és a tapasztalatlanságból eredő helytelen viselkedés egyaránt előnytelen az ügyfeleink számára, akik ilyenkor megérdemlik a kompetens, józan és világos tanácsadást, amit a szenzációhajhász sajtó nem ad meg (az elismert nemzetközi szaksajtó kivételével). Az alábbiakban ebben szeretnék segítséget nyújtani.
Az Amerikai Egyesül Államok ingatlan- és hitelpiacán, valamint ezzel összefüggésben a teljes pénzügyi szektorban évekig paradicsomi állapotok uralkodtak. Röviden kifejezve a pénz olcsó volt és könnyen hozzá lehetett jutni. A rendkívül kedvező jelzáloghitelek fűtötték az ingatlanpiacot, és az ingatlanok fedezetével felvett pénzek nagy része újra megjelent a befektetési oldalon. A folyamat önmagát táplálta, és a kialakult "spirálból" a kereskedelmi és befektetési bankok, hitelintézetek és lakáskasszák, hedge alapok és a határidős piac sem maradt ki. Túl jó volt az üzlet, túlzottan kecsegtető a nagy haszon.
A tranzakciókban mozgó pénzek mennyiségének egyre kevesebb reális alapja volt, de a gépezet tovább pörgött - majd végül bekövetkezett az, amit egyesek előre jeleztek rámutatva az aránytalanságokra: a túlfeszített lufi kipukkant. Azonnal elkezdődött az elszámolás illetőleg a piac megtisztulása, hasonlóan a 2000 évi internet- vagy más néven "dot.com" lufihoz. A folyamat az USA-ban már hónapok óta tart és egyes nemzetközi tőkepiaci résztvevőket is érintett - de sokkal kisebb mértékben. Amerikában viszont a könnyű pénz spiráljából kiszakított bankok likviditási gondokkal szembesültek (miközben továbbra is óriási vagyonon ülnek). Ez arra kényszeríti őket, hogy fuzionáljanak (Wachovia - JP Morgan?), az állam karjaiba fussanak (AIG, Freddie Mac, Fannie Mae), vagy a csőd küszöbén váljanak valamely konkurens olcsó prédájává (Bear Stearns, Meryll Lynch, Lehmann Brothers). A közhiedelemmel ellentétben az egyébként
profitabilis és hatalmas értéket képviselő cégek nem semmisülnek meg (ezt csak a botrányra éhes sajtó dramatizált főcímei sugallják). A tortát egyszerűen újra felosztják, a gyengébbek beolvadnak, az erősebbek még erősebbek lesznek. Ebben nem is lenne semmi különös. A nagy rendcsinálás viszont már huzamosabb ideje világszerte alacsonyan tartja a tőzsdei indexeket, az egyes régiók ill. iparágak tényleges teljesítményétől és fejlődési kilátásaitól függetlenül. Fontos megérteni ennek főbb okait, mert ez teszi a helyzetet nagyon különlegessé és ebben rejlik az a rendkívüli befektetési lehetőség amelyre fentebb utaltam.
1. Mint említettem, a "lufi" kipukkanása után azon (részben hatalmas) pénzintézeteknél, akik a fent leírt spirálban mértéktelenül részt vettek, egyik pillanatról a másikra pénzhiány keletkezett. Kénytelenek lettek akár veszteségek árán is pénzé tenni a befektetéseiket, és ez a folyamat még nem is fejeződött be teljesen. Az eladások lenyomták (és továbbra is nyomják) a tőzsdei árfolyamokat. A pénz első sorban onnan áramlott ki, ahová előtte előszeretettel tették (ingatlanpiac, BRIC országok, egyéb fejlődő piacok, hedge-alapok stb.). Így ezeken a piacokon és egyes alapoknál, amelyeknek egyébként köze sem volt az amerikai pénz- és hitelpiaci krízishez, nagyobb árfolyamcsökkenés mutatkozott. E csökkenés mögött nem "fundamentális" okok rejlenek. Az egyébként jól fejlődő és nagy jövőbeni potenciállal rendelkező térségek, iparágak és kitűnően működő cégek árfolyama is csökkent! A realisztikus tőzsdei érték és az ár(folyam) közötti olló egyre nagyobbra nyílik. Ha egy (remélem szemléletes) példával élhetek - a mazsolák az összeesett kuglófban most ökölnyi méretűek. Ez teszi a helyzetet befektetői (vásárlói) szemmel rendkívül érdekessé.
2. A bizonytalanság nem kedvez a tőzsdei hangulatnak. A kisebb befektetők unprofesszionálisan reagálnak: államkötvényekbe és pénzpiaci alapokba "mentik át" ("égetik át" jobb kifejezés lenne) a befektetéseiket.
A kisbefektetők irracionális viselkedése viszont a nagykutyák tartózkodása mellett befolyásolóbb tényezővé válik. Az amerikai bankszektor átrendeződése közben még tapasztalható
árfolyamcsökkenések már csak kevés résztvevő és alacsony forgalom mellett zajlanak le. Ez egyébként jó jel. Úgy tűnik ugyanis, hogy a negatív spirál energiája kiveszőben van.
3. Miközben a tőke kényszerűségből kifelé áramlott a tőzsdékről, a befektetői oldalon is megcsappant. Ennek okai egyrészt ismét a nagybefektetők likviditási helyzetében, másrészt az elbizonytalanodott piacban keresendők. A szabad tőke nem tudja még, hogy hová áramoljon és kivár (valamerre mozdul majd - ez biztos).
Az utóbbi időben akárhányszor felreppent egy pozitív hír, ami arra engedett következtetni hogy a rendcsinálás a végéhez közeledik (legutoljára a Freddie Mac és Fannie Mae jelzálogbankok államosításakor) a fejlődő piacok és szektorok valóságos árfolyamtűzijátékkal reagáltak - a következő rossz hírig. Ha megszűnik rajta a nyomás, az ár nagyon hamar felzárkózik az értékhez, ebben rejlik a fent említett, rendkívül előnyös - vásárlói ablak - lényege.
Soha ne felejtsük el, hogy a nyereség szempontjából az előnyös vásárlás a legfontosabb tényező! A piac viszont ritkán teremt olyan helyzeteket, ahol ez a szituáció egyértelműen felismerhető. A rövid távra befektető soha sincsen ilyen pozícióban, de a rugalmas, vagy hosszabb távban gondolkodóknak bűn lenne a ritkán adódó lehetőséget kihagyni.
.jpg){kind=small}