Az élettársi kapcsolat és joghatásai
A családjogi törvény egyik célja a házastársak egymás közötti jogviszonyainak a rendezése, és nem utolsósorban a házasság intézményének védelme.
A házasságkötést a jog kizárólag férfi és nő között engedi meg. Ugyanakkor elismeri azt, hogy nemre való tekintet nélkül létrejöhet két ember között olyan együttélési forma, amelyet szoros érzelmi és gazdasági kapcsolat jellemez. Amennyiben ez az együttélés nő és férfi között áll fenn, úgy az tartalmilag nem különbözik a házassági együttéléstől.
A tartalmi hasonlóság ellenére az élettársi viszony formailag más kapcsolat, és a jog nem emeli a házassági együttélés rangjára. Így a családjogi törvény rendelkezései nem alkalmazhatók az élettársi kapcsolatra, már csak azért sem, mert az élettársi kapcsolat személyi köre tágabb, hiszen házasság csak különböző neműek között jöhet létre. Napjainkban élettársi kapcsolat alatt két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személyt értünk, függetlenül a nemüktől.
Még a nő és férfi között létrejött élettársi kapcsolatban is eltérően jelentkeznek a jogosultságok, mint a házastársi kapcsolatban. Az élettársat nem illeti törvényes öröklési jog, a névviselés joga, az élettársat nem terheli törvényes tartási kötelezettség, és nem áll fenn vele szemben az apasági vélelem, amely szerint apának kell tekinteni azt a személyt, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig, vagy legalább ez az időszak egy részében házasságban élt. Így az élettársi kapcsolatban az apa apasági nyilatkozat tételére jogosult.
Az élettársi kapcsolat fennállásának megállapításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a felek között érzelmi kapcsolat, valamint annak megléte mellett gazdasági közösség is fennáljon. A két személy éljen együtt, rendelkezzenek közös háztartással, harmadik személyekkel szemben vállalják összetartozásukat minden tekintetben.
A bírói gyakorlat alakította ki azokat az elveket, amelyek alapján megállapítható, hogy a gazdasági együttműködés élettársi viszonyt eredményez-e vagy sem.
Elsősorban a közös cél érdekében való együttműködésnek, a közös életvitelnek és a jövedelem közös felhasználásának kell jelentőséget tulajdonítani. Nem állapítható meg élettársi kapcsolat még a szoros érzelmi kötelék ellenére sem abban az esetben például, amikor a felek közösen utaznak, járnak szórakozni, ugyanakkor nem élnek közös háztartásban és saját jövedelmükkel önállóan rendelkeznek.
Megjegyezném, hogy bár az élettársi kapcsolattal általában együtt jár a szexuális kapcsolat is, annak hiánya még nem zárja ki az élettársi közösség fennálását. Érthetően az idősebb korban létrejött élettársi viszonyban a nemi kapcsolat nem döntő elem.
Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyait a Polgári Törvénykönyv rendezi. A törvényi szabályozás szerint az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.
Nincs ezért jelentősége annak, hogy az élettársi kapcsolat fennállása idején vásárolt ingatlan mindkét fél nevére került-e, vagy az adásvételi szerződésben csupán az egyik élettárs szerepelt vevőként, és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kizárólag az ő javára történt. A tulajdonosként a nyilvántartásban nem szereplő élettárs ugyanis bármikor felléphet élettársával szemben azzal az igénnyel, hogy mint élettársával együtt szerző, az ingatlan-nyilvántartásba tulajdoni igénye bejegyzést nyerjen.
Az élettársi viszony érzelmi és gazdasági kapcsolat, sőt, gazdasági egységet jelent. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az élettársak közös tulajdonosai annak, amit együttélésük alatt közös gazdálkodásuk eredményeként szereztek. A közös tulajdon kiterjed arra az esetre is, amikor az egyik fél különvagyonában lévő ingatlanra az életközösség idején értéknövelő beruházást eszközölnek.
Amint a fentiekben láttuk, az élettársak a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Amikor ennek az aránynak a mértékét szeretnénk felderíteni, nem elegendő csak a jövedelmeket összevetni, értékelni kell az élettársak által végzett egyébb tevékenységet is. Így például a háztartási munkát, kiskorú gyermek nevelését. A felek jövedelmi viszonyait, keresetüket, egyéb közreműködésüket az élettársi együttélés teljes időszakára kell felmérni, és így lehet a szerzésben való közreműködés arányát megállapítani.
A fentiek alapján látható, hogy az élettársi viszony és a házasság formailag más kapcsolat. Bár a jog az élettársi viszonyt, az együttélés alapján jogokat és kötelezettségeket keletkeztető kapcsolatként ismeri el, amelyet a maga eszközeivel véd, mégis alacsonyabb rendűként értékel a házasság intézményénél.
Jogi tanácsom a tartósan élettársi kapcsolatot fenntartóknak ezek alapján más nem is kehet, mint, hogy menjenek, és mondják csak ki bátran az igent.