Ha már egyszer pénzügyi neveléssel foglalkozom, akkor itt az ideje, hogy csiszoljunk még egy kicsit pénzügyi intelligenciánkon, és megbeszéljük, mi a bánatos kakukkfüttyért nem megy ennyi jó munkás embernek, hogy valami értelmes módon tudjon bánni a pénzzel. Pedig az eszével valószínűleg a nagy többség csak felfogja, hogy ez így nem jó, talán még azt is, hogy hogyan kéne máshogy, aztán képes mégis ezredjére is ugyanabba a marhaságba beleszaladni. Mintha mindig ugyanaz a lemez akadna meg. És ez nem is jár messze az igazságtól. Mert hogy a mi merevlemezünkről van szó.
Evolúciós pszichológiai magyarázatot ígértem, hát foglalkozzunk egy kicsit az evolúciónkkal. Az úgy kezdődött, hogy miután elmondhattuk magunkról, hogy végre homo sapiens lettünk, még eltartott egy darabig, mire a történelem komolyan jegyezni kezdte az emberek ténykedését. Az őskor ugyan kb. 4-6 millió évvel ezelőtt kezdődött, mert ekkor jelentek meg az első emberfélék, de mi elégedjünk meg kizárólag saját magunkkal, a homo sapiensszel. Ugyanis nekünk – érthető módon – ez a lényeg. Még akkor is 160.000 évvel kell visszanézni az időben Jézus születése elé. És mindez tartott i.e. kb. 7000-ig, amíg meg nem jelent a gazdálkodás, vagyis a földművelés és az állattenyésztés. Akárhogy számolom is, ez akkor is 153.000 évre tehető, amíg a társadalmi, gazdasági viszonyok nem, vagy csak irgalmatlanul lassan fejlődtek. Ez volt a pionír-időszak, ha szabad így fogalmazni, amikor a vadászó-halászó-gyűjtögető-vándorló törzsi életmód dívott. És ez az időszak elég hosszú is volt ahhoz, hogy bizonyos minták úgy beleégjenek az embernek, mint fajnak az agyába, mint az alapprogramok a ROM-ba: akármit is csinálunk, ezek döntési, választási helyzetben mindig a racionalitás elé fognak tolakodni. A különbség a BAR-listás, de legalábbis a hitelekben, tartozásokban úszó, és a sikeres pénzügyi életvitelt folytató jó munkás ember között összesen csak annyi, hogy megtanulta-e ezt a ROM-programot minden egyes alkalommal a lomtárba tenni, valahányszor csak feljön a pop-upja… Mert hogy minden egyes rendszerindításkor előjön még a lomtárból is, az tutti, mert figyelmen kívül hagyni, hibernálni még csak-csak lehet, de véglegesen törölni, azt nem.
Milyen programot futtat a pénz kapcsán az agyunk? Hát csak azt, amit még ősember korában megtanult: az van, ami ma van. Ami ma megvan, az a biztos, a jövő az bizonytalan, kiszámíthatatlan, tehát nem is számolunk vele. Ez egyenesen következik is az ősemberünk lehetőségeiből, életkörülményeiből: növényt még nem termesztett, állatot még nem tenyésztett, tehát nem voltak tartalékai. Ha véletlenül el is ejtett egy-egy vadat, még akkor is, ha az mammut volt, nem ment vele sokra: egy napig vígan volt az egész törzs, a jégkorszakban talán kettőig (ha ügyesen védték a maradékot a barlangi medvétől), aztán kifújt. Nem léteztek ugyanis tartósító eljárások, amivel tartalékolni lehetett volna a húst. Azt pedig hamar megtanulta emberünk, hogy a másnapos hússal jobb, ha nem kezd, ha nem akarja kockáztatni a szép törzsi temetést. Ha valamilyen oknál fogva mégis túlélte volna a hús a másnapot, akkor viszont a fenevadakat csalogatta volna csak vele a törzshöz. Tehát gyorsan szabadulni kellett tőle.
Hogyan is élt ezek alapján az ősember? Élt a mának. Minden a MOST-ról szólt. Minden MOST kellett neki és AZONNAL, na meg RÖGTÖN. Ha valamihez hozzájutsz, akkor gyorsan csinálj bulit a törzsnek, hogy legalább a nagyja ne menjen kárba, aztán hogy mi lesz holnap? Ki tudja, majd megpróbálod túlélni azt is valahogy. (Nézze meg mindenki, hogyan élnek a fősulisok, egyetemisták. Az ő életvitelük hasonlít legjobban az ősemberéhez: haverok, buli, diákhitel…)
És itt a másik fontos pont, ami sokat számít az eladósodottak, meg a BAR-listások motivációiban: a túlélés minden eszközt szentesít. Egy ideig még az is normális volt, hogy a törzs tagjai egymást csapkodták kupán, csak hogy megszerezzék a másiktól, ami nekik a túléléshez kellett. Aztán legalább arra ráéreztek, hogy éppen a túlélés érdekében jobb, ha minimum a törzs tagjai összedolgoznak és védik egymást, úgyhogy erről – evolúciós léptékben legalábbis – hamar leszoktak. Valahonnan mégis meg kellett szerezni az életben maradáshoz szükséges javakat még ínséges időkben is, így aztán egyszerűbb volt a törzs tagjainak összefogni, és nekimenni a másik törzsnek. Ebben a mi számunkra most nem az a lényeg, hogy erőszakkal vették el, hanem az, hogy a máséval toldották meg a sajátjukat. Szemrebbenés nélkül. Úgy, ahogy ma abszolút természetes, hogy nem spórolok, és az ilyenformán nem is létező megtakarításaimat nem forgatom addig, amíg össze nem szedem a kocsira valót, hanem elveszem/elfogadom a másét – történetesen a bankét.
Az evolúciós ROM-progiba azonban hiba csúszott. Amikor ez az adott körülmények között kialakult és bevésődött, akkor működőképes is volt. De a program nem számolt azzal, hogy változni fog a világ. Vagyis az ugrásszerű fejlődésre nem számított. A bankok ugyanis már a gazdálkodás nyomán kialakult tartalékképzős, termékfelesleges, számolgatós (hány holdon mennyi terem, ahhoz mennyi vetőmag kell, mennyi lesz belőle a felesleg, egy kocának hány malaca, mindezt egy évben hányszor, osztok-szorzok, stb.) időszak végtermékei. A bankok tehát tipikusan a tervezős-előbbre látós gondolkodásmód szerint műxenek. Legalábbis a saját gazdálkodásukat tekintve. Viszont a ROM-programodban futó ősember-mentalitásodra alapoznak, amikor ügyfelet szereznek. Azt használják ki, hogy a Te agyadban előretolakszik az ősember-program, ők meg már az újkőkori gondolkodás szerint izzítják a saját szürkeállományukat. A hitelek ezért létezhetnek, különösen a fogyasztási (vagy másnéven áru-) hitelek, mert a banknak ez a távolabbi jövőben is pénzt hoz, de a legősibb ROM-programot szolgálja ki Benned.
Mi a tanulság? Ahhoz, hogy partner tudj lenni egy bankkal szemben, muszáj az ősember-agyad átkapcsolni (minimum) újkőkori programra. Tanulj!
Mindössze ennyi az akadálya annak, hogy pénzügyileg sikeres legyen az életed.
Miért olyan nehéz megtakarítani? - 2. rész
Himer CsillaKisvállalkozások kreatív kontrollingjaElérhetőségem: Honlap: http://www.zsebedremegyek.hu |
.jpg){kind=small}