Hálelúja, ismét három év a GYES!

Kedves bendzso!
Még a téma felvetésed elején írtam, azóta olvasom a kommenteket és megint van véleményem:))

Talán egy kicsit gabriellusz-al értek egyet. Talán picit túl utópisztikus amit elképzelsz.Az az út,a mit leírtál, ahogyan eljutottál a cégedig, az nagyon remek, gratulálok, hogy sikerült. Neked. Ilyen az érdeklődésed. tényleg gratulálok egyébként, szerencsés vagy, hogy csinálhatsz valami olyat, amit szeretsz és élvezel. Én is vaterázok, ezzel remekül elő tudom teremteni a következő szezonnyi ruhát a két gyerekemnek, ezzel is hozzájárulva a családi kasszához. (megjegyzem ez kb. 6 éves korig működik, utána annyira elhordják a ruhákat, hogy nem igen lehet csere-berélni szerintem). de már ennek az 50-60 terméknek az eladása is néha "macera" volt, késő éjszakába nyúló méregetés stb. Sokszor az alvásidő ment rá, ami nekem nagy kincs, ekkor próbálok pihenni, (16 hónap van a két gyerekem között, a nagyobb nincs még 3), muszáj kikapcsolnom a délutáni "etap" előtt, hogy ugyanolyan türelmes tudjak lenni. Persze ez biztos egyénen is múlik.... (valamint tanulnom is kell néha, mert kéne még egy nyelvvizsga, hogy 1-2 év múlva is versenyképes legyek, ha vissza akarok menni dolgozni)
Vissza a fősodorba: sok távmunka létezik... nos, ebben igazad van. De én idegenforgalmi szakember vagyok. Persze, van net, otthonról is lehet utat szervezni, foglalni. Na igen, csináltam is, (szerencsémre akadt egy helyi iroda,aki foglalkoztatott). De amikor szoptatás közben akart valaki Teneriffére menni, vagy épp a legnagyobb játék közepén, vagy pelenka csere közben csörgött a mobil...., a fuvarszervezés (amit szintén írtam már, hogy próbáltam), ugyanez. Az, hogy hajnali egykor csörög a mobilom, mert a fuvaros nem bír megegyezni a nagybanin a kereskedőmmel, az egy dolog, de amikor a délután épp nyűgös, rosszkedvű gyerekek között teszik ugyanezt, az nem hiszem, hogy bárkinek is jó. Persze lehet olyan távmunkát végezni, amit lehet altatás alatt.... biztos van ilyen.. de én nyelveket beszélek, idegenforgalommal foglalkozom, ehhez értek, ezt tanultam, ezt SZERETEM, miért dobozolgatnék, fűznék gyöngyöt, vagy varrnék otthon? Nem biztos, hogy van tehetségem ezekhez, vagy ami még meghatározóbb: nem biztos, hogy akarok amellett, hogy nehéz az anyagi helyzetünk, még azzal is "ártani" a lelkemnek, hogy dobozolgatnom kell, mert úgy döntöttem, hogy gyereket szülök. Nem szeretnék pl. két bedolgozással töltött délután között arra gondolni, hogy ez "miatta" van....Erre mondod Te, hogy akkor meg ne nyavalyogjak, hogy nincs pénz... Nem is nyavalygok. Csak szerintem nem lehet mindenkitől elvárni, hogy olyasmit csináljon, amit nem szeret, csakhogy dolgozzon...
Nyilván van,aki most felháborodott azon amit írtam, de szerintem nem sok munkakör oldható meg távmunkában. Nem hiszem, hogy az a munka, amit napi nyolc órában végez valaki, megoldható 1-2-ben. Azért merem ezt így kijelenteni, mert próbáltam, nem egyszer. (ráadásul az ember nem véletlenül választotta azt a szakmát, amit a szülés előtt dolgozott, valószínű ezt vinné tovább...) Végül elfogadtam, hogy ez az idő a gyereké, és eljön majd az én időm. Azóta kevesebb a stressz és az idegeskedés az életemben, mióta nem próbálok görcsösen dolgozni. Még úgy is, hogy a pénz is kevesebb....Aki meg nem bírja otthon, menjen vissza dolgozni. Nem kötelező a három év. (szerintem a gyereknek ez a legjobb, de én is megyek vissza 3.5 év után, (májusban, ha minden jól megy:))mert elfogyott a "lendület". nem szégyellem bevallani, elég volt, csak ártanék a gyerekeknek, ha úgy lennék itthon, hogy minden porcikám ellenzi és vágyik vissza dolgozni). Tudom, kevés a bölcsi, de én időben kapcsoltam, a fiamnak fél éve van helye a bölcsiben júniustól, legfeljebb majd nem adom be, ha mégis úgy döntök. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Viszont tudni kell azt is, hogy mi a sorrend szerintem, mert ha otthon vagyunk, a gyerek az első. Tapasztalataim alapján (nyilván ez is egyéni, és sokak szerint biztos valamit én csinálok rosszul), de vagy gyerek, vagy munka.

kedves gabriellusz
igen, politikai felvetéseddel maximálisan egyetértek sajnos
lehet, h kevés olyan ember van, akinek ezt lehetne biztosítani (bár sokkal több olyan munka van, ami eszünkbe sem jut) - de nekik sem biztosítják... tehát ezen kéne változtatni
hozzáállás: tényleg ne legyen megkülönböztetés attól, mert gyerekünk született
és tényleg nem a gyes menti meg a családokat - ezért lenne jó, ha ezen a szociális ellátó rendszeren dolgoznának még egy cseppet. szerintem a távmunka egy jó megoldás lenne.

szóval tulajdonképpen nem is olyan álomvilág a felvetésem (ráadásul tőlünk nyugatabbra működik) - csak a mai magyar valóságban az. de hátha hátha történik valami üdvözítő is

szép napot nektek

üdv
rindt kata

Kicsit álomvilágnak tűnik amit írtál.
Sajnos kevés ember van, aki olyan munkakörben dolgozik, hogy ez megvalósítható legyen. És egyébként is: azért van otthon az anyuka, hogy a gyerekkel törődjőn. Szerintem pedig egyszerűen el kellene törölni a három évet, legyen kettő, viszont garantálni a munkahelyet a kismamának (ahol nincs megkülönböztetve), és bölcsit a gyerkőcnek. Aki pedig bevállalja a harmadik évet otthon, azt nem ez a 25000 forint fogja megmenteni.
Az a baj, hogy ez is egy álomvilág. A jelenlegi magyar politikai helyzetben csak a szavazatok megszerzése számít. Bármilyen áron.

kedves gyormiki! hozzászólásod elég relatív, mihez képest romlott a családi morál és milyen családi morálló beszélünk? kinek, kinek mi az érték... soha nem törhetünk pálcát mások feje felett, akik nem úgy nevelik a gyereküket, ahogy szerintünk helyes lenne. hiszen mindenki úgy neveli gyerekét, ahogy ő látja jónak, amilyen értékeket ő is hozott a szüleitől. ettől kezdve problémafelvetésed sokkal mélyebbre nyúlik vissza, mint hogy ma mi megy a tv-ben és mit csinál rosszul a politikai hatalom. természetesen lenne mindegyik félnek ötletem de most ne nyissunk új platformot

mindig is haragudtam, amikor jön a balkánozós duma. nagyon jól ismerem a balkánt, a balkáni népeket, és bizton állíthatom: összetartás, családcentrikusság és sok sok egyéb kérdésben nyugodtan mehetnénk hozzájuk receptért!

egyben viszont maximálisan egyetértek veled: a hozzáállással van a nagy baj. itt rá lehet kenni a médiára, kormányra... de azért mégiscsak egyének vagyunk, önállóan gondolkozó lények. ezért, ha egyénileg csak logikusan végig gondolnánk ezt-azt, lehet, h a hozzáálláson is rengeteg dolog változna.

és nyuszi ebben is egyetértünk, a hülyeséget hipp-hopp átvesszük, bezzeg a jó példákról sunyítunk, vagy szidjuk, sőt még észre sem vesszük. na, ja könnyebb irigynek és kényelmesnek lenni, a könnyebbik utat választani... és megint oda kanyarodtunk: a hozzáálláson kéne változtatni, legyen ez munka, gyereknevelés vagy bármi más

de azért szerencse, h terjed az internet tudunk erről is beszélgetni

szép napot mindenkinek!
üdv
rindt kata

@Gyormiki: akkor Amerika is a balkán része... És sok más ország is. Sőt, a taplóság eredendően arról jött. Az a nézet, hogy mindent rá kell hagyni a gyerekre, egy idő után megbosszulja magát. Mi pedig mindent átveszünk, ami egy kicsit is rossz. Persze a jó dolgokban nem vagyunk ilyen példakövetők.

A valóságshow sem magyar találmány, ha már a médiáról van szó.

Szerintem nagyon sokat romlott a családi morál Magyarországon és ez bizony nem csak a rossz anyagi körülményeteknek köszönhető hanem a médiának és a kormánynak is meg persze az internet elterjedésének. Szerintem ezek komoly problémák és amíg a hozzáállásban nem történik változás addig akár 10 évre is emelhetik a gyest nem lesz értékrendileg helyén az utód. Ez bizony szülői felelősség és nem a 2 vagy három éven múlik, hanem egy életen át tartó dolog. Amíg az állam nem szabályozza le a médiát nem rakja rendbe az oktatást nem ad biztos alapot a családok alá. Addig Magyarország bizony a balkáni országok közé fog tartozni.

kedves vippa

közelítünk

"nagyon jól tudjuk, hogy még annak sincs ilyesmire, akinek olyan munkája van, h távmunkában megoldható lenne - tisztelet a kivételnek "

erről beszélek

ma magyarországon nincsenek meg az optimális feltételei a távmunkának - tulajdonképpen egyik oldal részéről sem (sem állam, sem munkaadó, sem munkavállaló).

ezért írok, beszélek róla - a távmunkát tekinthetjük életmódnak, olyan anyák számára, akik azt látják üdvözítő megoldásnak, h nem munkahelyre mennek el, nem bébiszitterek és bölcsődék felügyeletére bízná a gyereket, hanem, akik tudják úgy alakítani az életüket, h otthon napi pár órát, a saját maga által kialakított ritmusban elvégezzen ilyen olyan rábízott feladatokat.

ha az állam az ilyen anyáknak más gyes megoldást találna ki, ösztönző lenne, mindenki számára és a ma alig 4%-os távmunka foglalkoztatottság emelkedne, közelítene a nyugat-európai átlaghoz, 20-25 %-hoz. mert arányait tekintve van ennyi anya, akit lehetne alkalmazni! mert szívesen megoldaná.

nem a néhány hónapos baba mellől elvágyakozó anyukák azok, akik első sorban dolgozni akarnak, tudnak, hanem azok (ilyen vagyok én is), akik zsinórban szülnek két három gyereket és akik a gyes lejárta után sem akarnak munkahelyre járással bajlódni, akik nem tudják munkaidejüket (vagy lakhelyüket és munkahelyüket) összeegyeztetni pl. az óvoda vagy iskola nyitva tartásával.

én is pl. nyolc évet töltök itthon, mire a kicsi is oviba megy! nyolc év, az nem néhány hónap! nekem is minimum napi négy óra utazást jelentene bejárni eredeti munkahelyemre és ehhez az én gyerekeim lennének az elsők, akiket letesznek az oviban és az utolsók, akiket elhoznak, ha egyáltalán én hozom el és nem a nagyi vagy bárki.

ez itt a lényeg és nem az, h ki szeret takarítani vagy kinek koszos a gyereke...

van egy reformra szoruló szociális ellátó rendszer, amit jó lenne az igényekhez és a mai életvitelhez igazítani!

szép estét nektek
üdv
rindt kata

Hamarevi, szívemből szóltál!

Csak tisztáznám, én nem ellenzem az otthoni munkát, csak nagyon jól tudjuk, hogy még annak sincs ilyesmire lehetősége, akinek olyan munkája van, hogy távmunkában megoldható lenne. Tisztelet annak a munkahelynek, amelyik rugalmasan áll a kérdéshez. (Mellesleg: ők járnak legjobban ezzel a megoldással.)
Én is mennyei szórakozásnak éreztem, amikor elmehettem egyszer-egyszer a kicsi mellől dolgozni, egészen más volt az a kihívás és sikerélmény. Tehát, aki teheti, hajrá!
Csak azt utálom, amikor az anya az előmenetele miatt mondjuk dadára hagyja teljesen a gyereket, mondván, hogy az az idő, (kb. fél-1 óra), amit vele tölt esténként, az minőségi idő... Hát, lehet, de a gyereknek azért egész nap fog hiányozni, még ha nem is tudja kifejezni. Persze, a kiegyensúlyozott anya fontos, lehet erre is hivatkozni, de akkor minek szül az gyereket, aki néhány hónaposan már ott hagyja? Nem a muszáj helyzetekre gondolok.

Hozzá teszem: nem vagyok egy ősanya típus, simán ott tudtam hagyni őket pár órára, de azért az eszem otthon járt időnként, és izgultam, nem maradok-e ki vmiből.

Egyébként a vicc az, hogy mivel nem találtam még munkát, egy ismerős pici babájára vigyázok hetente 2× néhány órát. És élvezem! 2 év szünet után jó újrázni, de azért jó letenni a folyamatos figyelést.
Még vmi: nem minden gyerek mellett lehet dolgozni! A nagyobbikom hiperaktív, mellette örültem, ha néha alszom... És NEM tudtam volna sehogy dolgozni mellette, akárhogy szerettem volna.

Igen, még egy apróság. Amikor a nagyobb gyerekeim után dolgozni kezdtem, szinte bűntudatom volt, hogy sokkal kevesebbet dolgozom, mint otthon, és mégis FIZETÉST kapok érte. Más nem élte ezt át? Hogy az ember PIHENNI megy a gyes után?

Igen, ez egy érzékeny kérdés, mindenkinek az.

Mi Magyarországon megszoktuk, hogy van lehetőség arra, hogy az anyák három évig babázzanak. Biztosan van olyan anya, aki rögtön megszervezi, hogy otthon a baba mellől dolgozzon. Nem vitatom. De vannak olyanok is, akik abban maximalisták, hogy a baba éppen akkor mit igényel. Olvasgatni kell vele? Rajzolgatni? Traktorokat, építkezést nézegetni? Hintázni? Énekelni? Hangszereket hallgatni? És megteszi, mert otthon van. És vannak gyerekek, akik már az ovi előtt sokkal tudásszomjasabbak társaiknál. Nagyobbik fiam úgy ment oviba, hogy több madarat ismert, mint bármelyik óvónéni (pedig jól felkészült, kiváló pedagógusok). Meg több bogarat. Mert ez érdekelte. Szerintem a bölcsiben nagyon vergődött volna.

Brumcikának igaza van: nem lehet minden munkát otthonra kiszervezni. Takarítók, eladók sem tudnak távmunkában dolgozni, de a pedagógusok, orvosok, zenészek, színészek, ápolók sem. Persze, sokféle otthon végezhető munka van, de ez esetben mi hátrányból startolunk.

Amúgy nekem az a benyomásom, hogy a három év gyes nem csak a gyereknek jó, hanem az anyának is, azért, hogy Ő MAGA is jól kötődhessen a gyerekéhez. Nem, nem állítom, hogy ez az egyetlen járható út-mód, de azt igen, hogy bizonyítottan használt sokaknak.
Én biztosan nem szüntetném meg, de felemelném az összegét (mert röhejesen alacsony), és bizonyos feltételekhez kötném. Erre most nem térek ki.

Amikor a gyest bevezették, többet ért, mint most a gyed plafon-összege. Ezt ugye tudja mindenki?

Szeretném a cikkek között olvasni azt is, hogy az "otthon ülő" anyák munkája mennyit ér forintosítva az államnak. Azt ne gondolja senki, hogy semmit, csak veszteség az egész! Eleve óriási összeget spórol a bölcsin - állambácsi részére! És szeretném egyszer azt a cikket is olvasni, ami arról szól, hogy mennyivel kevesebb gondot ad állambácsinak, ha évek múlva egy hazai normák szerint, saját kultúránkkal nevelt embertömeg áll munkába, nem pedig a bevándorlók hadát kell majd ilyen-olyan címen támogatni, hogy valahogy elevickéljen a TÁRSADALOM.

Nem tudom, mi, anyák, miért nem gondolunk gyermekeink jövőjére ilyen szemmel? A mi mai kényelmünkért ne adjuk el az ő holnapjukat!