Igaz, az államnak inkább megéri kiszórni az alamizsna segélyeket, mint bölcsődéket építeni, fenntartani, de vajon tényleg ez az egyetlen üdvözítő megoldás?
Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ha valaki gyesen van, a létfenntartáshoz sem elegendő összeggel kell sakkoznia (hisz általában az apák nem keresnek olyan jól, hogy egy fizetésből kényelmesen megélhetne a család). Nem tűnik fel, de az állam temérdek pénzt szór ki az ablakon, eközben sok tízezer család gyakorlatilag (ha átmenetileg is, de) elszegényedik. Szerintem a gyes és egyéb családtámogatási segély tartalma mára kiürült, már nem szolgálja az eredeti célokat - szükség van a változtatásra, de nem a mai formájában.
Már megint kezdem: ha az állam támogatná a távmunkát, ha ösztönözné a munkaadókat…
Csak, mint munkaadó és munkavállaló gondoltam bele:
Egy-egy munkavállaló után milyen mennyiségű pénzt kell befizetni a közösbe. Ha az a munkavállaló elmegy három évre babázni, helyette valaki mást kell felvenni, betanítani, rengeteg járulékot fizetni - amit nem is tudom, mikor, milyen formában látunk viszont. Az otthonülő anyuka három év alatt kiesik a munka ritmusából, a technológiai fejlődésből; három év múlva, ha visszakerül a munka világába, majdnem pályakezdőként folytatja munkáját (ha van hova visszamennie).
Ha az állam úgy támogatná a munkaadót, hogy a gyesen lévő kismama megkaphatná a fizetését, de nem fizetne járulékot utána, akkor biztos vagyok benne, hogy a munkáltató kiszervezné a munkát otthonra. Ez lenne az állami ellátás: ha otthon dolgozol, akkor ugyan nincs gyes, de megmarad a fizetésed.
A kismama bent maradna a munkahelyi vérkeringésben, nem épülne le a kisautók és barbibabák világába, kapcsolatban maradna felnőtt emberekkel, és az otthon eltöltött üres járatokban hasznosan telne ideje. A munkaadó spórolna a járulékokon, amit: még egy munkahely teremtésére tudna fordítani, vagy a vállalkozást tudná fejleszteni - és ki tudja, milyen hasznos dologra tudná költeni. Az államot sem érné veszteség, hisz a kismamák után így sem fizet senki a gyes három éve alatt. Sőt még spórolna is, hisz mennyi ki nem fizetett gyes maradna az államkasszában. Sokan vannak, akik boldogan lemondanának a gyesről, ha fizetésük megmaradna, ha munkájukat otthon, felszabaduló idejükben végezhetnék. Aki nem tudna eredeti munkahelyéről munkát hazavinni, az akár új szakmát is tanulna, hisz ez alatt a három év alatt bőségesen jut idő újfajta feladatok megtanulására. A jelen helyzetben egy percig sem csodálkozom, ha az eltöltött három év után az anyuka szinte menekül vissza a munkahelyére pénzt keresni. Esze ágában nincs megismételni egy újabb baba érkezésével a gyes évei alatt napról-napra ismétlődő lemondás-sorozatot és kilátástalan helyzetet. Ha így van, márpedig így van, hova fogy még kicsiny nemzetünk?
Amikor a három év gyes miatt örömködünk, akkor azt is át kell gondolni, hogy valóban jobban járunk-e a három év alatt eltelő üres órákkal és a mellé járó minimális segéllyel - vagy inkább meg akarjuk őrizni elért életszínvonalunkat, kialakult életvitelünket - már anyaként, otthon, gyerek mellett.
Mert van, aki ragaszkodik a 3 év otthonléthez és van, aki visszamenne, de bölcsihiány miatt nem tud..jpg){kind=small}
