Amikor a gyermek világra jön, egyúttal egy új szülő is megszületik vele. S mindannyiukra számos megismernivaló, megtapasztalni való vár: a gyermek először, míg szülei most újra felfedezik a világot. Így döbbennek rá az anyukák-apukák arra, hogy mennyi veszélyes dolgot használtak addigi életük során, tudatosság nélkül. Hisz nem elég, hogy a kisbaba körüli dolgokat is el kell sajátítani, de ráadásul a régi szokások egy részén is változtatni kell: fontos szempont lesz a babakocsi súlya, mérete, a lépcsők-aluljárók száma a tömegközlekedésnél és a bevásárlásnál, a gyermek napi rendje az ügyintézésénél…S ha végre a feladatokat sikeresen teljesítve és időben hazaértek, akkor sem lankadhat a figyelmük, hiszen talán még otthon sincsenek biztonságban. Az addig teljesen barátságosnak és jószándékúnak tűnő, legfeljebb olykor a porfogó képességük miatt kritizált növényekről is kiderülhet, hogy csak az alkalmat lesik, mikor támadhatnak rá a teljesen gyanútlan, ám de felettébb kiváncsi pár évesre….
Megyeri Szabolcs kertészmérnök tanácsaival abban segít nekünk, hogy az ilyen veszélyhelyzeteket elkerüljük s a lakásunk, kertünk növényeit a legkisebb családtagokkal együtt biztonságban élvezhessük.
Melyek azok a növények és kertkialakítások amelyek veszélyt jelentenek a gyerekek életére, testi épségére?
Haladjunk bentről, a lakásból kifele! Először kezdem a legalapvetőbb óvintézkedéssel: távolítsunk el a gyermek által elérhető helyekről minden olyan növényt, amely felborulhat. Tipikus példa, hogy csodálatos, derékig érő vázát állítanak a szoba egyik díszeként a padlóra, de abban csak félig van föld, alatta víz van. Ha kiürül a víz, akkor alul üres marad, így fölül lesz a váza súlypontja, aminek következtében a gyerek fel tudja dönteni. Ha ráborul a váza, akkor akár maradandó sérülést is szerezhet így. Arra is vigyáznunk kell továbbá, hogy a granulátumokat ne érhesse el a pici, aki esetleg kedvet kaphat megkóstolni azt.
A benti növények közül elsőként pozsgásokat és kaktuszokat emelném ki. Ezeknél a tüskék, kis párnatüskék jelentik a legfőbb veszélyt. Például az opuntia nevű kaktusz, amely főleg kinti kaktusz, de vannak bentiek is, rendkívül veszélyes ebből a szempontból. A párnatüske úgy bele tud menni a gyerek ujjába, hogy alig lehet kiszedni belőle, ráadásul a kicsi megijed, elkezd sírni, önkéntelenül az arcához kap és így a tüskéket átviszi a szeméhez, ami különösen fájdalmas. Egy-két további példa: a diffenbach nevű szörnyen unalmas növény -buzogányvirágként is ismerős lehet -, amely szintén mérgező. Személy szerint ráadásul esztétikusnak sem tartom, így már csak ezért sem ajánlom. Nem tudom, megfigyelte-e, de a legtöbb patikában 1960-ban beállítottak néhány példányt belőlük, s azok azóta vígan elvannak ott. Hálás növény tehát, mert kisigényű, de gyermekes családoknak nem ajánlom, mert mérgező. Ugyanez elmondható a mikulásvirágról is, illetve a fikuszokról. Ha hozzáér a kicsi, akkor kiütései lehetnek tőle. A diffenbach-hoz hasonló kvalitásokkal bír a pompás kutyatej nevű pozsgás növény is, amely tehát szintén mérgező. Inkább kevesebb és igényesebb növényeket érdemes tartani. Célszerű gondosan összeválogatni a megfelelő növényeket, a veszélyes módon elhelyezetteket pedig át kell ültetni. Biztos sokaknak ismerős az a kép, hogy a növényeknek kialakítanak a egy külön dobozt, amibe beültetik őket és akkor el vannak zárva, de ugyanakkor mégis jól mutatnak a lakásnak külön erre a célra kialakított sarkában.
S ha már így végeztünk a lakás növényeinek gyerekbaráttá-tételével, akkor sétáljunk ki a kertbe. Ott mire kell figyelni?
Anyuka a nappali-konyha tengelyben mozog egész nap. A gyerek pedig a homokozóban, illetve a kertben játszik egész délelőtt. S bár a ház tervezésénél tekintettel voltak arra, hogy a közösen használt helyiségek – konyha, nappali - ablakai a kertre nézzenek, azonban a kert kialakításánál már kevésbé voltak előrelátóak. Így például sokan a konyhaablak, szobaablak elé ültetnek fenyőfát, s amíg az kicsi, nincs is baj, de amikor egy-két év alatt megnő, akkor eltakarja a kilátást, s az anyuka már nem lát rá a gyerekre. Triviális dolog, mégsem gondol rá mindenki.
Sőt, sokan éppen azért ültetnek fát az ablakok elé, hogy a nyári melegben árnyékot vetve a házra, hűsebb legyen bent.
Pontosan. S az árnyék valóban nagyon fontos máshol is. A homokozók, játszós részek elhelyezésénél is tekintettel kell ezért lenni arra, hogy tizenegytől háromig fa takarja őket. A fát azonban ne az ablak és a homokozó közé ültessük, hanem oldalt, ahonnan úgy árnyékolja le azt, hogy közben nem zárja el a kilátást a szülők elől.
Lehet, hogy most megdöbbentő információt fogok közölni, mert erről ritkán szólnak a híradások, de évente legalább egy gyerek belefullad a kerti tóba. Nem is feltétlenül azért, mert nem tud úszni, hanem azon egyszerű okból, hogy nem tud kimászni a vízből. A fólia széle ugyanis bealgásodik és nem tud kimászni a parta. Előbb-utóbb pedig elfárad az eredménytelen próbálkozásban és már nem tudja magát a víz felszíne fölött tartani. Ha beleesik a kisgyermek a tóba és az anyuka nincs ott, mert mondjuk csönget a postás és kiszalad, akkor könnyen tragédia történhet. Ügyfeleimnek ezért szoktam azt tanácsolni, hogy ameddig kisgyerek van a családban, akkor vagy le kell ráccsal fedni a tavat és be kell futtatni vagy le kell mondani a tóról.
Gondolom, ellenvetés nélkül meg szokták fogadni ezt a javaslatot. De térjünk vissza kicsit a fákhoz, azokhoz a bizonyos árnyékot adó fákhoz. Milyen fajtákat tanácsos ültetni családosok kertjébe?
A gyümölcsfa úgy él a gondolatainkban, hogy a cseresznyefa húsz méter magas és kell hívni segítséget a gyümölcs leszedéséhez, annyi termése van.….Ma már azonban van törpe gyümölcsfa, ami azt jelenti, hogy három-négy légköbméterben elfér az egész fa. Általában a cseresznyét szoktam elsőként felhozni példaként, mivel azzal nincs sok gond. Tehát mondjuk a várandósság alatt elültetik a fát, s mire a gyerek már elég nagy lesz a fára mászáshoz, addigra a cseresznyefa alkalmas is lesz arra, hogy felmásszon rá. Egyéb fafajtákat is lehet természetesen választan, csak figyelni kell arra, hogy a puhafákat kerüljük. Ezeket nem érdemes ültetni. Például például az ecetfának ismert, valójában bálványfa nevű fa,amely gyorsan nő, ezért sok helyen viszonylag gyakori. Viszont ez a gyorsan növő képessége hátrányos következménnyel is jár: nagyon könnyen is törik, hiszen érthetően nem is lehet erős az ága. Ilyen jellemzőkkel bír még az egy időben amolyan divatfa-státusz élvező nyárfa és a nyírfa, valamint a fűzfa, szilvafa is. Ezeknek az ágai nem olyan strapatűrőek, vagyis hamar letörhetnek a gyermek súlya alatt.
S ha már a leesésnél tartunk, akkor az is fontos, hogy mire esik a gyerek. Mulcs vagy füves, puha ágyás kerüljön a fa alá. Semmiképp ne válasszunk rózsát, vagy más olyan növényt, amiben felnyársalhatja magát a kicsi. Rengeteg évelő, taposástűrő növény alkalmas ilyen esést tompító célokra, így például a molyhos madárhúr vagy a floxok. Ezek virágoznak és egyébként is szépek, mutatósak, de ha a gyerek beletapos, ráesik, akkor neki sem lesz semmi baja.
Egy kertben azonban nem csak a fára mászás kapcsán történhetnek balesetek, hanem a gyermekek azon törekvéséből is, hogy megkóstoljanak mindent, ami új, ami színes, ami ehetőnek tűnik vagy legalábbis érdemesnek a megkóstolásra…
Az egynyáriak közül büdöske, ricinus mérgező. Budapesten nem annyira ismert, de vidéken elterjedt virág, mivel könnyen elhullatja a magját, gyorsan szaporodik. Az örökzöldek közül a tiszafa szintén mérgező. Az állatok ösztönösen tudják, melyik mérgező, de a gyerek könnyen elcsábulhat, mivel nem ismeri fel az ártalmas növényeket.
Lehet, hogy buta kérdés, de teljesen laikusként mégis felteszem: van olyan egyértelmű, általános jellemző, amely minden mérgező növényre igaz?
Jellemzően a tejnedves növények mérgezők. Úgy is mondhatjuk, hogy egy tejnedves növény nagyobb valószínűséggel az, mint nem. A gyógynövények is ebbe a csoportba tartoznak természetesen. Azonban mint sokmindenben, itt is fontos a mennyiség: kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg. Ezért jobb, ha a gyermek egyáltalán nem kóstolja meg ezeket.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Akkor a legegyszerűbb megoldás, eltávolítani a kertből minden mérgező növényt…
Igen, ez a legkevésbé kockázatos lépés. De megoldás lehet az is, ha - természetesen ez már bizonyos életkort és érettséget feltételez - a gyermekkel megismertetjük azokat a növényeket, amelyeket nem szabad megérinteni, illetve általánosságban megtanítjuk arra, hogy ne rágcsálja, nyalogassa, érintse meg gondolkodás nélkül az összes növényt. Járható út lehet az is, ha kerítéssel zárjuk el a veszélyes növényeket. Kutyáknál szoktak lézeres érzékelőt alkalmazni, ami esetleg szintén alkalmazható kisgyerekes családoknál is. Csipogással jelzi, ha a kicsi betéved a tiltott részre. Például ez jó megoldás lehet akkor, ha nem akarok megválnia az egyébként szép és nagy értékű tiszafasövényemtől, de azért a gyerekemet sem akarom veszélynek kitenni. A kontroll a fontos, semmint valaminek az írmagját is kiiírtani csak azért, mert az tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. Ha ugyanis ennyire a végletekben gondolkodunk, akkor a végén már semmi nem lesz a kertben, mert mindenről ki fogjuk tudni mutatni, hogy valamilyen veszélyt rejt a csemeténkre.
A kerttel kapcsolatban egyébként az a fő alapelvem, hogy akkor tudom igazán élvezni, ha ki tudok menni mezítláb. Ezzel kapcsolatban hasznos lehet azt tudni, hogy az olyan olcsó, kistüskés és kis tűlevelű tömegcserjék, mint a borbolya, tűztövis gondozása különösen kellemetlen hatással járhat: ha sövényvágóval formázod, akkor a kis tüskéi lehullanak a fűbe, s ott hevernek évigkig, mivel sokáig nem rohadnak el. S ezzel ellehetetlenítik azt, hogy a kertben mezítláb lehessen sétálni.
Térjünk vissza kicsit még a mérgező növényekre, hiszen a gyermekek számára talán nem is a növények levele, szára tűnhet a legvonzóbbnak, hanem a különböző színű és formájú bogyók.
Igen, a gyerekek imádják ezeket a bogyókat. A tűztövis-bogyó például a rózsafélék családjába tartozik, s úgy néz ki mint egy alma, csak sokkal kisebb. Még a borsószemnél is kisebb. Rendkívül foglalkoztathatja a gyermekek fantáziáját a külseje…
Vagy mondok egy másik példát: a tiszafa piros magköpenye nem mérgező, de a magja igen. A rigó, mint ahogy az állatok kapcsán általánosságban korábban már említettem, ösztönösen felismeri a veszélyt, így kiköpi a magot, míg a gyerek az egészet egyben nyeli le.
Ma már ugyan nem divat kertben fűszernövényeket termeszteni, de ha valaki mégis foglalkozna vele, akkor egyértelmű, hogy családosok esetében az erős paprikát kerülni kell. A mentával is óvatosan kell bánni.
A fűszernövényeknél még ritkábban találkozom fővárosi kertekben zöldségekkel, de azért a gyerekbarát kertek kapcsán muszáj felhívni a figyelmet arra, hogy egyes zöldségek szintén veszélyforrást jelenthetnek csemetéink számára. Például a burgonya meg a paradicsom felülről majdnem ugyanúgy néz ki, de a krumpli termése mérgező. Nem mindegy tehát, hogy melyikből eszik a gyerek.
Lassan fél órája beszélgetünk, s még talán a téma felét sem bontottuk ki. Úgy érzékelem ebből is, hogy a gyermek egy különösen fontos szempont a kerttervezésnél.
Pontosan. Talán túl érzelemmentesnek, hidegnek tűnik ez a megfogalmazás, de a munkámban a gyermek valóban egy szempont a sok közül.
Van még esetleg olyan tanácsa, javaslata, amelyet fontosan tart elmondani?
A gyerekbarát-kert számomra azt is jelenti, hogy a gyermeknek legyen kötődése a kerthez, a növényekhez. S hogy ezt elérjük, nem kell nagy dolgokat tennünk, s főleg, nem kell sok pénzt áldozni rá. Futóbab,szamóca, cseresznye, tulipánhagyma, kövirózsa már pár száz, illetve néhány ezer forintért beszerezhető. Ezek olyan növények, amiket együtt ültethetünk a gyerekkel. A közös kertészkedéssel pedig visszarántjuk a gyerket a mai világ pörgéséből, a fogyasztói társadalomból. Hiszen egyébként mit lát a kicsi külvilágból? Az interneten bármit elérhet néhány másodperc, perc alatt…vagy elmegy a Mekibe és két percen belül megkapja az ennivalót, nem kell várnia semmire, minden azonnal kell és ott is van. Ezzel szemben a növényekkel való foglalkozás egy lassú, nyugodt folyamat. Szeptemberben elülteti és tavaszra kibújik a földből. S addig lehet ápolgatni, gondozni vagy egyszerűen csak lesni, figyelni, ahogy nő.Az idő normális folyamatába vezethetjük be a gyereket. Kiváló neveléssegítő eszköz, s nem kerül szinte semmibe. Csak időbe, s egy kis odafigyelésbe.
Az olyan bolondbiztos növények, mint a tulipán, biztos kinő…a tarkabab is biztos megmarad. Bolondbiztosnak egyébként azokat a növényeket hívom, amelyek kisigényűek. Akinek nincs ideje, türelme, lehetősége komolyabb növénygondozási feladatokat vállalni, annak különösen ajánlom ezeket a növényeket. Ilyen kisigényű fajta például az anyósnyelv, amelyet ha beteszek egy hétre a szekrénybe, akkor is megmarad.
Félek megkérdezni, honnan ered az elnevezés: anyósnyelv…
A szívóssága miatt s még azért kapta ezt a nevet, mert nyelvre emlékeztet a levele… Az önöntözős cserepes növények is praktikusak még, szinte önellátóak.
De viszatérve a közös ültetés örömére: sok hely sem kell hozzá. Elég az erkély vagy akár egy tejfölösdoboz is megfelel. S ha nem is lesz a gyermekből később kertész, de mindenképpen maradandó élményt adunk neki.
Hasonló élmények vezették Önt is erre a pályára?
Vannak természetesen ilyen emlékeim, de inkább azt emelném ki, amit nekem a kert jelent. Azt, hogy egyedül vagy, de nem vagy magányos. S én is így egyedül, magam fedeztem fel a kertet, a kerttel járó örömöket. Kívánom, hogy minden gyereknek legyen ilyen saját felfedezése.
A 2011. februári cikkíró versenyre beküldött írás.
.jpg){kind=small}
