|
Lángolj, kisze, vidd a telet! Ahogyan a kisze ég, úgy tűnjön el minden jég! Csorduljon a jégcsap könnye, éltet adjon minden csöppje! Amikor a kisze lángol, fusson a fagy hét határról! Dőljön le az összes hófal, tavasz jöjjön minden jóval: gólyahírrel, napsugárral, szárnyaljon a víg madárdal, csattogjon a gólyakelep… szaladj már tél, ott a helyed, ahol hívnak, ahol várnak, szíves szóval invitálnak. Hadd fogadjuk a víg tavaszt, mely orcánkra mosolyt fakaszt, derűt ígér, víg kacagást - felednénk már a havazást. Csobbanjon a csermely fodra, rügy pattanjon sombokorra! Lila sáfrány, csillagvirág hirdesse, hogy szép a világ. Lángolj, kisze, vidd a telet, bimbózz, tavasz, itt a helyed! Kisze, kisze, szalmabáb, égj el minél hamarább, füsttel írd a kéklő égre: Jöjj el, tavasz, jöjj már végre! (Balatonszőlős, 2010. január 18.) Farsangoljunk! Közeleg a farsang farka, addig vígan legyetek! Ki szeretne maszkba bújni? Magasba a kezeket! Járjuk, míg a lábunk bírja, szökdeljünk a szőnyegen! Ugrás Bálint, Gergő, Panka, Julcsa te is jöjj velem! Medve toppan, macska szökken, táncba fog a boszorka, söprűnyélre felpattanva reppen majd a nyomodba. Ne áruld a petrezselymet, uzsgyi pajtás, lépj ide! Pördülj jobbra, fordulj balra, mint gombóc a prézlibe’. Szökkenjünk hát, ropjuk fürgén, és ha nem nagy áldozat, faljuk fel a porcukorral behavazott fánkokat! (2010. november 28.) Banya-tanya Omladozó, romos tanya, otthont lel ott minden banya. Kietlen, és rideg tájék, hol ember tán sose járt még. Reped, mállik dől a fala, oda tart most minden banya. Körülötte szürke árnyak… teliholdkor odaszállnak. Fellobban a katlan lángja, kezdődik a banyák bálja. Repdesnek a denevérek, felharsan a boszi-ének: - Szépségemé minden érdem, kétszáz évet már megértem. Fejemen a varázskendő, gonosz vagyok, kárörvendő. Padlásomon denevérek… szívességre sose kérj meg! Hogyha mégis erre tévedsz, békatestben tovább élhetsz. Égnek áll a boszik haja, füstölög a banya-tanya. Mire vége van az éjnek, a rút banyák hazatérnek. A hóember búcsúja Csordul a könnye, roskad a válla, tócsában lépked éjjel a bálba. Bánatos arccal búcsúzik egyre, könnyei hullnak lassan a gyepre. Ébred a reggel, pezsdül a pírja, jégcsapok fogynak, sorvadnak sírva. Vége a télnek, éled a kert már, farsangi fánkra cseppen a lekvár. (Balatonszőlős, 2010. január 30.) A cikk a hirdetés alatt folytatódik. |
Mennyi fura figura! Ki bújik meg a maszk alatt, ki cammog és brummog ott? Beleremeg a ház fala, az a medve úgy morog. Ki tipeg ott pipiskedve, mint egy kényes királylány? Kinek fátylát ékesíti a szépséges szivárvány? Ki az, kinek kedvessége legendás a környéken? Nincs melege a tigrisnek abban a nagy szőrmében? Ki lehet az álarc mögött az a szöszke kislegény? Nézd, amott tündérlánykát! Varázskönyve kincset ér. Mennyi mókás, kópé alak, mennyi fura figura, varázspálca, banya-seprű, kócos-borzas frizura, sütőlapát, rozsdás kondér, békanyálas fakanál… együtt mulat tündér, banya, de csak amíg tart a bál. (2011. január 30.) Télszalajtó Ki látott már ilyen csuda maskarát? Kinn, a téren lángra kap a szalmabáb, elijeszti majd a telet messzire, ne maradjon hóból, fagyból semmi se. Unjuk már a vacogtató hideget, nem jó, ha az ember folyton didereg. Szaladj tél már, ne lapulj a bokorba’, úgy iszkolj, hogy szél se érjen nyomodba! Könnye hulljon minden egyes jégcsapnak, járdánkat se marcangolja szét a fagy! Nap szikrázzon, emelkedjen magasra, bucskázzon a fényben fürdő patakba’! - Itt a tavasz! - dalolja a kisrigó. - Ibolya bújt ki a földből - millió. Erdők mélyén kivirít a somvirág, napfény horgol a pitypangra bóbitát. Farsangi móka Januári vigalom, februári móka. - Farsangoljuk, gyerekek! - cserregi a csóka. Csörömpöl a főszakács zománcos fedője, megrémül egy oroszlán iszkoljunk előle! Farkas visz egy sültkappant öreg nagyanyónak, Piroska meg a vadász vidáman dalolnak. Sohasem volt, sose lesz a cápának lába, ám amott egy uszonyos bakancsban riszálja. Fánkhegyek az asztalon, közepükben lekvár. Ne akard, hogy unszoljuk, vegyed, vigyed, edd már! Kéményseprőnk maszatos, lekváros a szája. Biztos nem a kéményből csöppenhetett rája. Tömi be a fánkokat egymás után sorra. Vihognak a bohócok: - Porcukros az orra! Cirmos hátú cicuska sajtrudat kínálgat. Egy kisegér cincogva veszi el a tálat. Morogja a komondor, de most mégse bánja, hiszen ő is mulatni jött ide, a bálba. Pirkadatig táncolunk, had szóljon a nóta. Ropjad velünk szaporán! Ez ám a jó móka. (Balatonszőlős, 2009. január 28.) A hóember tavasza Könnycsepp gördül orcájáról, elcsuklik a hangja már. Megsajnálja veréb, cinke, s mindenki, ha arra jár. Elferdült a répaorra, elgurult a cilinder. Ne csodáld, hisz kertek alján már a tavasz csilingel. (Balatonszőlős, 2010. január 30.) |
.jpg){kind=small}
