...előjön belőlünk a féltés, az óvás, no és persze a tapasztalat melyek egysége arra bíztat bennünket, hogy a gyereket illetve érdeklődését valami ,,emberi" foglalkozás felé tereljük Elvárásokat helyezünk elé tanulmányait és annak eredményét illetőleg. Büntetjük, ha rossz jegyet hoz haza, s közben elfeledkezünk arról, hogy mi is ilyenek voltunk. Senkit nem akarok arra buzdítani, hogy gyermekét a rossz jegyekért dicsérje, csupán arra próbálok rámutatni, hogy nem muszáj a legjobbnak lennie még akkor sem, ha az én gyerekem. Higgyétek el sokszor jobb egy erős hármas, mint egy gyönge négyes.
Miért akarjuk, hogy a gyermekünk olyan iskolákba járjon amikbe mi sem akartunk? Miért akarjuk, hogy olyan emberek elvárásainak feleljen meg, akiket sohasem szerettünk? Persze azért, hogy majd jobban boldoguljon az életben min mi. Azonban ne feledjük el, a boldogulás, és a boldogság között nagyon nagy különbség van. Lehet, hogy jobban boldogul majd ügyvédként, de lesz e olyan boldog, mint, ha bútorasztalos lett volna?
Nem vitatom, hogy vannak különleges képességű gyerekek, de nem kell kétségbe esni, ha a mienk nem az. Úgy gondolom az cselekszik helyesen aki gyermekét a legjobb tudása szerint, következetesen, de mégis szabadon neveli...
.jpg){kind=small}