A kokárda, vagy szalagcsillag egy kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, vagy a nők a hajába tűztek. Franciaországból terjedt el a 18-19. forradalmak idején egész Európában, Amerikában.
A magyar kokárdát március 15-én a pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzve hordják, hanem a kabát hajtókáján, vagy mellrészen, a szív felöli oldalon.
A teljes kokárda mellett elterjedt a nemzetiszínű szalag viselete is, amit néhány centisre vágva, sokféleképpen hajtogatva, de azonos szabályok szerint hordanak.
A trikolort a francia forradalom hozta divatba, de a mi nemzeti színeink már II. Mátyás király idején, 1618-ban is megjelentek így együtt egy pecsétzsinóron, bár csak a ’48-as márciusi események kapcsán váltak országszerte ismerté.
A kokárda hajtása
A kokárda készítésénél tulajdonképpen egy nemzetiszínű szalagot hajlítanak meg. Az eredeti szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók. Tehát helyesen hajtogatva kívülre kerül a zöld! A pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de már Szendrei Júlia is tévesen hajtotta meg Petőfinek, helyesen olvasva az ő kokárdája az olasz zászlót adta ki. Valószínűleg már a forradalom alatt is használtak téves kokárdákat, mivel nem mindenki tudhatta, hogyan kell helyesen hajtani. Napjainkban a téves történelmi berögződés és a hagyomány miatt már legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.
De bárhogy is hordjuk a kokárdánkat, a lényegen nem változtat! Ezen a napon nincs olyan közülünk, aki ne lenne büszke magyarságára, nemzetére.
Kellékek:
- 30 cm nemzetiszínű szalag
- piros cérna
- olló
- varrótű
- biztosító tű
A szalagot félbevágjuk. Az egyik darab két végét összevarrjuk, majd a piros sáv külső szélét – ha helyesen szeretnénk elkészíteni a kokárdát – le-fel öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk és eltűzzük. A maradék szalagot kettévágjuk és a képen látható módon a kokárda hátára varrjuk. Végül a biztosítótűt is a helyére rögzítjük.
Az egyszerűbb változathoz elég egy 15 centis szalag, melyet nagyjából három részre osztunk, és a középső harmadát a piros rész szélén sűrű le-föl öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk és a varrás elejét és végét összevarrjuk. Majd a biztosítótűt is feltesszük a hátára.
1848. március 15-én a pesti forradalom estélyén, a Bánk Bán előadásán e szavakat mondta Jókai Mór, melyre egy későbbi írásában így emlékezik:
„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”
.jpg){kind=small}
