Emlékszem, amikor először vittem pelenka nélkül bevásárolni Annát. Úgy értem, hogy ő volt pelenka nélkül, mert én természetesen még nem mertem kockáztatni. Nem volt kétéves, a húga meg nem volt egy. Annám a nyolcvanhatezer négyzetméteres teszkó kellős közepén kiáltotta el magát, hogy neki pisilni kell. Én meg felkaptam, futottam vele a toalett felé, közben kérdezgettem, tudja-e még tartani.
Elértem a kasszához, mire vénszipirtyó kasszásbanya rám szólt, hogy itt nem, csak a 18-as kasszánál lehet kimenni. Jeleztem neki, ha odáig el kell vinnem a gyereket, akkor ő ott biztosan ki fog menni, de az is lehet, hogy én is. Szóval utat törtem a testemmel, meg a gyerek fejével. És végre elértünk a célig, ahol én ülőkét töröltem, meg papírral leterítettem, meg a gyerekeket kibogoztam a kantárosból, meg a bodyból, meg mindenből, aztán felültettem. Mire ő: "azt hiszem, elmúlt". Vissza a bugyit, bodyt, kantárost. Mire ő: "mintha mégis…"
Nem mondom, hogy ekkor nem játszottam el a gondolattal, hogy ha picit meglökném, amikor a WC-n ül, aztán csöppöt rásegítenék WC-pumpával, akkor... Szóval visszaültettem, és, hogy hogy nem, a csészébe nem folyt egy csepp sem, viszont előre, a ruhájára, és az enyémre minden. Hogy az én anatómiai ismereteimmel van baj, vagy a gyerek lyukas-e több helyen a kelleténél, azt ne firtassuk. Kifelé a csapnál jobban összevizeztem magam, magunkat, hogy ne legyenek olyan egyértelműek a jelek.
És ekkor, ekkor jutott eszembe, hogy de hiszen én két gyerekkel érkeztem, nem csak eggyel. Szívem a torkomban, minden rettenet átfutott az agyamon, miközben visszafurakodtam a szabálytalan kasszánál, és gyöngyöző homlokkal futottam, és futottam, és futottam, és… beigazolódott a legrosszabb, amitől tartottam: a hugi ott üldögélt a kosárban, ahol hagytam, érintetlenül, sértetlenül.
Új értelmet nyert tehát számomra a gyerekzár. Ha olyan holmi van nálunk, amit nem tudunk elzárni, ellenben félünk attól, hogy lába kél, adjuk oda a gyereknek. Nincs olyan hülye, akinek így is megérné.
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
) Ezt is jól ismerem.
Most már gondolom, hogy Anett is mosolyog az egészen (én is mosolyogtam míg végigvigyorogtam a cikkét), de akkor, abban a helyzetben nem lehetett egyszerű a felismerés, hogy 2 gyerekem van, és csak egy van mellettem, ezt érzést senkinek nem kívánom. 
De hála meglett, és a rá bízott cuccok is. : )).jpg)
.jpg){kind=small}