Emlékszem, amikor először vittem pelenka nélkül bevásárolni Annát. Úgy értem, hogy ő volt pelenka nélkül, mert én természetesen még nem mertem kockáztatni. Nem volt kétéves, a húga meg nem volt egy. Annám a nyolcvanhatezer négyzetméteres teszkó kellős közepén kiáltotta el magát, hogy neki pisilni kell. Én meg felkaptam, futottam vele a toalett felé, közben kérdezgettem, tudja-e még tartani.
Elértem a kasszához, mire vénszipirtyó kasszásbanya rám szólt, hogy itt nem, csak a 18-as kasszánál lehet kimenni. Jeleztem neki, ha odáig el kell vinnem a gyereket, akkor ő ott biztosan ki fog menni, de az is lehet, hogy én is. Szóval utat törtem a testemmel, meg a gyerek fejével. És végre elértünk a célig, ahol én ülőkét töröltem, meg papírral leterítettem, meg a gyerekeket kibogoztam a kantárosból, meg a bodyból, meg mindenből, aztán felültettem. Mire ő: "azt hiszem, elmúlt". Vissza a bugyit, bodyt, kantárost. Mire ő: "mintha mégis…"
Nem mondom, hogy ekkor nem játszottam el a gondolattal, hogy ha picit meglökném, amikor a WC-n ül, aztán csöppöt rásegítenék WC-pumpával, akkor... Szóval visszaültettem, és, hogy hogy nem, a csészébe nem folyt egy csepp sem, viszont előre, a ruhájára, és az enyémre minden. Hogy az én anatómiai ismereteimmel van baj, vagy a gyerek lyukas-e több helyen a kelleténél, azt ne firtassuk. Kifelé a csapnál jobban összevizeztem magam, magunkat, hogy ne legyenek olyan egyértelműek a jelek.
És ekkor, ekkor jutott eszembe, hogy de hiszen én két gyerekkel érkeztem, nem csak eggyel. Szívem a torkomban, minden rettenet átfutott az agyamon, miközben visszafurakodtam a szabálytalan kasszánál, és gyöngyöző homlokkal futottam, és futottam, és futottam, és… beigazolódott a legrosszabb, amitől tartottam: a hugi ott üldögélt a kosárban, ahol hagytam, érintetlenül, sértetlenül.
Új értelmet nyert tehát számomra a gyerekzár. Ha olyan holmi van nálunk, amit nem tudunk elzárni, ellenben félünk attól, hogy lába kél, adjuk oda a gyereknek. Nincs olyan hülye, akinek így is megérné.
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Kormos Anett - Gyerek-zár |
Van úgy, hogy több a gyerek, mint az anya. Például, amikor nyilvános helyen az egyik hangosan jelzi, hogy pisilnie kell, a másik meg még nem jelez semmit. Azt sem, hogy van.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Minden tiszteletem az orvosoké!
Következő hír
Hogyan mozogjon biztonságosan gyermeked a vízben?
Közösségi hozzászólások:
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (6 - 1)
Kormos_Anett
#6
2010. június 22. 18:27:01 | kedd |
ÉN azt az érzést nem kívánom senkinek, hogy eddig nem volt egy gyerek se mellettem, most meg kettő van.
 ) Ezt is jól ismerem.
|
|
|
|
||||
Szuszo
#5
2010. június 22. 09:58:14 | kedd |
Vizuális típus vagyok, elképzeltem a szitut.
 Most már gondolom, hogy Anett is mosolyog az egészen (én is mosolyogtam míg végigvigyorogtam a cikkét), de akkor, abban a helyzetben nem lehetett egyszerű a felismerés, hogy 2 gyerekem van, és csak egy van mellettem, ezt érzést senkinek nem kívánom.
|
|
|
|
||||
Chi-ni
#4
2010. június 22. 08:47:42 | kedd |
Jaj istenem, Anett neked-veled se könnyű!
|
|
|
|
||||
totya69
#3
2010. június 22. 08:16:30 | kedd |
Én szeretnék kérni egy igazolást, hogy tuti nem Anett az anyám!!! Léccci
|
|
|
|
||||
Signetta
#2
2010. június 21. 16:02:04 | hétfő |
Az biztos, hogy annál nem kell rosszabb érzés, mikor nem találjuk magunk mellett a gyerkőcöt.
 De hála meglett, és a rá bízott cuccok is. : ))
|
|
|
|
||||
Nyuszi1975
#1
2010. június 21. 12:06:58 | hétfő |
Annyira rossz érzés, amikor az embernek ezerrel dobog a szíve és szemével össze-vissza pásztázza a helyet, hogy meglelje az elveszettet.
De a WC pumpás résznél jót nevettem.
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}