„Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy.”
Brillat-Savarin táplálkozás-tudós
Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy az étel tápértékén túlmenően pszichikus és emocionális, szimbolikus értékkel egyaránt bír.
Az ételnek lehetnek általános és egyedi jellegű értelmei, pl. akibe spenótot erőszakoltak, annak az önállóságába való beavatkozást jelentheti ez az étel.
Általános jelentésű pl. az édesség, mint a szeretet és a jutalom jele.
Mágikus ételnek számít pl. a tojás, erőleves, valamint társadalmi rangot kifejező a kaviár, régebben a só, krumpli.
Az étkezési szokások szolgálhatnak életminták alapjául is. Természetesen a következő megállapítások nem általánosíthatók és kultúránként eltérhetnek.
1. Az óvatosan próbálgató: Szerinte az evés leleplező és az életébe is kerülhet. Minél fontosabb személy volt valaki, annál óvatosabbnak bizonyult, ezért voltak előkóstolói. Tehát bizalmatlan, elővigyázatos.
2. A gyorsan behabzsoló: szeretne minél gyorsabban, minél többet enni, kerül, amibe kerül. Túl nagy falatokat nyel le és nagy mennyiségeket. Kapni akar, gyakran úgy érzi, nem jut neki elég, aki pedig nem kap, adni sem tud.
3. A csöndesen élvező: hallgat evés közben, neki az étkezés valódi rituálé. Az életet élvezi, étkezésében is figyelmesen, tisztelettel fogyasztja el mindazt, amit elébe raknak. Minden érzékszervével belemerül a gyönyörökben, még ujjait is használja.
4. A kalóriaszámláló: Az evés intellektuális tervezés, élvezetről szó sincs. Az a fontos, hogy egészséges legyen, amit eszik, az íze nem számít. A diéta nála mennyiségi és minőségi válogatást jelent, így sok mindent elutasít az életben.
5. Az elcsigázott aszkéta: Kevés dolog csúszik át kritikus válogatása szigorú rendszerén, de még ebből is kevésre van szüksége. Elcsigázottsága az élet keménységéről tanúskodik, amely ellene és a világ ellen irányul.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
6. A robosztus mindenevő: Úgy veszi a dolgokat, ahogy azok jönnek, és nem nagyon érdekli a főzés. A nyers étel teljes mértékben megfelel neki.
7. Az elkényesztetett gyerek: Olyan puha ember, aki csak puhát tud enni. Szereti, ha gondoskodnak róla, ha főznek neki. Az ilyen élethelyzet sok bizalmat kifejleszt benne, ezért lenyel minden pempőt, papit, fontos, hogy minden emlékeztesse a mama főztjére.
8. Igényes luxusevő: Neki minden étkezés esemény, főleg esztétikai, a jó ízlés fontosabb, mint az evés. Mindennek a helyén kell lennie, a sótartótól a tányérdekorációig. Ő nem eszik, hanem elkölti az ételt.
9. Őrülten evő: Aki tudatosan eszik olyasmit, amit a normál ember nem, pl. élő majmok agyvelejét, teknősbékalevest. Szereti a nyers véres húsokat. Számára semmi sem túl szokatlan vagy egzotikus.
Az étkezési szokásokhoz hasonlóan a kedvenc ételekből is rájöhetünk néhány lényeges jellegre. Minden, ami feltűnő és különösen hangsúlyos, annak üzenete van.
A babaételeknél az emésztés a testen kívül történik, vagyis a táplálék mechanikusan előemésztett. Aki később is kitart az ilyen táplálék mellett, az nem akarja megrágni a keményebb falatokat. A visszaesést erre a formára, kímélő étrendnek is nevezik, ilyenkor nem akarunk együttműködni az agresszív folyamatban, és a felelősséget másra hárítjuk. Tipikus eset erre a betegség, amikor visszaesünk gyermeki szintre, hagyjuk, hogy mások gondoskodjanak rólunk.
A pudingrajongókról az mondható el, hogy problémát csinálnak minden apró csomóból.
Aki a magvakat szereti, azt minden magvas probléma vonzza. Abban, hogy elutasítanak minden egészségtelen édességet, közrejátszik minden puhától, lágytól, és végül a szeretettől/szerelemtől való félelmük.
A gyümölcsök, ahogyan a szabad ég alatt a napon érlelődnek, van bennük valami csábító és ártatlan. Szinte maguktól esnek az ölünkbe, így ártatlanok maradunk, nem kell vadászni rájuk és vérrel beszennyezni magunkat.
A húsevők legtöbbje, nem törődik azzal, hogyan került tányérjára a hús, de ha tudnák, sokan vegetáriánusokká válnának. Aki azonban tudatában van, az kész arra, hogy szembesüljön saját múltjával. Aki húst hússal akar enni, annak a régi vadászösztöne és vérszomja jut felszínre.
Ha valaki azért nem eszik halat, nehogy szálkával találkozzon, az világosan megmutatja túlzott félelmét az agressziótól.
Aki fűszertelen ételeket fogyaszt, annak életéből ugyanúgy hiányozhat a „fűszer”, aki viszont túlfűszerezi ételeit, azt fejezi ki, szereti a nagy feladatokat, izgalmakat.
Kultúránként eltérést abban találhatunk, hogy az egyes népeknél mi számít ételnek és mi nem, hogyan termesztik, tárolják, fogyasztják azokat, ki készíti kinek, kik ehetnek együtt és milyen alkalmakkor.
.jpg){kind=small}