A tea titokzatos, kiismerhetetlen, különös ital. Serkent és csillapít, erőt ad és belső nyugalmat. A tea a teacserje leveleiből készülő élvezeti szerek egyike. A levelek alkaloidokat (koffein, teofillin), csersavat és illóolajat tartalmaznak.
Három fő teafajta létezik: a zöld, oolong és a fekete tea. Utóbbi kettő ugyanarról a növényről származik csak a feldolgozásuk módja más. A feldolgozás általában már az ültetvényeken megtörténik, miután leszüretelték a leveleket. A zöld tea friss leveleit rövid ideig vasedényben gőzölik, pirítják és szárítják, sodorják. Az oolong átmenet a zöld és a fekete teák között, sárgás narancssárga színű. A fekete teába fonnyasztás után bizonyos virágfajtákat kevernek például jázmin, bergamott.
A zöld tea egészségesebb, mint más fajták. Élénkít, ezért kávé helyett sokkal jobb ezt fogyasztani, mivel fokozatosan és kíméletesen fejti ki hatását a benne lévő koffein.
A zöld tea fogyasztásának kultúrája a kínaiaknál és japánoknál jelentős. A japán teaszertartásról érdemes egy kicsit többet tudni. A tea a VII. században honosodott meg Japánban, és kezdetben gyógyszerként használták a test és szellem frissítésére a buddhista papok. A teaszertartás rendeltetése a társas összejöveteleken túl az volt, hogy a „tea útján” belső nyugalmat szerezzen az ember.
A csanoju, vagyis a teaszertartás a megtisztulás, a természettel való azonosulás, a valódi szépség, egyszerűség, csend és nyugalom, a kecsesség élvezete, az áhítatos elmerültség elérését tűzte ki célul. A japánok egész életére hatással van a teaszertartás. A ceremóniát gésák végzik, a részleteket külön iskolában tanulják. A meghívottak napokig készülnek. Az öt-hat vendég pontosan érkezik a helyszínre, majd egy fahídon vonulnak be, amely azt szimbolizálja, hogy a napi élet bajait a hátuk mögött hagyják. A fogadóhelyiségben művészi tárgyakban gyönyörködnek, míg a házigazda meghajlással jelzi, hogy kezdődik a szertartás. Ezután egy kis fahídon átmennek a kerten, közben a kertművészet csodáit tekintik meg, és ezáltal megtisztulnak. A szertartás egy kis házban történik, ahova egy félmagas ablakon keresztül kell bemászni. A szobában ételeket szolgálnak fel. Majd egy gong jelzi, hogy kezdik a teavíz forralását. Amíg a víz felforr, csendben ülnek és meditálnak. A vízben habosra keverik a zöld teaport. A házigazda ízleli meg elsőként, majd a csészét kézről kézre adják, és a fenséges italt dicsérik. Valójában a teaivás szimbolikus. A ceremónia az elmélyülést szolgálja, rendeltetése az, hogy az ember kapcsolatot találjon a természettel, elmélkedése során pedig harmóniába kerüljön a világgal. Egy csésze zöld tea kortyolgatása közben az utóbbit mi is megtehetjük.
Ha csanojut nem is rendezünk, de zöld teát nyugodtan fogyasszunk, sőt ajánlatos minden nap inni egy csészével, mert amellett, hogy frissít és segíti a koncentrációt, zsíroldó hatással is rendelkezik, valamint jónak bizonyul a fogszuvasodás és a rák megelőzésében.
Három fő teafajta létezik: a zöld, oolong és a fekete tea. Utóbbi kettő ugyanarról a növényről származik csak a feldolgozásuk módja más. A feldolgozás általában már az ültetvényeken megtörténik, miután leszüretelték a leveleket. A zöld tea friss leveleit rövid ideig vasedényben gőzölik, pirítják és szárítják, sodorják. Az oolong átmenet a zöld és a fekete teák között, sárgás narancssárga színű. A fekete teába fonnyasztás után bizonyos virágfajtákat kevernek például jázmin, bergamott.
A zöld tea egészségesebb, mint más fajták. Élénkít, ezért kávé helyett sokkal jobb ezt fogyasztani, mivel fokozatosan és kíméletesen fejti ki hatását a benne lévő koffein.
A zöld tea fogyasztásának kultúrája a kínaiaknál és japánoknál jelentős. A japán teaszertartásról érdemes egy kicsit többet tudni. A tea a VII. században honosodott meg Japánban, és kezdetben gyógyszerként használták a test és szellem frissítésére a buddhista papok. A teaszertartás rendeltetése a társas összejöveteleken túl az volt, hogy a „tea útján” belső nyugalmat szerezzen az ember.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
A csanoju, vagyis a teaszertartás a megtisztulás, a természettel való azonosulás, a valódi szépség, egyszerűség, csend és nyugalom, a kecsesség élvezete, az áhítatos elmerültség elérését tűzte ki célul. A japánok egész életére hatással van a teaszertartás. A ceremóniát gésák végzik, a részleteket külön iskolában tanulják. A meghívottak napokig készülnek. Az öt-hat vendég pontosan érkezik a helyszínre, majd egy fahídon vonulnak be, amely azt szimbolizálja, hogy a napi élet bajait a hátuk mögött hagyják. A fogadóhelyiségben művészi tárgyakban gyönyörködnek, míg a házigazda meghajlással jelzi, hogy kezdődik a szertartás. Ezután egy kis fahídon átmennek a kerten, közben a kertművészet csodáit tekintik meg, és ezáltal megtisztulnak. A szertartás egy kis házban történik, ahova egy félmagas ablakon keresztül kell bemászni. A szobában ételeket szolgálnak fel. Majd egy gong jelzi, hogy kezdik a teavíz forralását. Amíg a víz felforr, csendben ülnek és meditálnak. A vízben habosra keverik a zöld teaport. A házigazda ízleli meg elsőként, majd a csészét kézről kézre adják, és a fenséges italt dicsérik. Valójában a teaivás szimbolikus. A ceremónia az elmélyülést szolgálja, rendeltetése az, hogy az ember kapcsolatot találjon a természettel, elmélkedése során pedig harmóniába kerüljön a világgal. Egy csésze zöld tea kortyolgatása közben az utóbbit mi is megtehetjük.
Ha csanojut nem is rendezünk, de zöld teát nyugodtan fogyasszunk, sőt ajánlatos minden nap inni egy csészével, mert amellett, hogy frissít és segíti a koncentrációt, zsíroldó hatással is rendelkezik, valamint jónak bizonyul a fogszuvasodás és a rák megelőzésében.
.jpg){kind=small}