ja az is,tényleg!köszi a gyönyörű képet

A kilenc hónap számomra is csoda volt.
Amikor a kisfiamnak megláttam az ultrahangon a szívdobbanását,életem egyik felejthetetlen élménye volt.

nem szívem,nincsenek véletlenek....amikor....mennie kellett Orsikánknak....másfél órával előtte HATALMAS ütést éreztem a szívemnél.....pont egy idős néninek a lakásbiztosítását csináltam és felsikítottam:Andriskánkhoz kimentem a temetőbe és letettem a virágcsokrot amit a vadidegen néni SZÍVBŐL ...khm...küldött a KICSIFIAMNAK!!!!!két nap múlva tudtuk meg:AZ ÜTÉSRE RÁ MÁSFÉL ÓRA MÚLVA ÉRTE A BALESETE..."................................"

Képzeld drága barátnőm is Pocaklakónak hívta a gyermekeit.
Nincsenek véletlenek vagy mégis?

Sosem értettem az alakjukat elvesztő kismamákat!!!!Ők ezért bőgtek,mi azokat az Édesanyákat keressük most,akik attól voltak boldogok,hogy csak nőtt,nőtt a pocijuk!!Hogy amikor az utcán mentek-mint én is-a legszebb kismamának érezték magukat!!!Hogy amikor az apukák megsimították Pocaklakót és a napfényt:MÁR hárman követték,na AZ AZ IGAZI BOLDOGSÁG!!!???UGYE????????