Sajnos az unokáimat ide nem tudom betenni, de az élet ötven... sikerült, ott meglehet nézni.
puszi Marika

Sziasztok!
Ide fújt engem is a nagy szél; bár felénk csak módjával fújdogál azért tartott ilyen sokáig.
Viccet félre téve; nagyon keveset voltam mostanában gépnél, az unokáimmal voltam, szegényeket elkapta valami vírus, nagyon oda voltak, ahogy illik én is elkaptam tőlük, mos már jobb egy kicsit; de a köhögéstél fúlok meg.
Remélem mindenki jól van. Még jelentkezem.

Hála, már itt estére csillapodott a szél, a kéménybe se fújkálta azt a valamit, ami mindig zörög benne nagy szélnél és nem hagy aludni. : )
Én is aludnék... na, de majd holnap! Vagy nem, mert mikor meg lehetne, biztos, hogy felébredek korán. :/

Jaj, én is aludnék mééég

Sziasztok!!!

Nofrete!!
Még jó, hogy kapaszkodtál, mert különben Te lehettél volna a 21. századi Mary Poppins !!

Itt is akkora a szél, hogy szabályosan félek...! És nagyon fáj a fejem is!!
Lilike még alszik, majd nézegethetek éjszaka, hogy nem tud aludni...!

Hmm, én nagy szelet a 2006-os augusztus 20.-án a Margit hídon éltem meg. A keresztfiam babakocsiját megemelte a szél. Az durva volt

Sziasztok! Nem hittem, hogy ma még tudok nektek írni. Lementem ugyanis, azt láttam, hogy fúj a szél, de innen bentről nem lehetett észlelni, mekkora. Percekig kapaszkodtam egy kerítésbe és azt hittem, hogy felkap a szél. Esküszöm, féltem. Iszonyú volt. Képzelem, milyen szél van, ahol nincsenek házak!
Totya, ne is teregess a folyosóra, maximum akkor, ha már valamit meguntál.

Na, nálunk ma is szép idő van, süt a nap, viszont orkán erejű szél van. Megint mostam ágynemű huzatot, kintre teregettem. : ) Néztem az előbb ki, már a lepedő fele lent volt a földön.

Én meg a folyosóra tudnám kitenni a ruhákat, már ha bolond volnék. Mert akkor már nem lennének ruháink