Sok akadály és nehézség található egy napközi létre hozásában... és vezetésében, de mind az aki végig csinálja és kitart... és nap nap után tud, életteli vidámságban és szeretetben az apróságokhoz fordulni... az lesz csak boldog... és ezt a boldogságot és szeretetet tovább fogja tudni adni....mert csak így lehet együtt emberként élni....

Miért kell állandóan azt az érzést kelteni,hogy egy anyuka aki 5 gyereket is felnevelt értéktelenebb, mint akinek iskolája van, de gyereke egy sincs.
Igenis helyt tud állni egy ilyen feladat elvégzésében....hiszen az élet már megtanította mindarra.. amire egy ilyen helyzetben szükség lehet...
Én csak olvasója vagyok a sok levélnek amit küldözgettek egymásnak..mert folyamatosan kisebbségi érzést kelt bennem amiket olvasok...remélem egyszer én is boldogan mondhatom magamról hogy Családi Napközi Vezető vagyok...