Így túl az 50-en azt hiszem megengedhetem magamnak, hogy "kicsit" bölcselkedjek. Saját tapasztalat: én akkor voltam igazán szép, amikor igazán szerettek. Hiába néztem magam a tükörben, mindig rút kiskacsának éreztem magam, mert nem voltam sose nádszálvékony, noha mindent megtettem annak érdekében. De amikor rám talált a "szerelem", na akkor szépnek láttam a világot, még magamat is!
És még egy megjegyzés: Ha ránézek 30 évvel ezelőtt készült képeimre, azt mondom: hű de hülye voltam! Mennyi időt, és energiát elpazaroltam arra, hogy randa vagyok, amikor egy bomba nő néz vissza rám azokon a régi képeken! Mit nem adnék, ha csak félig lennék most olyan!

Szerintem egy nő akkor érzi jól magát, ha magának tetszik, amit lát a tükörben. Ha ez nincs meg, akkor nem érzi jól magát. Mer szép lenni, ha kap pozitív visszajelzéseket, hogy valóban szép is. Akkor szereti önmagát, ha valóban pozitív visszajelzéseket kap és tetszik is önmagának. Szóval szerintem ez jó téma, ez a két dolog abszolút szoros kapcsolatban áll egymással, s elengedhetetlenek, hogy egy nő tényleg nő legyen.

elbucsúzom kidobtak már félig mert negatív vagyok és átláthatatlan lett a közösségicsoportok oldal,szerintetek is?

Úgy gondolom a belső szépség kisugárzik.
Aki rendben van belül,biztos,hogy kívülről is gyönyörű.
A szépséget szerintem nem lehet mérni,mindenkiben van valami szép.
Sokat dolgozom azon,hogy szeressem magam,úgy ahogy vagyok.
Számomra a gyerekeim jelentik a tükröt,hiszen ők úgy is láttak már,ahogy senki más.

a gallériámban találni de nem vagyok fotogén

Szia itt is Gabi! ))
Tényleg, nem is láttam még rólad képet.

Azt hittem többé már nem lesz ez vágyam....de megtaláltam mivel fogok foglalkozni,újra emberek közé fogok menni nem mindegy,hogyan nézek ki....sokan azt mondják egy tízest nyugodtan letagadhatnék...

két szép nő van,észrevettétek?A bájos aki belűl szép és a csinibaba szépség.....vagy szerintetek?