Nekünk nem nagyon volt gond az éjszakai etetéssel, őt elég hamar sikerült rendszerességre szoktatni ezzel kapcsolatban és igy minden rendben volt. Ha jól emlékszem, evett este 11-12 körül és majd reggel kb 5-6 óra között, szerintem ezt még a műtétek után szokta meg így a kórházban és mi nem is nagyon változtattunk rajta. Nagyon igényelte ezt a rendszerességet, mert akkor kiegyensúlyozott baba volt. Ő a mai napig tele van energiával, és alig pihen. 2 és fél éves korától már délutánonként nem is igényelte az alvást, és az oviba is unatkozott emiatt.

Ez az, éppen erre gondoltam. Köszönöm!
Én is úgy veszem észre, hogy sok dologtól fél a kis szuszmák, persze mi még nagyon kicsik vagyunk és ez az idők folyamán még változhat. Ti is túlestetek az éjszakai agyba-főbe etetésen ill. itatáson a gyakori ébredések miatt, vagy ez nálatok nem volt gond.? Úgy gondolom, hogy idővel csak kevesebbszer fog felébredni, tulajdonképpen neki sem tesz jót, hogy minden alkalommal megszoptatom, de egyelőre ez az egyetlen módja, hogy megnyugtassam. Viszont éppen, ha a félőssége a kezdeti nehézségek miatt van, akkor logikus, hogy később is én leszek a "kispárnája", ami megint nem kívánatos mikor nagyobb lesz. Most legyen okos az ember...

Jó olvasni, hogy leírod a tapasztalataidat itt, köszönjük!

Hello!

Az én kisfiam már 8 éves. 2001.-ben született 32 hétre, koraszülött baba volt és utólag derült ki, hogy szívfejlődési rendelleneséggel jött a világra, kamrai sövényhiánnyal, amit 4 hónapos korában műtöttek meg. Mi is nagyon óvtuk, féltettük mikor pici volt. A műtét után 1 hónappal mentünk vissza kontrollra és ott derült ki, hogy a pici mellkasa amit felnyitottak csak félig fort össze, igy újra fel kellett nyitni. Kész rémálom volt. Kérdeztem ez, hogy lehet, az volt a válasz, hogy akár egy köhögés, akár csuklás vagy erőteljesebb sírás hatására nyilt szét és ezért nem fort össze. Sajnos nekem sem tudott senki segíteni és tanácsot sem adni. Ekkor már kb. 6 hónapos volt, mi mindent megtettünk ez után, hogy ne hagyjuk sokat sírni, vagy mikor már picit nagyobb volt, ne hogy elessen ha szaladgál, de ahogy egyre nőtt, erősödött és jól fejlődött igyekeztünk kevesebbet "figyelni" rá, hogy érezze ő is ugyanolyan gyerek mint a többi és nem beteg. Az evéssel annyi gondunk volt csak, hogy a műtét előtt nagyon keveseket evett és gyakran, mivel hamar elfáradt a cumizásban, én emiatt sajnos szoptatni sem tudtam, mert akkor még jobban kifáradt és még kevesebbet evett. A műtét után viszont mintha kicserélték volna az egész gyereket, mert dupla adagokat evett, sokat hízott és meglepően vidám volt és sokat nevetett, ez a mai napig is így van.
Ő most másodikos és nagyon okos jó tanuló. De mint utóbb kiderült még kevesebbet kellett volna rá figyelni, mivel neki azóta sincs testvére, a mi figyelmünket csak ő kötötte le. A mozgás fejlődése kicsit lassubb volt, és nagyon sok dologtól félt, ami a vele egykoruaknál annyira nem volt tapasztalható.
Most csak ennyire volt időm. Konkrét segítséget én sem tudok, nekem ez csak tapasztalat.

Sajnálom de azért remélem találsz itt valami érdekeset az oldalon ami segít neked.

Köszönöm az ötletet! Végignéztem az összes szakértőt, de szívügyekhez értőt nem találtam. Egyebekben a kardiológusok úgy vettem észre, hogy nem szívesen adnak tanácsot - talán ők is eléggé tanácstalanok ezen a téren. Érdekelne viszont néhány élő példa, azoktól, akik túl vannak a éjszakai szopizás elleni síratás-nem síratás, teáztatás, víz itatás, mikor-hogy kérdésén. Tulajdonképpen külön téma is lehetne szívbetegségektől függetlenül is.

Szia, tapasztalatom az nincs ez ügyben, de itt a családineten esetleg vannak szakértők Ők akár tudnának segíteni gondolom.
Szakértők

7 hónapos kisfiú anyukája vagyok. 14 naposan műtötték a kisfiamat nagyértranszpozícióval. Hála Istennek szépen fejlődik, mégha lassabban is mint az átlag. 2-es fokú billentyűelégtelensége van, ezért elkényeztetjük a kisöreget. Ezért, vagy nem ezért már óránként, két óránként szopizik éjjelente, sírni viszont épp a szíve miatt nem merem hagyni. Ez viszont hosszú távon nem mehet így, nővérkéi isszák meg a levét, hogy anyuka állandóan fáradt. Szóval egy kicsit tanácstalan vagyok. Merjük sírni hagyni a kis tücskömet? Van bárkinek bármi tapasztalata - ötlete a témában?