Szia Rita!

Kérdésemből ki fog derülni, hogy még nem szültem.

Ha megreped a burok, utána miért nem indul meg idővel a tágulás jobban, meg a fájások még órákkal később sem? Azért kérdezemert másnál is olvastam ezt.

Köszi, ha válaszolsz és csak jókat kívánok a következő baba érkezésére!

Sziasztok!
Rita vagyok,és én is szeretném megosztani veletek a csodát!!!
2003-ban,és 2004-ben házasodtunk össze a férjemmel (először polgárin,utána egyházin )
2005-ben el is döntöttük,hogy akár jöhetne is az első baba.Abbahagytam a gyógyszert,és 3 hónap múlva már úton is volt a kisfiunk.Első perctől éreztem,hogy csakis fiú lehet.Kiválasztottuk a 2 nevet,mert azért lány nevünk is volt a tarsolyban,de én feleslegesnek éreztem.(Martin,és Hanna Eszter)
Terhességem viszonylag probléma mentesen zajlott,jó volt minden ultrahang,és labor lelet.
Örültünk,hogy egészséges kisbabánk fog születni.
2006 május 10-re voltam kiírva-pont a házassági évfordulónkra,de a kisfiunk valami miatt nem akarta ezt az időpontot megvárni.
Bő 5 héttel hamarabb,2006 április 4-én hajnali fél 3-kor kirúgta a magzatburkot.Elfolyt a víz,és ébresztettem is a páromat,aki délutános műszakból jött haza,alig aludt 3-4 órát.Először nem is értette,hogy mit mondtam,csak átfordult a másik oldalára.Megböktem,hogy ébren vagy???
Erre kiugrott az ágyból,és gyorsan szedte elő a táskát,pakolta a hiányzó dolgokat,szólt az anyjának,hogy nézzen meg,biztos szülök-e.De hát ez nem volt kérdés.
Amúgy nem pánikolt.Elindultunk a kórházba,ahol az éjjeles műszak fogadott fáradtan,ingerülten.De semmi nem tudta elvenni a kedvünket.Izgatottak voltunk.Felvétel után elhelyezkedtünk a szülőszobában,és vártunk...Természetesen együtt,mert addigra eldöntötte,hogy velem szeretne lenni.
Megvizsgált ugyan az ügyeletes,aki tőlem kérdezte,hogy ez a magzatvíz???
Ekkor gondoltam vele nem sokra megyünk.Reggel megérkezett a dokim,és azt javasolta 6 órát várjunk,hátha megindul a szülés.Nem tágultam,fájásaim sem voltak,csak folyt a víz.Mikor letelt a 6 óra,megkaptam az infúzióba az oxitocint,és megbeszéltük az orvossal,hogy délutánra megszüljük ezt a babát,tovább nem maradhat bent.
Na a fájás keltés nagyon jól sikerült,de 3 ujjnyinál tovább nem tágultam,és a doki kezdett türelmetlen lenni.Elsimította a méhszájat,ami nagyon fájt ugyan,de a baba érdekében mindent-ugyebár.El akarta kerülni a császárt,és ezt látta jónak.Délután 15óra körül azt mondta,még kapok 10 percet,ha addig nem történik nagyobb változás ,akkor irány a műtő.Szerencsére megéreztem azt az ingert,amit "székeléskor",és onnantól már csak 3 nyomás választott el a kisfiamtól.
Sajnos légzési nehézségei voltak,ezért gyorsan elvitték,épp csak megmutatták később fél percre,és már mentek is vele a koraszülött osztályra.
Mégsem éreztük azt,hogy bármi komolyabb baja lehetne.Férjem nagyon elérzékenyült,nagyon büszkék voltunk egymásra,hogy ilyen szép kislegényt tudtunk összehozni.
12 napig voltunk bent,és én sokat átjártam hozzá,6 nap után már szoptatni is lehetett.Viszont mégis az volt a legfelemelőbb érzés,mikor hazamehettünk a kórházból.Onnantól indult a mi kis életünk,immár 3-asban,és azóta is szépen boldogulunk minden nehézséggel.
Március közepére várjuk a második babánk érkezését,és reméljük vele sem lesznek nehezebbek a különböző időszakok,mint a bátyjával...